Hater {+18} (✔️)

✿*:･ﾟ32ﾟ･:*✿

Daenerys:
Tiszta ideg vagyok. Olyan szinten izgulok, hogy a hányinger kerülget és nem tudom leállítani a lábam dobogását sem. Nem is értem, hogy ezt Hardyn hogyan kezelte ilyen jól tegnap. Tudom, hogy ő is izgult és ez valamennyire látszott is rajta, de háromszor jobban nézett ki, mint én most. Konkrétan, amikor indulás előtt belenéztem a tükörbe, annyira sápadt voltam, hogy megijedtem magamtól. Nem hiszem el, hogy ennyire tartok egy olyan elbeszélgetéstől, ami még csak nem is fontos annyira, hiszen az első számú célom a Julliard. Ez csak egy mentőöv, én mégis úgy érzem magam, mint aki bármelyik pillanatban elájulhat.
-Daeny-fogja meg a kezem Hardyn, amit eddig tördeltem, mire rákapom a tekintetem-, ügyes leszel, nyugodj meg-ad puszit a homlokomra.
A hangja annyira lágy és kedves, hogy valamennyire képes bennem oldani a stresszt.
Biztos vagyok benne, hogy anno a gladiátoroknak még rosszabb volt-hiszen ők szó szerint az életükért küzdöttek, amikor beléptek az arénába-, de most pont úgy érzem magam, mintha nekem is az életem múlna ettől. Pedig aztán itt most egyedül önmagamat kell majd legyőznöm, hogy a lehető legjobb formámat hozzam. Bár szerintem néha saját magunkat sokkal nehezebb legyőzni, mint egy idegen ellenfelet. Egyetértek azzal, hogy mi vagyunk a saját magunk legnagyobb ellenségei.
-Bár én is már túllennék rajta-dőlök Hardyn vállára, de abban a pillanatban, hogy ezt megteszem és kimondom, kinyílik az iroda ajtaja és kilép rajta egy nő, mintha csak a kívánságomat akarná teljesíteni.
-Jó napot!-köszön kedves mosollyal.-Miss Heart, fáradjon be-int az iroda felé.
Veszek egy nagy levegőt és nyelek is egy nagyot, míg Hardyn biztatóan megszorítja a kezem így utolsó lelkesítő gesztusként. Miközben belépek a szobába, azon agyalok, hogy hol van Mr. Gilbert, akivel tegnap Hardyn beszélgetett, mert ha csak nem változott át egy csinos nővé egy éjszaka alatt, akkor bizony nincs most jelen. Mondjuk hazudnék, ha azt mondanám, hogy zavar, hogy egy nővel kell beszélgetnem. Mr. Gilbert rendes fickónak tűnt és Hardyn is csak jó dolgokat mondott róla, amíg úton hazafelé mesélt, hogy mi történt az irodában, de azért megnyugtat, hogy lányként nem egy férfival kell kettesben elbeszélgetnem egy csukott szobában.
-Mr. Gilbert helyett ma én vagyok a felvételi beszélgetéseken-kezdi a nő, választ adva a hangosan fel sem tett kérdésemre.-De örülök is neki, mert magával mindenképp én szerettem volna beszélni. Mrs. Grundy vagyok- fog kezet velem, majd leül az íróasztal távolabbik oldalára és int nekem, hogy én is foglaljak helyet.
-Nagyon örülök-préselem ki magamból nagy nehezen és veszek még pár nyugtató lélegzetet, hogy össze tudjam szedni magam.
-Nyugodjon meg, csak beszélgetünk-néz a szemembe kedves mosollyal.-Nem harapok és nincs mitől tartania, nekem elhiheti.
Könnyű ezt úgy mondani, hogy már túlvan ezeken a procedúrákon. Ahogy körbenézek a szobában, több diplomát is felfedezek, vagyis Mrs. Grundy már nem egy ilyenen esett át. Így neki nyilván nincs mitől tartania, de nekem, ha ez nem jön össze és a Julliard is bukás lesz, akkor... bizonyos értelemben tényleg a jövőm függ ettől az elbeszélgetéstől.
Ők veszítenek többet, ha nem nem vesznek fel.
Hülyék lennének elutasítani téged.
Kirázod a kisujjadból.
Odalesznek érted.
Próbálom magamban ismételgetni a szeretteim szavait, amikkel biztatni próbáltak az elmúlt napokban és hetekben, ahányszor csak szóbajött a továbbtanulás.
-Hogy értette azt, hogy velem mindenképp ön szeretett volna beszélni?
Elég nehéz elhinnem, hogy emlékezett rám a levelem alapján, amikor olyan sok diákot kell meghallgatnia és átszelektálnia naponta.
