Hater {+18} (✔️)

✿*:･ﾟ19ﾟ･:*✿

Daenerys:
-Nos?-Fordul felém Hardyn, ahogy leparkol a házuk előtt.-Milyen volt?-Mosolyodik el, s az arcát elönti a halvány pír.
Annyira furcsa, hogy a nagyszájú srác, aki mindig annyira magabiztos és önelégült, képes zavarban lenni és elpirulni. Olyan aranyos ilyenkor, mint egy kis fiú.
Persze talán annyira nem kellene, hogy meglepjen, miután én is hasonló vagyok. Alapvetően nincs baj az önbizalmammal, de olykor még-tizenhét éves lány létemre-meginog és baromi könnyen zavarba jövök. Mégis nehezen hiszem el minden ilyen alkalommal, hogy Hardyn zavarban van.
Tetszik, hogy miattam ennyire izgul.
-Újabb elemzést szeretnél?-Döntöm a fejem az ülésem fejtámlájának.
-Akár-biccenti oldalra a fejét.-Vagy akár el is mondhatod, hogy hogy érezted magad.
-Elemzés-vágom rá, amivel kicsalok belőle egy kacajt.-A hetesed feltornáztad kilencesre.
-Aha, csak a játék kedvéért, miért kilences?
-Azért, mert a tipikus ajtóhoz kísérésig és búcsúcsókig el sem jutunk, mert itt kell elemeznem neked az estét.
-Minek adjak búcsúcsókot, ha mind a ketten bemegyünk a házba és este valószínűleg úgy is valamelyikünk ágyában kötünk ki egymás karjaiban?-Vonja fel a szemöldökét, de a mosolya letörölhetetlen.
-Egész este a randis etikettel piszkáltál, most meg, amikor az alapján ítélkezem, belekötsz-forgatom meg a szemem, de én sem tudom eltűntetni a mosolyomat.
-Csak akkor használod a randis etikettet, amikor azt ellenem tudod fordítani-nevet fel újra a fejét rázva.
-Ezt kikérem magamnak-kapok a mellkasomhoz játszott sértettséggel.
-Te is tudod, hogy igazam van-billenti megint oldalra a fejét.
Megfogott, de ezt a világért sem ismerném el, úgyhogy inkább elterelem a témát. Legalábbis részben.
-Tudod mit? Hagyjuk a randis etikettet és a skálákat-legyintek a fejemet ingatva.-Nagyon jól éreztem magam-ismerem be.-A vacsora és a csehós dolgok alatt is.
-Az jó és örülök neki, mert én is és szeretném, ha lenne folytatása-mosolyodik el kisfiúsan.
Ettől elönti az arcomat a pír. A nagy Hardyn Hayes, akinek soha nem volt komoly kapcsolata, mert mégcsak nem is érdeklődött ezek iránt, most szeretne még egy randit velem. És, ha ez nem lenne elég, akkor engem akar vinni a sulis bálba. Nem is olyan rég még biztos elküldtem volna melegebb éghajlatra ezért, de most csak a forróságra tudok figyelni, ami elönti a mellkasom a szavaitól.
Mekkora volt az esély arra, hogy ez bekövetkezik?
-Az nagyon jó lenne-harapok az alsó ajkamba, aztán a házra nézek.-És van még valamilyen trükk a tarsolyodban? Vagy most bemegyünk?
-Igazából szeretnék valamit kérdezni.
-Hát akkor ki vele-mosolyodom el, miközben elveszek zöldes-kék szemeiben.
-Van kedved még kicsit kifeküdni a motorháztetőre és nézni a csillagokat?
Az arcát megint elönti a pír, amitől nekem vigyorogni támadna kedvem, de a hevesen verő szívem megakadályoz ebben és izgalmat hoz a vigyor helyett.
-Persze, hogy van-bólintok, majd lassan kiszállok a kocsiból.
Ahogy elhelyezkedünk a motorháztetőn, Hardyn a karjaiba zár és szorosan magához ölel. Én a fejem a mellkasára hajtom és finoman simogatni kezdem azt. Kissé abszurdnak tűnik a kép, de ez engem most egy kicsit sem érdekel. Itt fekszem egy fiú karjaiban, aki egész este arra törekedett, hogy nekem jó legyen. Az ölelésében biztonságban érzem magam és az illata megnyugtat. Minden annyira tökéletesnek tűnik. Kivéve egy dolgot, ami nem tud békén hagyni.
