Hater {+18} (✔️)

✿*:･ﾟ28ﾟ･:*✿

Hardyn:
-Akkor ezekszerint mégis ma indultok-néz fel Daeny bőröndjéből Faye.
Én már összepakoltam a saját cuccom, mivel én előre elterveztem ezt és lebeszéltem anyáékkal, meg Flynnel a dolgot, viszont Daenerys nem tudott róla. Miután annyira kiborult tegnap, nem is volt kérdés, hogy elintézem, hogy minél előbb elszabaduljunk innen még az interjúk előtt, hogy egy kicsit kikapcsoljunk a történtek után. Mivel suli nincs, így anyáék nem tudtak semmi olyat mondani, ami a mai indulás ellen szólt volna, úgyhogy már csak a barátainkkal kellett beszélnem, hogy jöjjenek át segíteni, hogy egy kicsit négyesben legyünk, mielőtt mi elindulunk Bostonba erre az öt napra. Azt hiszem, hogy mondanom sem kell, hogy elég volt egy szót szólnom és már jöttek is.
-Igen-bólogat Daeny, s behajtogat egy felsőt a bőröndbe.-Ráértünk volna holnap reggel is, de valaki-pillant rám jelentőségteljesen-kocsival akar menni. Ami egyébként így majdnem huszonnégy óra, de hiába mondom én, hogy menjünk repülővel, mert a barátom véletlenül sem hallgat rám.
-A repülő hajnalban menne és te utálsz hajnalban kelni. Különben is imádsz kocsikázni, főleg este, szóval tulajdonképpen csupa jót teszek neked-kacsintok rá, mire ő megforgatja a szemét.
-Hát persze, hogyan is feltételezhetnék rosszat a nagy Hardyn Hayesről?
-Hiába mondod, tudom, hogy szeretsz-adok puszit a halántékára-és én is téged.
Bár tényleg belejátszott a döntésembe az, hogy Daeny nem szeret korán kelni és hogy szereti a kocsikázást-ahogy én is-de az igazi indokom nem ez volt, amiért emellett az utazási forma mellett döntöttem, hanem az, hogy beszerveztem még egy kis meglepetést az út felére, amihez remek kifogás az, hogy meg kell állnunk pihenni.
Már alig várom, hogy ott legyünk és lássam Daeny reakcióját.
-Ez tény-mosolyodik el felnézve rám, s én is kapok egy finom, szűzies csókot.
-Menjetek szobára-köhögi Jared, amivel tőlem kiérdemel egy középsőujjat, Faye pedig egy párnával az arcába ajándékozza meg, aztán az unokahúgom mosolyogva rám néz.
-És vasárnap jöttök?
-A tervek szerint igen-bólintok határozottan.-Talán éjjel lenne a legjobb, akkor kevesen is lennének és talán úgy viszonylag normális időben érhetünk haza.
-Akkor ezekszerint úgy gondolod, hogy a következő héten sem lesz iskola-biccenti oldalra a fejét Faye.
-Amíg nem derül ki biztosan, hogy mi a helyzet, addig szerintem nem lesz. Nem kockáztatnak-borul el az ágyon Jared, mintha csak otthon lenne.
Mondjuk ez nem lep meg, mindig is ilyen volt és azt hiszem, hogy ezen már változtatni sem lehet.
-Vagyis akkor nem lesz bál?-elmélkedik hangosan a lány, s bár semmi vicceset nem mondott, belőlem mégis kiszakad egy kacaj.
-Az kizárt, a három fúria nem engedné. Belehalnának, ha nem lenne bál, biztos, hogy addig lobbiznak majd, amíg meg lesz tartva, csak mondjuk a szünet után.
-Ne hívd már így őket-bök meg Daeny, de az ajkain mosoly bújik el.
-Jobban tetszene a barbie egy, kettő és három megnevezés?-érdeklődöm tettetett komolysággal.
-Gondoltál már arra, hogy a nevükön szólítsd őket?-vonja fel a szemöldökét, s látom a szemein, hogy ő is csak játsza a komolyt.
