our dirty secret ~ jikook | ✔

11

Mivel dél környékén sikeresen elaludtam, így nem meglepő, hogy magamtól felkeltem hajnalban. Négy óra környékén botorkáltam ki a konyhába, de már nem akartam visszaaludni, mert csak szenvedtem volna a felkeléssel. Úgy döntöttem, hogy miközben a reggeli kávémat iszom, gyorsan elmesélem Injoonnak és Jinhának a tegnap történteket hangüzenetben. Leírni sok időt vett volna igénybe, hívogatni meg nem szerettem volna őket ilyen korán, szóval maradtam a legészszerűbb megoldásnál. Miután vagy ezer hangüzenetben kibeszéltem magamból mindent, amit szerettem volna, kiültem az erkélyre és végignéztem a napfelkeltét. Nem volt túlságosan hideg, de azért egy vékonyabb kabátot el lehetett viselni. Gondolataim nem meglepően Jungkooknál kötöttek ki, hiába igyekeztem főnökömet teljes mértékben kizárni. Harcoltam az érzéseim ellen, nem akartam érzéseket táplálni a fekete hajú iránt, de a tegnapi nap után úgy érzem feleslegesen küzdők. Elkerülni sajnos nem tudom, ha a közelében vagyok, akkor pedig egyre csak erősödnek az érzéseim. A testem nincsen szinkronban az agyammal. Tudom, hogy le kellene mondanom a férfiről, mégis képtelen vagyok rá.  Én csak élvezni akarom a társaságát, közelebb akarok kerülni hozzá és jobban meg akarom ismerni. Nem kell viszonoznia az érzéseimet, én beérem annyival is, hogy mellette lehetek.

Szokásos munkaruhámba öltöztem, hajamat hátrazseléztem, befújtam magam a kedvenc parfümömmel és úgy indultam el a munkahelyemre. Már csak két nap és szombat, ami azt jelenti, hogy Jungkookkal üzleti találkozóra megyek. Fogalmam sincs, mégis mit kellene felhúznom, kikérem majd Jinha véleményét, ő biztosan orvosolja a gondomat. Már most izgultam, ugyanis nem csak magamat fogom képviselni azon az estén, hanem Jungkookot és az üzletet is. Nem engedhetem meg magamnak, hogy agyonhasznált cipőben, piszkos ingben és szaggatott farmerban jelenjek meg. Új ruhadarabokat viszont nem tudok most venni magamnak, mert csoda, ha a fizetésemig kihúzzuk anyával. Valamit nagyon gyorsan ki kell találnom, mert nem szeretnék szégyent hozni a főnökömre. Amíg úton voltam az üzlethez, addig zenét hallgattam és a mellettem elsuhanó várost néztem, ahogyan azt minden reggel és este teszem.

- Szép jó reggelt – köszöntem Diának mosolyogva.

- Szia, Jimin – intett ő is, majd azonnal odalépett hozzám és magához ölelt. – Tudod, mennyire aggódtam érted? El akartam menni hozzád, de Jungkook azt mondta, hogy nem szükséges, mert rendben vagy. De már tényleg jól vagy? Hogy van a fejed? – támadt le azonnal a kérdéseivel munkatársam, mire muszáj voltam elnevetni magamat. Számítottam arra, hogy így fog fogadni engem, mondjuk azt hittem megvárja, amíg legalább bemegyünk az üzletbe.

- Aranyos vagy, hogy így aggódtál értem, de már minden rendben velem. Jól vagyok, a fejem sem fáj már, szerencsére Jungkook jókor volt jó helyen és segített nekem.

- Mázlid, hogy Jungkook pont arra járt – mondta, mire bólintottam egyet.

- Egyébként köszi a csokit, nagyon finom volt, meg is ettem már a felét.

- Milyen csokit? – ráncolta össze a szemöldökeit.

- Hát a dobozos epres milkát – válaszoltam. Továbbra is értetlenül nézett rám, majd mintha megvilágosodott volna, közölte velem, hogy igazából nem tőle kaptam az édességet. – Hanem? Akkor kitől?

- Majd bent elmondom, előbb menjünk be – kacsintott egyet, azzal a bejárati ajtóhoz is lépett. Némán követtem őt, miközben azon voltam, hogy megfejtsem az általa mondottakat. Jungkook azt mondta, kolléganőm küldte a csokit. Ezek szerint még sem? Akkor mégis kicsoda?

Dia szerintem látta rajtam, hogy idegesen várom a kint félbemaradt beszélgetés folytatását, de szándékosan húzta az agyamat még egy kicsit. Azt mondta, hogy majd azután elmondja, ha felmostam és felsöpörtem az üzletben. Siettem, de nem kapkodtam, mert nem akartam még ilyen helyzetben sem hanyag munkát végezni. A negyedórás műveletet most kevesebb, mint öt percben lerendeztem, és kíváncsian méregettem a nőt, aki látszólag jól szórakozott rajtam. Már éppen meg akartam kérdezni, hogy akkor végre elárulja-e kitől kaptam az édességet, ha nem tőle, amikor végre kinyögte a várva várt választ.