Lassan felemelkedem és felnézek rá, majd megnedvesítem az ajkaim.
-Kérdezhetek valamit?
Hardyn forró párnái azonnal felfelé görbülnek, ahogy a szokásos kérdés elhagyja a számat a valódi kérdésem előtt.
-Persze, tudod, hogy bármit-simít ki egy kis tincset az arcomból.
-Szerinted nem túl fura az, ami köztünk van?
-Milyen értelemben?-Vonja össze a szemöldökét meglepetten.
-Hát...nem is olyan rég még utáltuk egymást, most pedig itt fekszünk és a csillagokat nézzük egy randi után, hogy aztán majd egymás karjaiban aludjunk el, mert másképp nem megy. Ez nem fura?
-Szóval elismered, hogy nem tudsz nélkülem aludni-vigyorodik el, mire megforgatom a szemem.
-Saját bevallásod szerint te sem tudsz nélkülem, szóval a kérdés rossz részén akadtál fent.
-Nem is tudok, ez tény-lehel finom csókot a homlokomra.-De válaszolva a valódi kérdésedre, szerintem semmi fura nincs benne. Két fiatal vagyunk, akik között amúgyis volt kémia. Vagyis inkább az utálat túl heves volt és ez okozott kémiát. Márha lehet utálatról beszélni, így utólag visszagondolva. Mindegy, ez most a kérdés szempontjából lényegtelen-rázza meg a fejét.-Szóval, amikor először csókolóztunk, akkor egyértelműen kiderült, hogy van köztünk vonzalom. Mi pedig most ezt a vonzalmat mélyítjük el. Szerintem ebben nincs semmi fura. Én örülök, hogy így alakult.
Ebben van valami.
Nem egy szerelmespárt tudok mondani a suliból, akik az egyik nap még gyűlölköztek, a másik nap pedig már egymást falták és halálosan szerelmesek voltak.
Persze nálunk nem erről van szó. A szerelem egy erős kifejezés, de azt hiszem, hogy nem titok, hogy ha így folytatjuk, akkor valószínűleg durván bele fogok zúgni a fiúba, akinek egyszer hangyákat tettem a mezébe. Ez pedig egyszerre csodálatosan izgalmas és ijesztően kellemes.
-Én is örülök-vallom be.-Persze, hogy örülök, csak ezen tanakodtam.
-Te a randinkon azon gondolkozol, hogy normális-e, ami köztünk van?-Vonja fel a szemöldökét nevetve.-Nahát, Hercegnő, te aztán nem vagy semmi. Akkor ezekszerint mégsem csináltam annyira jól a dolgokat.
-Dehogynem-kúszom fel hozzá és finom csókot lehelek az ajkaira.-Mindent...-újabb csók-tökéletesen...-még egy-csináltál-suttogom, s még egyet adok neki.
-Igazad van, tökéletes vagyok-kacsint rám önelégült vigyorral.-És nem akarom, hogy vége legyen az estének-húz vissza a mellkasára.
-Én sem-suttogom az ingének az egyik gombjával játszva.
-Mennyire mennek a csillagképek?-Kérdezi váratlanul, néhány perc csend után.
-Annyira nem vagyok otthon bennük-ismerem be.-A Kisgöncölt mindig megtalálom, de a nagyot sose sikerül. Anya és apa remgetegszer próbáltak segíteni, hogy össze tudjam kötni azt a csillagképet is, de én reménytelen eset voltam.
-Igen, az feltűnt a hangyás incidensnél-bök meg, mire szúrós pillantást küldök felé.
-Nem tudod elengedni azokat a rohadt hangyákat? Már évekkel ezelőtt voltak.
-Lehet, de a csípések fájdalmai még tisztán élnek az emlékezetemben-vágja rá, de a szemében csillogó huncut fényből tudom, hogy csak piszkálni akar.
-Jó, hát nekem is vannak emlékeim a te csínyeidről, szóval kvittek vagyunk. Mellesleg, te sem vagy jobb nálam.
-Ezt nem is mondtam-ingatja meg a fejét vigyorogva.-Épp ezért vagyunk ennyire tökéletesek egymás mellett-simítja meg az arcom óvatosan, mintha attól félne, hogy fájdalmat okoz,vagy megijedek.
