our dirty secret ~ jikook | ✔

20

Jungkook mellett ébredni maga volt az álom. Jóval hamarabb keltem, mint kellett volna, ezért egy jó pár percig a mellettem szuszogó fekete hajú vonásait tanulmányoztam. Olyan édesen aludt, hogy képtelen voltam levenni róla a tekintetem. Ajkai kissé szétnyíltak, minden izma ellazult, ezért a legjobban talán az ártatlan jelzőt tudnám használni a kinézetére. Mintha nem is egy közel harminc éves férfi feküdne éppen mellettem, hanem egy nagyjából velem egykorú srác. Azt hiszem meg tudnám szokni, hogy minden reggel ilyen látványra ébredjek. Eleresztettem egy apró mosolyt, majd óvatosan kimásztam az ágyból és a folyosó végén lévő mosdó felé vettem az irányt. Gyorsan elvégeztem a dolgomat, majd megmostam a kezemet. Viszont mielőtt elzárhattam volna a csapot, a főnököm lépett be az ajtón, majd nemes egyszerűséggel mögém állt és átkarolt a derekamnál. Karjait a hasamnál kulcsolta össze, állát a vállamra tette és a tükörben kapcsolta össze a tekintetünket, amit az őszinte mosolya kísért.

- Jó reggelt – mondta rekedtes hangon. Hallatszott, hogy nagy valószínűséggel azután ébredhetett, miután kiosontam a szobájából.

- Jó reggelt – mosolyogtam, majd Jungkook engem ölelő karjaira simítottam. – Jól aludtál?

- Hosszú ideje most aludtam a legjobban. Te?

- Én is jól aludtam – válaszoltam. – Ma mikor megyünk a kórházba?

- Mikor szeretnél?

- Amikor neked jó.

Úgyis ő a főnököm, ő dönti el, hogy meddig kell az üzletben lennem és mikor mehetek el a kórházba. Neki egyébként is több dolga van, nehezebb szabad időpontot találnia, amikor ráér velem bejönni anyához. Végül úgy beszéltük meg, hogy mivel így hirtelen nem tudja, mikor lesz jó neki, ezért majd felhív, mielőtt elindul a J&K üzlethez. Ha saccolnia kellene, akkor a két-három órát mondaná. Tökéletes, akkor tudok majd ebédelni, mielőtt bemennénk a kórházba. Nem szeretnék ismét olyan rosszul lenni, mint a legelső alkalomkor, amikor anyát mentem a főnökömmel és a kolléganőmmel megnézni. Miután nagy vonalakban megtárgyaltuk a mai napunkat, a konyhába mentünk reggelizni. Jungkook volt olyan kedves, hogy csinált omlettet és főzött ki rizst, addig én zöldségeket tisztítottam és felvágtam azokat, hogy a reggeli mellé valami egészségeset is együnk. Amíg mindketten a konyhapultnál tevékenykedtünk, olyan érzésem volt, mintha együtt laknánk. Emiatt pedig akaratlanul is mosoly szökött az arcomra, ugyanis azonnal eszembe jutottak a tegnap este történtek. Igaz, ma még nem történt semmi komoly közöttünk, de azért felettébb megmelengette a szívemet, amikor a fekete hajú hozzám bújt a mosdóban. Ezzel sikerült megnyugtatnia, miszerint még mindig nem bánta meg a köztünk történteket. Ki kell használnom ezt a napot, mert sajnos holnap nagy valószínűséggel haza kell már költöznöm. Olyan gyorsan eltelt ez a pár nap, komolyan egy szempillantásnak tűnt az egész.

Miután végeztünk a nagyon finomra sikeredett reggelivel, mindketten elvonultunk és felöltöztünk. Ma szerencsére nem kellett kapkodnunk, mert időben felkeltünk. Még ébresztő sem kellett, szóval mondhatni kellemesen indult a napunk. Pár perccel még hamarabb is indultunk el, mint kellett volna, ami azért a tegnapi napunkhoz képest nagy előrelépés. Főnökömnek szabályokat sem kellett sértenie gyorsaságával, úgyhogy minden a lehető legjobban alakult. Amikor odaértünk az üzlethez, leparkolt, de azt mondta, hogy ő most nem jön be, megy tovább, mert az apjával lesz találkozója negyedóra múlva. Megbeszéltük, hogy akkor majd hív, mielőtt elindulna értem, és kiszálltam a kocsijából. Annyira szerettem volna egy búcsúcsókot adni neki, de nem volt elég bátorságom hozzá, hogy meg is tegyem. Egyébként is Dia premier plánban végignézte volna, aztán ezt hallgatnám tőle életem hátralevő részében. Majd megcsókolom, ha kettesben leszünk valami nyugodt helyen és nem kell a kíváncsi szempároktól tartanom.