"ᴀ ᴛᴇ́ʟ ᴋᴀᴛᴏɴᴀ́ᴊᴀ ᴋᴜ̈ʟᴅᴇᴛᴇ́s" (ʙᴜᴄᴋʏ ʙᴀʀɴᴇs ғғ.) / ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ / JAVÍTÁS ALATT

✪ 16. [ Káosz és zűrzavar ] ✪

A kiérkező rendőrség mindnyájunkat letartóztatott. Jamest azonnal elkapták mellőlem és a földre taszították. Sam sietett a segítségemre, hogy megtartson. A titokzatos, fekete ruhába öltözött férfi levette magáról a maszkját a hatóságok parancsára.

- T'Challa..- suttogtam ledöbbenten.

Jamest az egyik katonai gépkocsiba toloncolták, ahol egy székbe ültetve lekötözték. Ugyanabba a járműbe lökdöstek minket is. Lassan és bicegve tudtam csak járni, miközben a katonák puskái a bordáimat lökdösték. Steve megtropant és hátrafordult, mire az egyik őr fegyvert fogott rá hirtelen mozdulata láttán.

- Had vigyem fel őt a kocsira, képtelen járni ezt maga is láthatja!- förmedt a Kapitány a katonára-Felesleges rám tartani a a fegyvert ezért..

Óvatosan a karjaiba vett és felvitt az autóra, majd gyengéden lerakott az egyik rácsos ülőre.

- Köszönöm.- biccentettem felé hálásan.- Steve meg kell tenned valamit, ki kell ezt húznod belőlem, nincs más választásunk!

- Azt már nem, majd kerítünk egy orvost!- tiltakozott Rogers.

- Steve, tudom regenerálni magam, de amíg ez bennem van képtelen vagyok, ha most kiszedjük, mire Berlinbe érünk már teljesen be is gyógyul. Kérlek tedd meg ezt értem.- néztem rá kérlelően.

- Ha úgy döntenek kiszedik, itt kell lennem, mert az a törmelék veszélyes, nehogy próbálkozni akarjanak.- lépett mellénk az egyik őr.

- Egy akkora fájdalom után ami előtt most állok biztosan az lenne az első gondolatom, hogy valamelyikük mellkasába állítom nemde?- szúrtam oda szarkasztikusan a katonának.

- Sajnálom hölgyem, a felettesem ezt adta parancsba miután hallotta a beszélgetést.- szabadkozott a férfi.

- Talán bölcsebben is tette, hogy ideküldte..- morogtam magamban.

Egy összetekert rongyot tettem a fogaim közé harapásvédőként, egyik kezemmel az autó oldalába kapaszkodtam, míg a másikat Sam fogta a kezei közé. Egy pillanatra a szemeim James felé siklottak, akinek egy vele szemben elhelyezett tükörből tökéletes rálátása nyílt a velem zajló eseményekre. Izmai megfeszültek a fémszíjak fogsága alatt. Tudtam, ha megtehette volna mellettem lenne és támogatna, így még szívszorítóbb látvány volt számomra, hogy a férfi akit szeretek premier plánból nézi végig hogyan szenvedek. Egy biztató pillantást eresztettem felé amint összeakadt a tekintetünk a tükrön át.

- Mehet?- kérdezte Steve.

- Mhm..- bólintottam határozottan.

A katona elfordult míg ki nem kerül belőlem az általuk veszélyesnek gondolt fémdarab.
Steve óvatosan húzni kezdte a törmeléket, ami mindegy egyes súrlódásnál szörnyű fájdalmakat okozott. Az anyagon keresztül ordítottam a fájdalomtól, a könnyeim patakokban folytak végig az arcomon míg ki nem került belőlem a törmelék. A katona egy rongyba tekerte a motor darabot, majd az autóba helyezett elsősegélycsomaggal tért vissza amivel elláthattam magam. Kifertőtlenítettem a sebet, majd bekötöttem és koncentrálni kezdtem a combomon ékeskedő néhány centis lyukra. Szótlanul, csukott szemmel ültem végig a Berlinig vezető utat.
Megérkezve Jamest egy üveg kalitkába zárták, majd ismét elszállították az épület egy ismeretlen helységébe. Sharon és egy öltönyös pasas vártak minket miután kiszálltunk a járműből.

- Mit csinálnak vele?- érdeklődtem James felől.

- Amit magukkal is kellene, pszichológiai felmérés és kihallgatás.- szólalt meg az alacsonyabb pasas.