12

1.8K 230 78
                                    

- El fogok ájulni – fújtam ki egy jó nagy adag levegőt a számon.

- Minden rendben lesz, ne izgulj már – mondta Jinha, aki az ágyam szélén ült. – Viselkedj ugyanúgy, mint eddig.

- Én próbálok, de életemben nem voltam még ilyen rendezvényen. Mi van, ha elrontok valamit? Mi van, ha nem úgy nézek ki, mint kellene? Nem akarom szégyenbe hozni Jungkookot.

- Szerintem teljesen okés a kinézeted – mosolyodott el a lány. – Fehér inget viselsz fekete nyakkendővel, ami passzol a zoknidhoz. A nadrágod szinte vadonatúj, a cipő pedig most van rajtad először. A hajadat is jól megcsináltam, szóval a külsőd miatt igazán nem kellene aggódnod.

- Igaza van Jinhának – bólintott Injoon. – Ha magadat adod, akkor nem lesz baj.

- Igyekszem – nyeltem egy hatalmasat, majd a telefonomra pillantottam, ami nyolc óra harmincnyolc percet mutatott. Főnökömmel a háromnegyed nyolcban egyeztünk meg, mivel az üzleti találkozóra nyolc után lehet csak megérkezni. Ragaszkodott ahhoz, hogy eljöjjön hozzám és innen közösen menjünk a megadott helyre, illetve arról is biztosított, mindenképpen haza is hoz majd. Egyedül valószínűleg buszoznom kellene, amit a késői órákban lehet kihagynék, ha lehetséges. A héten történtek miatt még annyira sem érezném magam egyedül biztonságban, mint ezelőtt.

Összerezzentem, amikor csörögni kezdett a telefonom, majd azonnal fogadtam a főnököm hívását. Közölte velem, hogy lent vár engem, de taxival jött, mert a kocsija indulás előtt lerobbant. Gyorsan elszaladtam mosdóba, igazítottam még egy kicsit a hajamon, fújtam magamra még egy kis parfümöt, majd felhúztam a fekete vászon kabátomat, amit szintén Injoon adott kölcsön. Nem sikerült még most sem teljes mértékben elfogadnom, hogy haverom ruháiban vagyok, de nem tudtuk volna máshogyan megoldani a problémát. Nem lett volna pénzem ilyen ruhákra, a cipő is a legolcsóbb kisboltból van. Utálom, hogy ennyire takarékoskodnom kell a pénzünkkel. Jövő hónaptól viszont ez nem így lesz, mert akkor már lesz rendes fizetésem. Félre szeretnék tenni, mert sosem árt, ha van egy kis tartalékod vészhelyzetekre. Most viszont még ezt sem engedhetjük meg magunknak. Miután indulásra készen álltam, elköszöntem gyorsan anyától, majd hárman indultunk meg a földszint felé. Hálás vagyok, amiért a két jómadár velem voltak ma, mert egyedül biztosan megőrültem volna. Egészen addig határozott és magabiztos embernek hittem magam, amíg meg nem jelent Jungkook az életemben. Mellette viszont sem talpraesett, sem céltudatos nem vagyok. Azonnal kiszúrtam a citromsárga színű taxit, aki a lakótömbünktől nem messze parkolt. Elköszöntem a barátaimtól, majd gyorsan szedni kezdtem a lábaimat az autó felé. Láttam, hogy Jungkook hátul ül, ezért gondoltam mellette foglalok helyet. Miután beszálltam a kocsiba, köszöntem mindkettőjüknek és gyorsan becsatoltam a biztonsági övet. Azonnal indultunk is, a sofőr nem húzta az időt.

- Jól néz ki – szólalt meg a mellettem ülő, amikor kikanyarodtunk a mellékutcából.

- Köszönöm, Ön sem panaszkodhat – néztem a mellettem ülőre, aki éppen rajtam legeltette a tekintetét. Muszáj voltam beharapni az alsó ajkaimat, ugyanis Jungkook pontosan olyan jól nézett ki, mint azt megszokhattam már. Most talán annyi plusz volt rajta, hogy haját nem középen választotta el, hanem hátrazselézte indulás előtt. Határozottan a fekete szín dominált rajta, ugyanis minden egyes ruhadarabja a legsötétebb színt tükrözte.

Nem sokat beszélgettünk, amíg oda nem értünk a hatalmas szinte csak üvegből álló épülethez. Annyit sikerült megtudnom, hogy rajtunk kívül nagyjából kétszázan lesznek jelen, de nem kell semmi komolyra számítanom. Beszélgetünk egy kicsit, vacsorázunk, iszunk pár pohár pezsgőt és már megyünk is haza. Mivel én nagy valószínűséggel senkit sem fogok ismerni a főnököm kívül, ezért csak reménykedni tudtam abban, hogy nem hagy majd egyedül. Igaz, hamar beilleszkedek ismeretlen közegbe is, de most nem igazán voltam olyan hangulatban, hogy új emberekkel ismerkedjek. Kissé kellemetlenül éreztem magam, ugyanis nagyon távol áll tőlem ez az egész. Nem voltam hozzászokva ahhoz, hogy méregdrága ruhákat viseljek és arra törekedjek, hogy minél hibátlanabb külsővel jelenjek meg az eseményen. Ha nem Jungkook lenne a főnököm és nem ő hívott volna el ma este, akkor elképzelhető, hogy meg sem jelentem volna. Kívülállónak éreztem már most magam, pedig még be sem mentünk a hatalmas épületbe. A fekete hajú rendezte a taxi árát, majd mindketten kiszálltunk a sárga autóból. Határozottan izgultam, mert csak arra tudtam gondolni, hogy én egyáltalán nem idevaló vagyok.

our dirty secret ~ jikook | ✔Where stories live. Discover now