-Igen, gondoltam, de tudod félek. Ahányszor a suliban kiejtem valamelyik nevét, megjelenik-borzongok meg szándékosan-mint a démonok.
-Reménytelen vagy-forgatja meg a szemét a fejét rázva, ami újabb mosolyt csal az arcomra.
-Egyébként nem hittem, hogy ilyet mondok, de kivételesen ebben egyetértenék velük. Nem láttalak a báli ruhádban és azt nem akarom kihagyni.
-Mondtam már, hogy balszerencsét hoz-vágja rá farkasszemet nézve velem.
Persze, mindig ezt mondja, de tudom, hogy csak azért, hogy húzza az agyam. Ezt bebizonyította azzal, hogy utána elkezdte a saját kis testét simogatva megmutatni, hogy hol csipke a ruha, hol takarja és hol kevésbé. Na nem mintha bántam volna, ugyanis azt bármeddig el bírtam volna nézni. Na jó, ez így nem igaz. Ezt meg én bizonyítottam be, amikor nem bírtam tovább tűrni, ahogy csendesen és édesen kínoz engem és megcsókoltam. Aztán már nem ő simogatta a saját testét...
Szerencsére Jared viszont pontosan úgy reagál, ahogy arra én tettem, amikor először vágta ezt hozzám a barátnőm:
-Balszerencsét hoz?-nevet fel a legjobb barátom.-Iskolai bálba megyünk, nem esküvőtök lesz, kislány.
-Én is ezt mondtam, de valahogy valaki nem akar hallgatni rám-vonom össze a szemöldököm, mintha gondolkoznék az illető kilétén.
-Tudjátok mit?-mutogat köztünk Danerys egy újabb szemforgatás után.-Teljesen reménytelenek vagytok. Nem akarom, hogy lássa. Azt akarom, hogy aznap lásson meg először benne. Akkor akadjon el a lélegzete és legyen meglepetés, ne tudja előre a lényeget-ingatja a fejét, s természetesen Faye meg az ő oldalára áll.
-Engedd el, tudod, hogy kábé még egy romantikus filmet sem láttak-karolja át Daenyt ő is a fejét rázva.-Majd akkor megtapasztalják, hogy mennyire fontos, hogy meglepetés legyen.
Jared és én összenézünk, majd mind a kettőnk arcára hatalmas vigyor szökik.
-De ti így szerettek minket-feleljük kórusban, amire a lányok reagálnak összenézéssel.
-Sajnos ezzel nem tudok vitatkozni-bújik Jaredhez Faye, s én is magamhoz húzom Daenyt.
-Viszont, ha ti hétfőn már itthon lesztek és nem lesz suli, vagyis meghosszabbítják a szünetünk, akkor van egy zseniális ötletem, amit megcsinálhatnánk-néz ránk Faye a legjobb barátom mellkasának dőlve.
-Csupa fül vagyok-mosolyodik el Daenerys, miközben az ölembe kuporodik.
-Tudom, hogy Flynn is jön haza, meg hogy Hardynnak szülinapja lesz a következő hét folyamán, de arra gondoltam, hogy elmehetnénk valahova a szünet alatt egy pár napra. Kibérelhetnénk egy kis házat valami nyugisabb helyen vagy akár kempingezni is mehetnénk. Flynn és a barátnője is jöhetne akár. Linzyt és az alakulóját nem mondom, mert Jared leájul az ágyról-néz fel mosolyogva a fiúra-és én eredetileg egy négyes kirándulásra gondoltam, de Flynn is nagyon hiányzik, így nem lenne rossz, ha ők is jönnének. Persze csak ha van kedvetek, meg nekik is jó.
-Akár el is utazhatnánk valahova. Vagy a tónál van az a faház, amit azt hiszem, hogy ki is szoktak adni, oda is mehetnénk-bólogat lelkesen Jared, bár nekem feltűnt, ahogy megborzongott, mikor a húgáról és az alakuló kapcsolatáról volt szó.
Szegény tényleg nehezen viseli, hogy nő fel a kishúga.
-Én benne vagyok, nagyon jól hangzik-biccentek én is, Daeny karját simogatva.
-Daenerys?-pillant a lányra Faye, aki nagyot nyel.