Mrs. Grundy előveszi az aktámat, amiben a jegyeim, a közösségért tett munkáim, a tanáraim által írt rólam szóló levelek, erények és tulajdonságok, valamint a motivációs levelem pihen.
-Úgy, ahogy mondtam-válaszolja az adatokat lapozgatva.-Daenerys Heart-ejti ki a nevem, mintha ismerkedne vele, aztán megint rám mosolyog-, nem volt túl megszokott az a motivációs levél, amit küldött.
Nem tudom, hogy ez jót, vagy rosszat jelent, de az biztos, hogy az arcom égni kezd ettől a megjegyzéstől.
-Igen, nos, tudja...
-Jaj, nem kell magyarázkodnia-legyint lazán.-Nekem nagyon tetszett az őszintesége és a nyerssége. Tudom, hogy nehezen hiszi el, de tényleg megjegyeztem önt és nagyon reméltem, hogy én beszélhetek majd magával. Igaza volt a levélben, az emberek többsége tényleg elkezdi kiszínezni a dolgokat és magukat a legjobb fényben feltűntetni, de maga nem ezt tette és ez számomra nagyon megnyerő volt.
Egyre jobban ég az arcom, de már a zavaromtól. Nem hittem, hogy valaki ennyire értékelni fogja azt a kis írásom. Sőt, ami azt illeti, egy részem arra számított, hogy a tanárok, dékánok, rektorok majd kiakadnak és jól leszidnak, hogy mégis mit képzelek magamról, de hacsak ez nem valami kész átverés show, akkor kellemesen csalódhatok.
-Oh-pislogok meglepetten-, hát én... csak leírtam mindazt, amit éreztem és gondoltam.
-És a vége egy nagyon szép, egy nagyon erős kisesszé lett-bólint a nő határozottan, amivel egyre inkább old a bennem lévő feszültségen.
Kezdek felengedni. Már nem érzem azt, hogy bármelyik pillanatban le tudnék ájulni a székről.
-Köszönöm-mosolyodom el halványan.
Mrs. Grundy megint nézegetni kezdi a rólam szóló mappát.
-A tanárai csupa jókat írnak önről. Jó tanuló, szorgalmas, értelmes, remek vezető a csoport feladatoknál és aktív résztvevője az óráknak. Ahogy nézem, a közösségi programokon is aktív, látom, hogy szeverezett bált, volt diákelnök és sport rendezvényeken szurkolólány két évig. A zenei oldala is igen kiemelkedő. Ezt a motivációs levelében is kiemelte. Akkor ezt vehetem úgy, hogy a Harvardon is ez a célja?-néz mélyen a szemembe.
-Két szakot szeretnék a Harvardon vinni, az irodalmat és a zenét a terveim szerint-mesélem a végső tervemet.
-Két szak nem egyszerű feladat-biccenti oldalra a fejét.
-Igen, tudom, de mivel a zene és az írás is amolyan szenvedélyem, ezért úgy, hiszem, hogy képes lennék egyszerre vinni a kettőt-csúszik a kezem a medencémhez az asztal alatt, ahol a tetoválásom a könyvem kiadatásának dátumát jelöli.
Nem robbantam be azonnal vele a köztudatba, de így is nagyobb eredményt értem el vele, mint amit el bírtam volna képzelni. Ráadásul tizenhét évesen azt hiszem, hogy ez egy nagy dolog, még akkor is, ha nem lett azonnal bestseller könyv. Én mindenképp büszke vagyok rá és tudom, hogy a szüleim is azok voltak, nem véletlenül támogattak benne.
-A szenvedély, egy nagyon erős jelző-fürkészi az arcom Mrs. Grundy.-Őszinte leszek magával, Daenerys, most olyan kérdéseket kellene feltennem önnek, mint hogy "Mi volt a kedvenc tantárgya?" "Miért a Harvard?" "Van-e B terve és ha igen, akkor mi?" "Miért gondolja azt, hogy fel kellene önt vennünk?", de én nem ezekre vagyok kíváncsi-rázza meg a fejét.
-Nem?-nyögöm ki és az eltűnt gombóc hirtelen megint szorongatni kezdi a torkomat.
-Nem-kapok egy újabb fejrázást.-Engem sokkal jobban érdekel az, hogy mit felel arra a kérdésre, hogy ki maga?
-Ho... hogy ki vagyok?-szaladnak fel a szemöldökeim ösztönösen, ahogy ezt meghallom.
Hardyn nem említette, hogy ilyen jellegű kérdést kapott volna tegnap és az is biztos, hogy én magam sem számítottam erre, de ezúttal Mrs. Grundy bólint.