Az igaz, hogy a szívem megint felgyorsul, de nem is annyira az ijedtségtől, mint a szavaitól.
Talán igaza lehet? Tényleg annyira tökéletesek vagyunk egymásnak? És komolyan ő is így gondolja,vagy csak nem akar megbántani?
-Min agyalsz ennyire? Valami rosszat mondtam?-Simogatja tovább az arcom, én pedig megrázom a fejem.
-Csak furcsa hallani, hogy az egyéjszakás kalandok királya ilyen romantikus dolgokat is szokott mondani.
-Hát, mint azt kihangsúlyoztad és én is mondtam, tökéletes vagyok.
-Én ilyet nem mondtam-rázom meg a fejem nevetve.-Azt mondtam, hogy ma este a randin mindent tökéletesen csináltál. Az messze áll attól, hogy tökéletes vagy.
-Nem is tudom-tesz úgy, mintha gondolkozna.-Szerintem igen csak közel állnak egymáshoz. Nekem csak a tökéletes szó visszhangzik a fejemben.
-Persze, mert egoista vagy.
-Csak magabiztos-javít ki.
-Egoista-ingatom a fejem, de az ajkaimról a mosoly egyszerűen nem tud lehervadni.
-Van értelme vitatkoznom?
-Nem igazán-vágom rá.
-Akkor maradjunk annyiban, hogy legalább a te egoistád.
-Most Hardyn Hayes feladott valamit és nekem adott igazat?-Vonom fel a szemöldököm.-Úristen, Hardyn Hayes szerint igaza...
Hardyn egy csókkal elhallgattat és finoman a meleg autónak nyom.
-Nem mondtam, hogy igazad van, csak nem vitatkozom-morogja az ajkaimra.-És ne kiabálj, mert felkelnek a szomszédok. Elég lesz majd, ha a nyögéseidtől nem fognak tudni aludni-suttogja, majd újra a számra hajol és finoman táncba hívja azt a sajátjával.
A szavaitól megborzongok és önkéntelenül is a fejembe kúszik a közös zuhany emléke. Talán nem kéne erre gondolnom, de Hardyn erős, meleg teste alatt nem tudok másra koncentrálni, csak arra, amikor ez a tökéletesen kidolgozott test a kezeim alatt volt. Szinte mindenem belebizsereg.
-Kérdezhetek valamit?-Nézek a szemébe, amikor lassan elhajol tőlem.
Máris hiányzik a csókja.
Az arca megint felvidul és csak akkor jövök rá, hogy gyakorlatilag ismét engedélyt kértem a kérdezéshez.
-Ne kímélj-feleli, miközben újra magához ölel.
-Mit szimbolizál a tűz tetkó a válladon?
-Semmit-vonja meg az említett testrészét.-Tetkót akartam és Jareddel elmentünk egy szalonba. Fogalmam sem volt, hogy mit akarok magamra varratni, csak azt, hogy aznap nem megyek el ugyanúgy onnan, ahogy bementem. Nézegettem a kínálatot és megtetszett ez a minta. Úgy voltam vele, hogy az első tetoválás már önmagában is jelent valamit, szóval minek magyarázzak bele egy mintába valamilyen jelentést.
-Wow-nyögöm ki.
Csak ennyi telik tőlem.
Valahogy másra számítottam.
-Mi az?-Pillant rám mosolyogva.-Azt hitted, hogy elkezdem magyarázni, hogy ez a férfiasság szimbóluma bizonyos kultúrákban? Vagy jobban tetszene, ha azt mondanám, hogy azért tűz, mert tűzhangyákat tettél a mezembe? Csakmert akkor javítom és mostantól csak ezt fogom mesélni mindenkinek. Az én Hercegnőm egyszer tűzhangyát tett a sportcuccomba, ezért ennek emlékére magamra varrattam egy tüzet, hogy örökre emlékezzek erre.
-Ó, fogd már be-forgatom meg a szemem, s ezúttal én hajolok az ő ajkaira, hogy belé fojtsam a szót.
Azonban egy valami nem kerüli el a figyelmem a szavaiban.
Azt mondta, hogy a Hercegnőm, nemcsak Hercegnő.