Hater {+18} (✔️)

✿*:･ﾟ25ﾟ･:*✿

Hardyn:
-Szóljatok, ha kértek még valamit-mosolyog ránk a nagynéném, Faye anyukája.
Őszintén nem tudom, hogy hogyan kerültünk ide. Egyszercsak jött a telefon a horgászás közben, miszerint Miranda és Alec csináltak ebédet és várnak minket, amint végeztünk a kikapcsolódással, a lányok pedig a bevásárlással. Amikor Jared szüleit kérdeztem, hogy ők tudtak-e erről, csak megrázták a fejüket és közölték, hogy őket is nem rég hívták Mirandáék. Persze ez nem újdonság vagy meglepő, mivel régen, amikor még Daeny és Faye jóban voltak, akkor rengeteg ilyen hirtelen összedobott kis bulit tartottunk, mert épp olyan kedvünk volt. Volt, amikor Daenerysék találták ki, máskor Jaredék, vagy Faye-ék, de mi is bátran találtunk ki ilyeneket néha. Na jó...kábé minden hétvégén és mindig baromi jó volt. Csak ez megszakadt, amikor a két lány összeveszett és Faye bekerült abba a bizonyos gödörbe, amiből igen nehezen mászott ki. És az igazság az, hogy bár baromira élvezem, hogy így összejöttünk, nem ugyanaz, mint ami volt. Persze tudom, hogy ez normális, de hiányzik innen a bátyám és a keresztszüleim is és, ahogy Daenyre nézek, azt látom a szemében, hogy ő is ugyanígy, de minimum hasonlóan érez. Ettől függetlenül mosolyog és boldogan beszélget Jared húgával, de nekem a szeme, a pillantása többet elmond, mint azt gondolná.
-Hardyn, gyere, te is szedj magadnak-szól rám Miranda, mivel még mindig csak állok és figyelem a társaságot.
Jó érzés együtt látni azokat az embereket, akiket szeretek. Akik pedig nem tudnak itt lenni most velünk, a képzeletemben megjelennek a maradék három széken, ami még így is ki lett rakva.
-Megyek már, bocsánat-tartom fel a kezem bocsánatkérőn, majd leülök Daenerys mellé és nem bírom ki, hogy ne adjak egy puszit az arcára, amitől az pirosra vált.
Imádom, hogy zavarba tudom hozni őt.
-Michael, kaja-szól Alec a kissrácnak, aki a medencében búvárkodik már kábé azóta, hogy megjöttünk és letudta a köszönést nekünk.
-Mindjárt megyek-feleli az unokaöcsém, majd még egyszer lebukik a víz alá.
-Sikerült ruhát találni?-Kérdezem, amikor Linzy abbahagyja a beszédet és döbbenten pislog rám.
Linzy szeret beszélni, amivel néha az őrületbe kergeti a bátyját, így ritka az olyan pillanat, mint a mostani.
-Mi az?-Mosolygok rá, s magamhoz ölelem Daenyt hátulról.-Jared nem mondta, hogy...
-Dehogynem mondta-szakít félbe még mindig nagyokat pislogva-, de azt hittem, hogy csak szívat. Mármint...persze, egyértelmű volt, hogy szikrázik köztetek a levegő és együtt kell lennetek, de mindig utáltátok egymást és így nem akartam elhinni és beleélni magam, mert komolyan azt hittem, hogy csak szórakozik velem.
-Szerinted tennék én veled ilyet?-Kap a mellkasához Jared, majd átveszi a salátás tálat Faye-től, hogy szedjen magának.
-Simán-vágja rá a húga, mire Jared felháborodottan megrázza a fejét.
-Kikérem magamnak, én...
A végét már nem hallom, mert a figyelmem újra Daenerysnek szentelem.
-Szikrázik köztetek a levegő? Együtt kell lennetek? Mintha csak az egyik sztoridba olvastam volna bele, olyan szavakat használt.
-Linzy ragaszkodik hozzám-vonja meg a vállát Daeny szerényen.-De egyébként, igen, sikerült ruhát találni. Alig várom, hogy megláss benne.
Azt én is.
-Mi lenne, ha este megmutatnád, amikor hazaértünk?
-Na de, Hardyn-néz rám a mellkasára szorított kézzel-, az balszerencsét hoz.
