our dirty secret ~ jikook | ✔

41

Egy közel tizenöt perces vita után sikerült rávennem arra Jungkookot, hogy elmenjen és a saját dolgaival foglalkozzon. Nagyon kedves volt tőle, hogy meg akarta velem várni Mijoo érkezését, de már így is túl sokat segített. Nem akartam, hogy miattam lemondja a fontos találkozóit és megbeszéléseit. Nem volt komoly vita, de ennyire még sosem tért el a véleményünk. Tudom, hogy csak segíteni akart és támogatni engem, de nem vártam el tőle, hogy az én problémáimat kezelje elsőként. Abban egyeztünk meg végül, hogy azonnal felhívom, miután Mijooval jutottunk valamire. Nem tudom, hogy mi lenne a legjobb anyának, de Jungkook szerint vagy elvonóra kellene vinni anyát vagy új orvost kellene keresni neki. A kórházban lévővel nem igazán akar együttműködni, már az elején sem szimpatizált vele, szóval talán, ha új szakemberhez fordulnánk, akkor a hozzáállása is változna. Majd felvetem az ötletet Mijoonak, ugyanis nem akarok egyedül dönteni. Hiába ismerem anyát mindenkinél jobban, túl fiatalnak érzem még magam az ilyesfajta döntésekhez. Ha nem lesz segítőkész a nagynéném, akkor Jungkookhoz vagy a szüleihez fogok fordulni. De ez csak nagyon másodlagos terv, jó lenne családon belül elintézni a dolgokat.

- Szia – nyitottam ajtót anya nővérének. – Köszönöm, hogy eljöttél.

- Sajnálom, hogy eddig nem jöttem. Hogy van Narae? – kérdezte, mire elhúztam a számat és inkább biccentettem neki, hogy menjünk be a lakásba. Gyorsan lepakolta a cuccait a nappaliba, majd mindketten bementünk anya szobájába. Még mindig aludt, arra sem kelt fel, hogy felkapcsolom a lámpát és Mijoo hangosan köszön neki. Hogyan üthette ki ennyire magát? A gyógyszereire ivott vagy mi van?

- Nos, ez a helyzet – sóhajtottam fel.

- Mennyit ivott?

- Kettő üveggel biztosan.

- Gyógyszerre? – kérdezte, mire megvontam a vállaimat. – Mert szerintem azért ütötte ki magát ennyire. Nem lepődnék meg, ha alkohollal vette volna be a pirulákat.

- Most mi legyen? Nem fogom hagyni, hogy újra visszaessen. – fontam össze mellkasom előtt a két karomat.

- Az orvosával beszéltél?

- Még nem – ráztam meg a fejemet.

- Akkor először beszéljünk vele. Ő biztosan mondd valami használhatót.

- Szerintem új orvos kellene anyának – mondtam. – A mostanival nem ápol túl jó kapcsolatot.

- Pszichiáterre gondolsz? – kérdezte, mire bólintottam egyet.

- Vagy még az elvonó ötletével is eljátszottam.

- Előbb beszéljünk egy pszichiáterrel, aztán meglátjuk, ő mit mondd. Körbe kérdezgetek az ismerőseim között, hátha ismernek jó orvost. Aztán hívlak, ha sikerült felvennem vele a kapcsolatot. Megadod a számod? Ott könnyebb lesz kommunikálni, mint Messengeren.

Bólintottam egyet, majd elvettem tőle a telefonját és megadtam a számom neki. Megcsörgettem magam, így az ő számát is el tudtam menteni. Ezután kimentünk anya szobájából és főztem magunknak kávét. Ismét megköszöntem neki, hogy eljött. Nem számítottam arra, hogy még ma megjelenik. Azt hittem várhatok több napot, mire legalább válaszol, de kellemeset kellett csalódnom. Fél óra sem kellett ahhoz, hogy megnyissa az üzenetemet és két óra múlva már itt is volt. Mesélt egy kicsit az elmúlt éveiről, hogy milyen volt Németországban lakni, majd utána visszajönni ide. Én is meséltem egy kicsit magamról, de nem voltam túl részletes. Még mindig nehezteltem rá egy kicsit azért, amiért anyát ilyen csúnyán lekoptatta, majd évekig le sem szarta. Most viszont itt van, segít nekünk, szóval talán ő is megbánta, amit tett. Remélem hamar talál megbízható orvost, mert anyának minél hamarabb kell a segítség. Miután Mijoo elment, felhívtam Jungkookot és röviden összefoglaltam neki a dolgokat. Szerette volna, ha ma este nálam aludhat, de jobbnak láttam, ha most kettesben leszek anyával. Szeretnék beszélni vele, mert egyszerűen nem hagy nyugodni a jelenlegi helyzet. Jót tett volna a fekete hajú közelsége, de most addig anyára akarok főként összpontosítani, amíg nem találunk neki pszichiátert.