our dirty secret ~ jikook | ✔

10

Nem aludhattam két óránál többet. Reggel hallottam, ahogy Jungkook felkel és készülődni kezd, de végül nem mentem ki hozzá a szobából. Ilyen kevés alvással nem álltam készen arra, hogy találkozzak a főnökömmel. Mielőtt viszont még elhagyta volna a lakást, benézett hozzám. Szívem a torkomban dobogott, miközben próbáltam eljátszani, miszerint éppen az igazak álmát alszom. Szerencsére csak pár másodpercre lesett be hozzám, de ez épp elég volt ahhoz, hogy még a víz is leverjen. Egyszerre akartam most azonnal hazaindulni és elhagyni a főnököm lakását, valamint ittmaradni még jó sokáig. Egyik pillanatban a közelségére vágytam, másik pillanatban viszont minél messzebb akartam kerülni tőle. Fél kilenc környékén kikászálódtam az ágyból és kimerészkedtem a szobából. Mivel jelenleg csak én tartózkodtam Jungkook lakásában, így néma csend lepte el az összes helyiséget. Először a fürdőbe mentem, hogy megnézzem a tegnap szerzett sérüléseimet. A fejemen lévő kötést le kell majd cserélni, de ehhez én nem értek, ezért megvárom vele inkább a főnökömet. A hasamon és a nyakamon lévő sérüléseim még mindig fájtak, ha hozzájuk értem, de kezdtek liláról zöldre változni. Biztosan sállal fogok járkálni, mert nincsen kedvem minden egyes embernek elmagyarázni, mi is történt velem pontosan, amiért szorításnyomok díszelegnek a nyakamon. Ezután a konyhába sétáltam, ugyanis tegnap utoljára ebédkor ettem Diával. Hasam korgással tudatta is velem, hogy muszáj lesz bekapnom valamit. A konyhapult közepén egy fehér ételhordó várt rám, amin egy kis papír hevert.

"Tegye be a mikróba, üdítőt a hűtőben talál. Hívjon, ha magához tért. ~JK "

Eleresztettem egy apró mosolyt, majd kinyitottam az ételhordót, ahol omlettel találtam szemben magamat. A Jungkook által írtak alapján megmelegítettem, majd öntöttem magamnak egy pohár körtelevet. Amíg reggeliztem áttanulmányoztam a konyha minden milliméterét. Sokkal pozitívabb atmoszférát nyújtott, mint a mi kétszer-kettes konyhánk. Itt öröm volt még egyedül is ülni, nem éreztem magam egyáltalán magányosnak. A világos színű falak és bútorok, a hatalmas ablakok és a dísznövények miatt jó kedvemben voltam. Már tegnap is elvarázsolt Jungkook tágas és gyönyörű lakása, de ma reggel jobban megnézhettem magamnak a főnököm házát. Nem akartam elmenni innen, nem akartam hazamenni abba a porfészekbe, ahol nemhogy illatos növények, még rendes ablakok sincsenek.

- Jó napot! – szóltam bele a telefonba, miután főnököm fogadta a hívásomat. Tíz előtt pár perccel járhattunk, mire sikerült összeszednem magam és felhívni Jungkookot.

- Jó reggelt, Jimin! Hogy van?

- Jól – válaszoltam. – Akkor értem tud jönni? Nem szeretném tovább zavarni.

- Engem ugyan nem zavar, de persze, mindjárt indulok.

- Köszönöm – bólintottam és alsó ajkamat kezdtem harapdálni. – Lecseréli majd a kötésemet? Egyedül nem mertem hozzáérni.

- Természetesen – válaszolta. – Úgy el sem engedném, hogy nem cseréltem le a fején lévő kötést. Még mindig szédül?

- Nem – ráztam meg a fejemet. – Azt hiszem rendben vagyok. Nem fáj semmim sem.

- Ennek örülök. Reggel benéztem Önhöz és elég mélyen aludt, szóval gondoltam, hogy jobban van.

- Igen, hamar kidőltem, miután elvonultam – hazudtam. – Kényelmes volt az ágy nagyon.

- Akkor, ha legközelebb is szállásra van szüksége, tudja kit kell keresnie.

- Észben tartom – mosolyodtam el. – Most viszont le kell tennem, mert még nem öltöztem fel.

- Fél óra múlva ott leszek.

- Rendben, addigra elkészülök – bólintottam, azzal bontottam a vonalat és meg is indultam a szoba felé, ahol az éjszakát töltöttem.