-Bálba megyünk, nem esküvőnk lesz-nevetek fel.
-Az majdnem ugyanaz-forgatja meg a szemét, aztán a fejét a vállamra hajtja és hallat egy halk sóhajt.
Az egyik kezét a kezembe veszem, s összefonom az ujjaink, amíg várjuk a kaját, a másikkal pedig a vállát karolom át, miközben ő a szabadját az alkaromra vezeti és elkezdi cirógatni. Libabőr fut végig a testemen, de igyekszem nem átadni magam a vágynak, mert tartok tőle, hogy akkor most felrángatnám innen és bevinném az egyik szobába. Nem tehetek róla, de Daenerys egyetlen érintéssel képes olyan gondolatokat ébreszteni bennem, amit eddig más lányoknak hosszabb flörtölés és apró érintések útján sem sikerült.
-Ti fogtatok valamit?-Kérdezi, de nem néz fel rám.
Sőt, másra sem néz, pedig a szülők pillantásai rendszeresen ránk siklanak az asztal túloldaláról. Mégis, Daeny csakis a kezünket figyeli, s még jobban hozzám bújik.
-Persze, apa több halat is, Jared asszem négyet, én meg hármat talán. Jó volt egy kicsit apával lenni és kiszakadni a szürke hétköznapokból.
-Igen, anyukáddal is jó volt-feleli, de a hangja most sokkal halkabban cseng.-Beszélgettünk anyáékról. Úgy döntöttem, hogy a következő bálra, ha készen állok, akkor felveszem anya ruháját majd.
-Biztos, hogy gyönyörű leszel-szorítom meg finoman a kezét.-Mi is beszélgettünk róluk. Ne mondd el senkinek, de megkönnyeztem-teszem hozzá, amivel kicsalok belőle egy kis kacajt.-Hiányoztál horgászás közben-nyomok puszit a feje búbjára, amivel elérem, hogy Daeny felkapja a fejét és végre összeakasztja a tekintetünk.
-Komolyan?
A pulzusom felgyorsul, ahogy farkasszemet nézek vele. Nekem nem erősségem az ilyen érzelmes pillanatok kiélvezése. Bár eddig sosem próbáltam úgy igazán, szóval lehet, hogy ez lehet a probléma. Flynn azt mondta, hogy nem nehéz, csak ki kell mondani, amit érzek és gondolok, most mégis úgy dübörög a szívem a mellkasomban, mintha meccs után lennék. Sőt, még annál is jobban.
Veszek egy mély levegőt, hogy összeszedjem magam, aztán lenyelem a torkomban lévő gombócot és bólintok.
-Igen, komolyan-teszem hozzá, amitől Daenerys szeme úgy megcsillan, mint talán még soha.
-Te is nekem-simítja meg az arcom finoman, de mielőtt reagálhatnék, Jared megköszörüli a torkát.
-Gerlepár-szól ránk-, szedtek magatoknak a kajából vagy adjuk inkább a szülőknek?
-Hagyd már őket-löki meg finoman, mosolyogva Faye, mire Jared átkarolja a lányt.
-Én hagyom őket, csak feltettem egy kérdést.
-Szedünk magunknak-veszi a kezébe a tálat Daeny, de elveszem tőle.
-Majd én szedek neked, maradj csak-nézek rá, újabb csillanást kiváltva a szemében.
-Ez igen, Hardyn-füttyent a legjobb barátom-, egy igazi úriember döglött meg benned.
Bemutatnék neki, de tele van kezem, így másképp vágok vissza. Miközben szedek Daenerysnek, Linzyre pillantok és a legszebb mosolyom villantom rá:
-Mondd csak, mikor mész megint randira azzal a bizonyos titokzatos fiúval?
-Cseszd meg-köhögi Jared, ami vigyorrá varázsolja a mosolyom.
-Fogd be-szól rá Linzy, aztán felém fordul.-Még nem tudom. Azóta minden jó és komolyan kedvelem a srácot és erősen úgy néz ki, hogy ő is engem, de a kövi kifejezett randit még nem beszéltük meg.
-Talán a következő összejövetelre már vele az oldalán érkezel-pillantok Jaredre, aki azonnal bemutat nekem.
