"ᴀ ᴛᴇ́ʟ ᴋᴀᴛᴏɴᴀ́ᴊᴀ ᴋᴜ̈ʟᴅᴇᴛᴇ́s" (ʙᴜᴄᴋʏ ʙᴀʀɴᴇs ғғ.) / ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ / JAVÍTÁS ALATT

✪ 5. [ Steven Grant Rogers ] ✪

A hirtelen lesúlytó halálhírt követően a csapat kettévált. Nat a saját útját járta, Rogers mellettem maradt, egy hotelben húztuk meg magunkat álnéven.

- Köszönöm, hogy velem maradtál. - foglaltam helyet Steve-vel átellenben az ágyon.

- Nem tesz semmit, semmiképp sem hagynálak egyedül ilyenkor, Pierce valószínűleg már téged is kerestet.- bólintott a Kapitány.

- Ha nem nagy gond, elsőként zuhanyoznék.- mutogattam a fürdő felé.

Steve egy mosoly kíséretében csak bólintott.
Az éjszaka egyikünk szemére sem jött el az álom. A szoba konyhájában ültem egy üveg vörösbor társaságában, miközben az odalentről elcsent csipszet ropogtattam és meredten bámultam a mintás csempét amit a gáztűzhely felé raktak. Az idilli nőies pillanatot a Kapitány zavarta meg, miután nekidűlt az ajtófélfának és megszólalt.

- Nem is tudtam, hogy ekkora zugivó!- mosolygott szemtelenül közben.

- Sok mindent nem tud még rólam Kapitány!- kortyoltam egy hatalmasat a poharamba.

- Igaza van.- emelte fel a kezeit védekezésképp.

Egy pohár társaságában ült le velem szemben, hogy töltsön magának is a vörös nedüből.

- Nehogy megártson egy ilyen idős embernek!- kuncogtam kissé becsiccsentve.

- Ez már a második ilyen beszólása, kérem vigyázzon a szájára Miss Taylor!- rázta meg a fejét- Sokkal inkább aggódom miattad, rajtam nem használ a szérum miatt, akármennyit ihatok.

- Sohasem bírtam túlzottan az alkoholt, de ettől függetlenül nem hátrálok meg a fogyasztásától.- kacsintottam szemtelenül.

- Azt látom, tizenegy óra és maga iszik, ráadásul már illuminált állapotba is került.- sóhajtott aggódó szülő módjára.

- Mennyire megválogatja a szavait Kapitány. Amerika hős Kapitánya.. - kezdtem vizslatni apró mosolyra húzott ajkait, amit azonnal észrevett.

- Rendben, eleget ivott, lefekvés! Pihenje ki magát!- pattant fel az asztaltól.

- Nem nem, teljesen jól vagyok!- ráztam magam előtt a kezeimet.

Elvette tőlem a poharat és a bort, majd a pultra tette. Felkapott a székről és tolni kezdett az ágyam felé.

- Hogy maga milyen egy ünneprontó vénség!- puffogtam keresztbe vágott kezekkel.

- Tudom tudom.- sóhajtott ismét.

Hirtelen nevetésben törtem ki, ami pillanatok alatt szakadt meg és újra csönd honolt a hotelszobában. Halk szipogásom vészjósló zaja csapta meg a Kapitány füleit, aki azonnal elém lépett és elkapott a vállaimnál fogva.

- Elizabeth, mi történt? Fáj valami? Történt valami rossz?-kérdezősködött szüntelen.

- Nem..Oh, dehogy is!- temettem arcomat mindkét tenyerembe- Eszembe jutott az a férfi, a Katona. Foszlányok jelentek meg róla aznapról amikor kórházba kerültem..- sírtam el magam, miközben Rogers mellkasának dűltem.

Karjait gyengéden körém fonta és szorosan magához láncolt.

- Nem fog megtörténni újra ezt garantálhatom. Megvédelek téged!- suttogta megnyugtató szavait.