"ᴀ ᴛᴇ́ʟ ᴋᴀᴛᴏɴᴀ́ᴊᴀ ᴋᴜ̈ʟᴅᴇᴛᴇ́s" (ʙᴜᴄᴋʏ ʙᴀʀɴᴇs ғғ.) / ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ / JAVÍTÁS ALATT

✪ 12. [ Rejtett érzelmek ] ✪

Steve a Bosszúállók oldalán kereste tovább az elszabadult robotot, ami hatalmas fenyegetést jelentett a világra. Sam-mel tértem vissza a házunkhoz, ahol minden nap tűkön ülve vártuk Steve jelentkezését. Harmadik napja nem hallottunk felőle, amikor Sam-nek is sürgős elintéznivalója akadt.

- Hát te?- kérdeztem érdeklődve, miután észrevettem Sam-et készülődni.

- Megint el kell mennem, a húgom épp most várandós és az utolsó hónapban van, úgyhogy elkél a segítség. Megleszel? Egy hét az egész, legalábbis remélem.- nézett fel rám öltözködés közben.

- Persze, menj csak nyugodtan. Üdvözlöm a húgod és az unokaöcséd!- mosolyogtam rá.

- Átadom, vigyázz magadra. Néha azért csörgök, hogy ne legyél annyira egyedül.- ölelt át szorosan, majd búcsúzóul homlokon csókolt.

- Te is vigyázz magadra Kismadár. Ajánlom is, hogy felhívj!- intettem neki az ajtóból.

Aznap kora délután váratlan telefonhívást kaptam. A kijelzőn egy kódnév villogott, amint rá pillanatottam.

- Szia James.- szóltam bele egy fülig erő mosollyal az arcomon.

- Szia Rosemary. - válaszolt James.

- Hogy vagy, minden rendben?- érdeklődtem felőle.

- Igen. Veled minden rendben?- kérdezett vissza.

- Mhm..James..Hol vagy jelenleg?

- Brooklyntól nem messze. Miért?- kérdezett vissza.

- Átküldök egy címet, látogasd meg még ma, várni fog ott egy kisebb meglepetés.

- Kell aggódnom?- kérdezett ismét.

- Egyáltalán nem, tőlem kapod az ajándékot, csak én tudok róla senki más. Bízhatsz bennem James.

- Bízok benned Rosemary.- érződött hangjában egy halvány mosoly.

Este egy üzenet érkezett a mobilomra, miközben a konyhában tevékenykedtem.

"Az elküldött koordinátán vagyok."

Kinézve a bejárati ajtón egy baseball sapkás férfit pillantottam aki épp a mobilját figyelte.

- "Menj a ház mögé és várj az ajtóban."- küldtem el neki az üzenetet.

Az alak pillanatokon belül elindult az udvar felé és a hátsó tornácon állt meg. Lassan nyitottam ki a hátsó ajtót, hogy beengedhessem az érkezőt. Egy apró mosollyal az arcomon üdvözöltem a meglepett férfit. James pupillái kétszer nagyobbak lettek, amint meglátott maga előtt teljes életnagyságban.
Más volt a kinézete, mint ezelőtt. A korábbi acélos tekintetet felváltotta egy sokkal barátságosabb és szelídebb tekintet, ami abban a pillanatban a lelkemig hatolt. A szemei csillogtak a beszűrődő hold fényében, miközben találkozott a tekintetünk. Megragadtam a karját és behúztam a lakásba, majd szótlanul magamhoz öleltem. Megleptem hirtelen jött cselekedetemmel, az egész teste megfeszült, még a lélegzete is elakadt. Emberi keze lassan csúszott a derekamra, míg a másikat maga mellett tartva hezitált.
Fém keze csuklójára vezettem az egyik kézfejem, majd közelebb húzva magamhoz átfontam a derekam körül.
Egy jóleső sóhaj után egyre szorosabban tartott magához, miközben a nyakához fúrva a fejem beszívtam férfias illatát.

- Hiányoztál James..- csúsztak ki a gondolataim a számon.

- Te is nekem Rosemary.- suttogta szavait.