-Jared-szól rá azonnal az anyukája-, Michael előtt ne csinálj ilyeneket.
-Bocsánat-mosoly anyukájára ártatlanul.
-Ennyi elég lesz-fogja meg a kezem Daeny-, köszönöm.
Csak mosolyogva biccentek neki, aztán szedek magamnak is és tovább adom a tálat.
-Elmondod, hogy mi a baj?-Kérdezem halkan, amikor visszaülök mellé.
-Miből gondolod, hogy baj van?-Néz rám, mire oldalra biccentem a fejem.
-Már mondtam párszor, hogy a szemeid jobban elárulnak, mint hinnéd. Szóval? Mi a baj?-Kezdem az arcát fürkészni, de ő elfordítja azt és végignéz a társaságon, viszont nem mond semmit.
Legalábbis szavakkal nem, de ez az egyetlen mozdulat és testi beszéd elárulja, hogy ugyanazon kattog, amin én is. Hogy nincs itt mindenki, aki lehetne és ez fájdalmas. Égeti a mellkasom.
Nem feszegetem tovább a témát, mert nem akarom, hogy sírjon vagy rontsak a kedvén, ezért csak újra megfogom a kezét és ismét finoman megszorítom.
-Nekem is hiányoznak-suttogom a fülébe, s csókot lehelek a halántékára, amitől egy pillanatra nekem dönti a fejét, s lehunyja a szemét.
-Ennyire látszik rajtam?-Kérdezi halkan.
-Nekem feltűnt, de csakmert láttam a szemedben.
-Nem akarom elrontani a hangulatot.
-Hidd el, nem rontod. Örülnek, hogy itt vagy és én is nagyon.
Daenerys hozzám bújik, de nem tudunk sokáig így maradni, mert Miranda ránk pillant.
-Hogy álltok a továbbtanulással?
-Izgulósan-feleli Daeny, zavarában felnevetve.-A jövő hét hétvégén megyünk Hardynnal Bostonba, mert a Harvard és a Julliardos elbeszélgetés is akkor lesz. Majd kiderül, hogy hogyan alakul-néz fel rám, mire aprót bólintok.
-Jövőre meghódítom a Harvardot, a bátyám után szabadon-teszem hozzá mosolyogva, mire Daenerys köhécselni kezd:
-Egoista.
-Elnézést, mondtál valamit?-Nézek rá felvont szemöldökkel, mire a lány ártatlanul pislogni kezd.
-Én? Dehogy, csak biztosan beszippantottam egy muslicát és azt nyelhettem félre. Iszom is gyorsan, mielőtt megfulladok-nyúl a poharáért, de közben nem igazán tudja elrejteni a mosolyát.
-Ezt majd később befejezzük-figyelmeztetem, aztán visszanézek a nagynéném felé.-De nem zárom ki az iskolák közül a Columbiát sem vagy a Briart, esetleg a Boston College-t sem.
-Bárhova is kerültök, csak jól járni tudnak majd veletek-mosolyog rám Alec, majd Jaredre néz.-Ne és neked mik a terveid?
-A Harvard nekem is-vágja rá teli szájjal-, de a B tervek nekem is azok, amik Hardynnak.
-Szerintem a fiúk még a temetésükre is együtt mennek majd-sóhajt fel Jared anyukája mosolyogva, amivel nevetést csal ki a többiekből.
Daeny is felnevet, de látom, hogy előtte összerezdül, így ismét megszorítom egy kicsit a kezét és a füléhez hajolok:
-Az nem most lesz még. Ennyire könnyen nem rázol le.
Daenerys rám néz és halványan elmosolyodik.
-Nem tudom, hogy ennek örüljek-e vagy fenyegetésnek vegyem.
-Egyértelműen az első verzió.
-Mhm-bólogat összevont szemöldökkel, tettetett komolysággal-, egyértelműen.
-Direkt hergelsz fel, hogy utána bevasaljam ezt rajtad, amint kettesben maradunk?-Szaladnak fel újra a szemöldökeim.
-Hergellek?-kap a mellkasához felháborodottan.-Én csak beszélgetni próbálok.
-Hát persze-biccentek, s nem bírom ki, hogy ne hajoljak az ajkaira és lopjak tőle egy csókot, amit természetesen azonnal viszonoz.