-Ez ugye nem a késes dolog miatt jutott eszedbe?-kérdez vissza halkan, s én érzem, hogy megremeg a kezem alatt.
Egy kicsit meglepett, de Daenerys magától mondta el a barátainknak, hogy tegnap milyen helyzetben találtam rá. És nem azért, hogy sajnáltassa magát. Az nem az ő pályája. Szimplán feljött és ő bevallotta azt, amit nekem is: hogy volt, amikor megremegett ebben. De most mintha kicsit jobban lenne. Remélem, hogy tényleg így is van és nem csak én látom úgy, mert úgy akarom.
-Már egy ideje gondolkozom rajta-ingatja meg a fejét Faye.-Bár nem fogok hazudni, az hozzájátszott ahhoz, hogy ragaszkodjak az ötlethez, miszerint egy kicsit kimozduljunk így együtt is innen. De azt az egészet átbeszéltük tegnap délután. Tudod, hogy nem fogok rád másképp nézni amiatt-fogja meg a legjobb barátnője kezét, majd finoman megszorítja azt.
-Egyikünk sem-teszi hozzá Jared, amitől Daeny ajkaira egy halvány mosoly görbül.
Daeny egy pillanatra elcsendesedik, ahogy elgondolkozik. Van egy olyan érzésem, hogy most épp azt vezeti le fejben, hogy biztosan nem miatta van-e ez az egész kiruccanásos dolog és hogy nem lenne-e nekünk gond, ha éppen nem mosolyog minden egyes percben. Tudom, hogy nem vagyunk együtt régóta, de kicsi korom óta ismerem-konkrétan születésem óta-és ennyire már kiismertem. Nem tudom, hogy mennyire segít neki, de kicsit szorosabban kezdem ölelni, hogy jelezzem, hogy nincs egyedül és senki nem fog kibukni vagy megharagudni, ha néha rátör a rosszkedv. Olykor mind elveszünk a sötétben. Kérdés, hogy ki akarunk-e jönni onnan és ha igen, akkor tudunk-e. De Daenerys erősebb annál, hogy ott maradjon és mi itt vagyunk neki, hogy segítsünk. Ezt tudnia kell. Éreznie.
-Jól hangzik-feleli végül-csak beszéljük meg, hogy hova menjünk. Mondjuk nekem mindegyik lehetőség tetszik, csak Hardyn szülinapja ne maradjon el-néz fel rám, s finoman megsimítja az arcom.
Csak néhány szó és egy óvatos érintés, de ez a lány ennyivel is képes elérni, hogy a szívem teljesen elolvadjon, miután kétszázra gyorsul.
Nem vagyok az az ember, aki folyton azt hajtogatja, hogy mekkora férfi, viszont, ha valaki kérdezi, nem tagadom, hogy én egy pasis srácnak gondolom magam. Azonban Daenerys egy pillanat alatt varázsol belőlem egy szelíd, bújós kissrácot, aki mást sem akar, csak vele lenni, hozzábújni és úgy megállítani az időt. Nem vagyok oda a romantikus filmekért, mert szerintem szörnyes nyálasak tudnak lenni-bár Daenerysszel megnézek egyet-egyet, ha ő azt szeretné-, de amikor Daeny mellettem van, akkor teljesen úgy érzem magam, mintha benne lennék egyben. És bár nem is olyan régen ezt még messze elkerültem volna, most már ez annyira természetes és jó, hogy semmire nem cserélném el, az biztos.
-Annyira azért nem f...
-Nem fog elmaradni-szakít félbe Faye és Jared egyszerre.-Az kizárt-rázza a fejét a legjobb barátom-aznap bulizni fogunk, az tuti.
Őszintén, én annyira nem ragaszkodom hozzá, de nem is ellenkezem. A lényeg, hogy velük legyek és Daenerys mellettem legyen.
-Akkor nyomjuk-bólint határozottabban Daeny.-Találjunk valmi jó helyet és menjünk, használjuk ki a szünetet és az időt, amit vele kapunk.
-Ámen!-kiált fel vigyorogva Jared, s úgy tesz, mintha egy pezsgős poharat a levegőbe emelne.