our dirty secret ~ jikook | ✔

08

- Szia – köszöntem mosolyogva Diának, aki amint meglátott, odasietett hozzám.

- Jó napot kívánok, kedves új kollégám! – ölelt át óvatosan, fülig érő mosollyal.

- Ezek szerint már tudtad – mosolyogtam. – Pedig meg akartalak lepni.

- Jungkook először nem volt hajlandó elárulni, hogy hogyan döntött, de addig erősködtem, amíg végül elmondta, hogy mától hivatalos munkatársam vagy.

- Értem, nos hát igen, hivatalosan is itt dolgozom már – tártam szét a két karomat vidáman. – De te, hogy vagy? Azóta nem lettél rosszul?

- Azóta minden rendben. Csak a vérnyomásom tréfált meg, de még egyszer meg szeretném neked köszönni, hogy hívtad a mentőket és nem hagytál magamra.

- Ezt nem kell megköszönnöd, Dia! Te is ugyanezt megtetted volna értem. – indultam meg az öltöző felé, ugyanis meg szerettem volna már válni a dolgaimtól.

- Szerintem meg de, úgyhogy úgy készülj, ma én állom az ebédedet!

- Biztosan nem – ráztam meg a fejemet hevesen.

- Soobin is ragaszkodik hozzá, úgyhogy nincs menekvés – kacsintott egyet, azzal végre utamra engedett az öltöző felé. Értem én, hogy valahogyan meg szeretnék köszönni, amiért segítettem Diának, de nem vártam cserébe semmit sem. A nő vőlegénye is hálás nekem, amiért nem hagytam magára a terhes nőt, de nem fogadhatom el az ebédet. A becsületem nem engedi.

A délelőtti műszak nyugisan telt, nem kellett rohangálnunk az üzletben, mert nem sokan tértek be hozzánk. A többség csak nézelődött és kérdezősködött a fehérneműkről. Mivel a hétvégén mindkét nap a kasszában voltam, így ma én szerettem volna a sorok között járkálni és válaszokat adni a felmerülő kérdésekre. Ezt is meg kell tanulnom, ha már a kassza használatát viszonylag hamar sikerült. Igaz, a terminállal néha meggyűlik még a bajom, de alapjáraton már mindent sikeresen megjegyeztem. Meg egyébként is, Dia ülhetett a kasszában, nem kellett egész délelőtt talpalnia. Mióta elájulva találtam rá az öltözőben, azóta fél szemmel mindig őt lestem, nehogy ismét baj történjen. Amikor éppen nem a véleményemet mondtam el egy adott alsóneműről, akkor azon agyaltam, mégis hogyan kellene kérdezősködnöm Jungkookról kolléganőmnél. Jobban meg akartam ismerni, ahogyan Injoon és Jinha ajánlotta, hátha akkor előrébb leszek. Fekete hajú munkatársam már évek óta ismeri, így biztosan tud róla egy-két személyes dolgot is. Egyébként is azt szűrtem le, hogy a maguk módján közel állnak egymáshoz, tehát nem nyúlhatok mellé, ha kérdezősködni kezdek nála. Végül az ebédszünetre halasztottam a kíváncsiskodásomat, mert nem akartam a munkáról elvonni a figyelmemet. Végül a sokat látogatott Rice Cake étterembe mentünk, ahova a megszokott ablak melletti kétszemélyes asztalnál foglaltunk helyet. Miután leadtuk a rendelésünket, hátradőltem a székben és a velem szemben ülő Diát kezdtem nézni. Nem tudtam, hogy hogyan kellene óvatosan rávezetnem a témát Jungkookra. Nem akarom, hogy gyanút fogjon és esetleg azt higgye, esetleg bejön nekem a főnököm, viszont többet akartam tudni a férfiről.

- Van valami baj? Olyan csendes vagy, mióta elhagytuk az üzletet. – ráncolta össze szemöldökeit a nő.

- Nem, nincsen semmi – erőltettem magamra egy apróbb mosolyt. – Csak... nem is tudom, hol kellene kezdenem.

- Na, csak van akkor valami, amiről beszélni szeretnél. Mondd csak, kíváncsivá tetté.

- Jungkookról lenne szó... – motyogtam. – Te jól ismered őt, igaz?

- Hát, az elmúlt évek alatt sikerült sok mindent megtudnom róla, igen. De mire gondolsz pontosan?

- Én magam sem tudom – nevettem fel kínomban. – Csak jobban meg szeretném ismerni.