55

829 110 24
                                    

A Jungkook nélkül töltött napokból szépen lassan hetek lettek. Mire észbe kaptam több mint egy hónap is eltelt már. Hogy nehéz volt-e? Elképesztően. Hogy enyhült-e a fájdalom? Nem, egy kicsit sem. Csupán megtanultam együtt élni a hiányérzettel és az ürességgel, ami minden egyes nap mardosott belülről. Az első pár napon azzal nyugtattam magam, hogy majd holnap úgyis jelentkezni fog Jungkook, ne gondoljam túl az egészet. De, mikor eltelt egy hét, egyre jobban kezdtem bepánikolni. Írjak neki egy üzenetet? Hívjam fel? Menjek el a lakásához? Ilyenkor viszont mindig emlékeztettek Injoonék arra, hogy egy kis időt kért tőlem, türelmesnek kell lennem. Tiszteletben kellene tartanom a döntését, hisz komoly dolgokról van szó, csak kurvára hiányzott. Minden nappal egyre jobban. Nélküle nem tudtam, mit kezdeni magammal. Nem volt kedvem bemenni a J&K-be dolgozni, mert percenként a személyzeti folyosóra vezető ajtót lestem, hátha kilép egyszer csak rajta. Titokban ellátogattam a Rice Cake-be többször is, hátha ott találom, de sosem futottunk össze. Olyan volt, mintha teljesen felszívódott volna. Elképesztően sokat sírtam miatta, nagyon megviselt lelkileg a hiánya. Ha nem lett volna ott nekem Injoon és Jinha, illetve anya és Mijoo, akkor feladtam volna. Az egészben az akasztott ki a legjobban, hogy egyáltalán nem keresett. Semmi életjelet nem adott magáról, senki nem tudta, hogy mi van vele. Vagy mindenki tudta, hogy mi van vele, csak nekem nem mondtak egyetlen szót sem róla. Joon és Minjae, ha beszéltek is velem, kifejezetten odafigyeltek arra, hogy barátomat ne hozzák szóba. Ijesztően kimérten beszéltek mindketten, ezért egy idő után feladtam náluk a próbálkozást. Eunseo szintén nem hozta szóba egyszer sem a főnökünket, csak továbbította a tőle kapott információkat nekem. Mintha mindenkivel ugyanúgy tartotta volna a kapcsolatot, mint előtte, csak velem nem. Annyira szerettem volna Diával beszélni, de egyrészt a baba miatt nem akartam zavarni, másrészt nem bírtam volna a történtek után Soobin szemeibe nézni. Szóval a végére már tényleg csak a számomra legfontosabb négy emberrel kommunikáltam, illetve Eunseoval, ha a munka miatt nagyon muszáj volt.

- Kész vagyok - tört be a szobába nagy hévvel Jinha, majd művészin körbefordult, hogy megmutassa mivel volt elfoglalva az elmúlt órákban. Hajat mosott, majd megszárította azt, begöndörítette, végezetül pedig a sminkjét csinálta meg.

- Azta, csak másfél órát vártunk rád - forgatta meg a szemeit Injoon.

- Milyen lett? - lépett oda hozzám figyelmen kívül hagyva a beszólást a lányt, majd becsukta a szemét, hogy jobban szemügyre vehessem csillogó szemhéjait.

- Nagyon hot vagy, Jinha! Szerintem egy vörös rúzs még jobban feldobná a fekete-szürke csillogó sminked - tűnődtem hangosan.

- Előbb eldöntöm, hogy milyen ruhába menjek és mindenképp kirúzsozom magam - mondta teljesen bezsongva, majd a szekrényéhez szökdelt.

- Ma még elindulunk egyébként, vagy hálózsákot is kellett volna hoznom? - dörmögte Injoon, aki szerintem fél órája unta meg végleg a várakozást. Mi már rég indulásra készek voltunk, csak nem számoltunk azzal, hogy társaságunk női tagja még hajat is mos gyorsan indulás előtt. - Tudod, hogy nem bemutatóra készülsz, csak beülünk valahova iszogatni és beszélgetni?

- Utána pedig bulizunk egy jót - tette hozzá mutatóujját a magasba emelve. - Jó lenne végre bepasizni, mert az osztályban rajtam kívül mindenkinek van már valakije.

- Nem vagyunk elegek neked mi? - kérdeztem nevetve, mire közölte, hogy néha még sokak is vagyunk, de egy meleg és egy agyban nem százas sráccal nem sokra megy. Injoon természetesen kikérte magának, mondván nála tökéletesebb pasi nem létezik a világon. Okos, jóképű, vicces, mi kell még? Ezek után sok sikert kíván Jinhának a pasizáshoz, enyhe lenézéssel a hangjában.

our dirty secret ~ jikook | ✔Where stories live. Discover now