our dirty secret ~ jikook | ✔

51

Sziasztok! Újabb Minjae & Joon résszel érkeztem, jó olvasást nektek!

◇ ♡ ◇

Minjae szemszög

- Mikor fogsz végre elengedni? - sóhajtottam fel, miközben ismét megpróbálkoztam azzal, hogy lehámozzam magamról Joon szorító ujjait.

- Majd ha odaértünk a kocsimhoz - válaszolta komoran. Hangjából könnyen megállapítható volt, hogy sikerült ismét kihúzzam a gyufát. Mostanában nagyon furán viselkedik, nem tudok mit kezdeni vele. Kijelentette, hogy elmegy csajozni, miért is kellett volna otthon maradnom? Ha ő azt csinálhat, amit akar, akkor én is azt fogom. Csak hát én Jungkookon kívül máshoz nem mehetek. Random nőkkel meg semmi kedvem összefeküdni. Így hát ezért mentem a fekete hajú lakására. Nem gondoltam, hogy nem lesz otthon, arra meg végképp nem, hogy egy esernyővel támad rám a konyhában. Gondoltam van annyi benne, hogy nem betörőre, hanem rám gyanakszik először. Jó, igaza van abban, hogy szólhattam volna neki, legközelebb nem lógok be csak úgy szó nélkül.

- Jézusom, be tudok szállni egyedül a kocsiba - morogtam, amikor Joon erőszakkal megpróbált belökni az anyósülésre.

- Pofa be! És üljél be! - mondta, azzal olyan nagy lendülettel csapta be az ajtót, hogy mondhatni kiszakadt a dobhártyám. Áu...

- Neked meg mi a bajod, ember? - kérdeztem tőle, miután ő is beszállt mellém.

- Szerinted? - kérdezte. - Úgy viselkedsz, mint egy lázadó kamasz.

- Miért is? Mert elmentem a lakásodról, amíg te csajozni voltál? - horkantottam fel.

- Szólhattál volna. Tudod mennyire gáz volt elmagyarázni a csajnak, hogy miért lépek le? Mintha valami faszom bébiszitter lennék vagy nem is tudom.

- Senki nem kért arra, hogy bébiszitterkedj. Tudtommal te ajánlottad fel Jungkooknak, hogy lakhatok nálad. Ha megbántad, akkor tegyél ki, leszarom. Inkább leszek hajléktalan, minthogy téged elviseljelek. - mondtam idegesen. Mindent a fejéhez akartam vágni, ami csak az eszembe jutott. Méghogy neki van elege!

- Nem foglak kitenni az utcára bármennyire is idegesítesz - morogta, azzal bekötötte magát és beindította az autót.

Inkább már nem mondtam semmit, mert semmi kedvem nem volt vele veszekedni. Hogy különbözhet két ember ennyire egymástól? Én azt hittem valahogyan majd kibírjuk a másikat, de kezdem azt hinni, hogy ez nekünk nem fog menni. Néma csendben utaztunk Joon lakásáig. Nem ment a rádió és egyikünk sem szólalt meg. Én egész végig az ablakon bámultam ki, még csak az irányába sem néztem. Gondolom ő is inkább az útra koncentrált, de így legalább nem vesztünk össze ismét valami szarságon. Miután talált egy parkolót, szó nélkül kiszálltam a kocsiból és megindultam a lakása felé. Nem vártam meg, igazából kicsit sem érdekelt, hogy jelen van-e. Tök jól meglettem volna nélküle is akár hetekig. Hallottam, hogy utánam szól valamit, de szerencsére nem hallottam, visszafordulni meg semmi pénzért nem fordultam volna vissza. Viszont, amikor bementem volna a lakásra, eszembe jutott, hogy nem hoztam magammal kulcsot. A fenébe, csak meg kell várnom. Összefont karokkal dőltem neki a falnak és szitkozódtam magamban egészen addig, amíg Joon utol nem ért.

- Akartam is mondani, hogy kulcs nélkül nehéz lesz bemenni - nevetett ki, majd a kezembe adott két agyon megpakolt szatyrot, hogy ő kinyithassa a bejárati ajtót.

- Hagyjad, most már viszem - morogtam, mikor vissza akarta venni a táskákat.

- Én is tudom vinni őket - mondta, majd megpróbálta erőszakkal elvenni tőlem az egyiket.