our dirty secret ~ jikook | ✔

36

- Minden rendben? – ráncolta össze szemöldökeit anya. Miután felsiettem a lakásunkba, szó nélkül a fürdőbe rohantam. Nem akartam, hogy lássa milyen rossz állapotban vagyok, mert nem lett volna erőm hazudni neki. Az igazságot pedig nem tudhatja meg, szóval inkább a gyáva, menekülős módszert választottam.

- Aha – hazudtam, de eszem ágában sem volt elhagyni a kis helyiséget.

- Akkor miért nem jössz ki és beszélünk?

- Mindjárt... csak összeszedem magam – motyogtam, miközben erősen a könnyeimmel küzdöttem.

Csak be szerettem volna feküdni az ágyamba, nyakig betakarózni, hogy aztán álomba sírhassam magam. Még én sem tudtam eldönteni, hogy jelenleg mi fájt a legjobban. Jungkook hazugsága, vagy maga a tudat, miszerint a fekete hajúnak pont az a gyökér a férje. Undorodtam a jelenlegi helyzettől, átverve éreztem magam, mintha a főnököm ezidáig teljesen hülyére vett volna. Annyiszor elmondhatta volna nekem, hogy mi a helyzet, de ő inkább a hazudozás és a titkolózás mellett döntött. Így már érthető, miért volt az üzletben és viselkedett furán múltkor is Jangjun. Valószínűleg akkor is Jungkookot kereste, csak nem találta, ezért inkább szó nélkül távozott. Övé az üzlet, ő Jungkook férje, szóval ezért is kellett a fekete hajúnak ennyire egy jó ügyvéd. De erről miért nem tudott szólni nekem? Oké, biztosan haragudtam volna rá egy ideig, de így még nagyobb csapásként élem meg ezt az egészet. Álmaimban nem gondoltam volna, hogy képes ilyesmit eltitkolni előlem. Folyamatosan azt hangoztatta, hogy szerinte az őszinte bizalom a legfontosabb, illetve, hogy ne legyenek egymás előtt titkaink. Erre ő pont az ellenkezőjét csinálja és ott szúr belém, ahol a legjobban fáj? Kérdés nélkül megbíztam benne, őszintén beszéltem neki a történelem tanárommal történtekről, ő mégis úgy tett, mintha nem tudná, kiről is beszélek. Pedig egész végig tisztában volt vele, hogy a férje az a bizonyos tanár. Úgy éreztem, hogy hatalmas súly nehezedik a mellkasomra, nehezen kaptam levegőt. Ezek után hogyan menjek vissza dolgozni? Hogyan mosolyogjak és csináljak úgy, mintha nem törték volna össze a szívemet? Ahhoz sem volt jelenleg energiám, hogy kimenjek a fürdőből, akkor mégis hogyan menjek be holnap az üzletbe? Hogyan nézzek ezek után a főnököm szemeibe? Hogyan legyek a közelébe? Lehet ki kellene vennem pár nap szabadságot, az úgyis jár nekem minden hónapban. Tudom, ez még csak a második hét, de nem tudnám végigcsinálni a holnapot. Szükségem van egy kis magányra, illetve távol szeretnék lenni a fekete hajútól, mert szerintem megint felpofoznám, ha meglátnám. Undorító, önző és aljas húzás volt ez tőle, amire egyáltalán nem számítottam. Még egy hónapja sem vagyunk együtt hivatalosan, neki sikerült már most elég rendesen megbántania. Nem tudom, hogy meg tudok-e bocsátani neki ezek után. Ha most hazudott, akkor nem kizárt, hogy van még, amiről nem számolt be nekem. Én elárultam neki a legnagyobb sérelmemet, ő pedig konkrétan eltitkolta előlem, hogy férje van, ami azért nem számít kicsi dolognak.

- Anya... – motyogtam, amikor megpillantottam az említettet az ágyam szélén ücsörögni. Azt hittem, hogy mire visszajövök a nappaliba, addigra ő már aludni fog a szobájában. – Hát, te?

- Mi a baj, Jimin? – kérdezte tőlem aggódva. – A munkahelyeddel van valami probléma?

- Nem történt semmi, anya – hazudtam ismét. – Neked nem kellene aludnod? Nemsokára kelned kell.

- Miért nem mondasz el nekem semmit sem? Miért zársz ki ennyire az életedből? – nyelt egy nagyot. – Az anyád vagyok, szerinted nem érzem meg, ha történik veled valami?

- Csak hazudtak nekem és csúnyán átvertek, ennyi az egész – mosolyodtam el szomorúan.

- A főnököd? – kérdezte, mire szemeim nagyra tágultak, ugyanis sikerült rendesen meglepnie. – Ne nézz így, Jimin. Szerinted nem tudom, hogy mi folyik köztetek? Nem vagyok hülye, plusz mégis csak az anyád vagyok, megérzem az ilyet.