-Igen. Azt látom, hogy a tanárai hogyan látják magát és a motivációs leveléből az én fejemben is kialakult arról egy kép, hogy milyen és ki is lehet Daenerys Heart, de én arra vagyok kíváncsi, hogy ön hogyan látja saját magát. Ki maga?-ismétli el a kérdést kedves hangon.
Érzem, hogy a tenyerem izzadni kezd, pedig Mrs. Grundy messze nem úgy néz ki, mint aki szórakozni próbál velem. Sokkal inkább úgy, mint akit valóban érdekel a válaszom. Persze az is lehet, hogy minden diák, akit meghallgat, így érzi. Viszont nekem ez most nehéz. Nehéz, mert valamilyen szinten meg kell nyílnom neki. Ez biztos, hogy rengeteg dolgot elárul rólam, ő pedig gyakorlatilag egy idegen, akinek feltárom a lelkem és a gondolkozásom magamról.
-Nos...-kezdem nagyot nyelve és hagyom, hogy a szavak elkezdjenek ömleni belőlem.-Első sorban gyermek vagyok. Két fantasztikus ember egyetlen lánya. Valamint keresztgyermek vagyok és barát. Igyekszem jó barát lenni, így talán annak is titulálnám magam. Fogadott testvér is vagyok. És barátnő. Sportoló vagyok és író, zeneszerző és énekes. Egy fiatal lány vagyok, aki sok dolgot élt meg és rengeteg érzelmet cipel magában. Tanuló is vagyok, bár azt hiszem, hogy pár hónap múlva kiderül, hogy ez a státusz érvényes lesz-e még. Ember vagyok, akinek megvannak a maga félelmei, vágyai és gondolatai és utóbbiakat szereti kifejteni olyanoknak, akik vevők rá. Túlélőnek is titulálnám magam és egy hatalmas küzdőnek. Valakinek, aki igyekszik mindig a maximumot nyújtani. Olyan ember vagyok, aki küzd az álmaiért és a céljaiért, olyan, aki bár félve talán, de kockáztat, ha kell és igyekszik minden lehetőséget megragadni, amit csak az élet nyújt neki. Egy fiatalfelnőtt vagyok, kavargó gondolatokkal, érzelmekkel, emlékekkel, amiket igyekszik megőrizni magának, hogy egy nap, amikor eljön az ideje, felidézhessen. Valaki olyan vagyok, aki nem szereti a társadalom által kreált kis dobozokba rakni magát-rázom meg a fejem-és aki nem szeret másokat sem belehelyezni ezekbe. Igyekszem empatikus is lenni, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy ez mindig simán megy és ön olvasta, hogy nem szeretek hazudni. Rengeteg minden vagyok egyszerre, de valahol még mindig egy kislány, aki csak álmodni mer a jövőről és kicsit fél, hogy mit hoz a holnap. Gyerek vagyok, fiatal, tinédzser, fiatalfelnőtt és felnőtt. És egy nap idős is leszek, de előbb meg akarom élni a jelent. Konkrétan nem tudnám megfogalmazni önnek egyetlen szóval, hogy ki vagyok, mert szerintem egy ember sokkal több ennél és én is sokkal több vagyok, összetettebb és komplikáltabb. Sok dolog találkozik bennem és ettől leszek én, önmagam. Ettől vagyok Daenerys Heart-fejezem be a kis monológom és már most félek Mrs. Grundy reakciójától.
Azonban a nő először nem mond semmit, csak ül és engem néz, egy mosoly kíséretében. Úgy fürkészi az arcom, mintha valami hatalmas csoda lennék, pedig jelenleg mindennek, csak annak nem érzem magam. Nem is tudnám normálisan leírni azt, ami jelenleg bennem kavarog és aminek érzem magam ezáltal.
Már kezdem is feladni, hogy bármilyen válasz vagy reakció érkezik az irányomba, amikor Mrs. Grundy hátradől és még szélesebben kezd mosolyogni.
-Nagyon érdekes élmény volt ezt hallgatni-feleli végül.-Tudja, nem sok fiatal látja ennyire éretten a dolgokat. Köszönöm ezt magának és azt is, hogy megosztotta velem a gondolatait-áll fel, majd a kezét nyújtja nekem.
-Máris végeztünk?-állok fel döbbenten, de azért megrázom a kezét.
-Eleget hallottam, igen-bólint, majd elkezd az ajtó felé kísérni.-Remélem, hogy találkozunk jövő szeptemberben-nyitja ki nekem a bejáratot.-Nagyon örültem, Miss Heart.
-Én is-nyögöm ki kissé kábultan, de kilépek az irodából.
-Ha rajtam múlik, akkor nem most találkozunk utoljára-mondja még kedvesen, mielőtt visszamenne a saját birodalmába és bezárná az ajtót maga mögött, én pedig belebújnék Hardyn ölelésébe.