"ᴀ ᴛᴇ́ʟ ᴋᴀᴛᴏɴᴀ́ᴊᴀ ᴋᴜ̈ʟᴅᴇᴛᴇ́s" (ʙᴜᴄᴋʏ ʙᴀʀɴᴇs ғғ.) / ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ / JAVÍTÁS ALATT

48. [Sam]

Reggel korán ébredtem. Bucky még javában aludt, így nagyon óvatosan kimásztam mellőle, a fürdőbe mentem megmosni az arcom, majd a konyhába, hogy csinálják egy csésze teát. Felkaptam a vékony köntösöm, majd kiültem a teraszra és néztem a felkelő napot. Nagyon megnyugtató látvány volt, ahogy a fények megtörtek a tó felszínén. Teljesen átjárt a meleg a nap első sugaraitól. Felálltam és közelebb mentem a korláthoz. Nagyot szippantva a levegőbe élveztem azt a csendet és békét, ami teljesen átjárt.
Mögöttem a fadeszka nyikorgása zökkentett ki gondolatmenetemből. Két kezet éreztem a derekamon, egy emberit és egy nagyon ismerős fémkart. Letettem a korlátra a bögrémet és szembe fordultam Buckyval.

- Jó reggelt Édesem!- csókoltam meg.

- Reggelt Kicsi! Van valami baj?

- Nem, nincsen, csak kijöttem kicsit relaxálni amíg te aludtál, nem akartalak felébreszteni ilyen korán.

- Végül én is felébredtem, először azt hittem a fürdőben vagy és valami gond van, de megnyugodtam, mikor megláttalak itt álldogálni. Annyira gyönyörű látvány voltál, a világ legszerencsésebb férfija vagyok.

- Hát még nekem, mekkora szerencsém van veled Barnes. - fontam nyaka köré karjaimat.

- Kapd magadra a cipődet gyorsan, aztán elmegyünk sétálni a tóhoz. - súgta a fülembe.

Bementem a lakásba, felhúztam a cipőm, a köntöst leváltottam egy vékony hosszúujjú felsőre és visszamentem Buckyhoz.

- Nem tudtam, hogy egy ruhatárunk van. - mosolygott rám.

- Ez volt kéznél, ebben nem fogok fázni.

- De csak mert az enyém?

- Csak mert a tiéd.- nyomtam egy puszit az arcára.

Kézen fogott, majd a tó partja felé sétáltunk. Minden annyira békés és csendes volt, a tó halk hullámzását és a madarak gyönyörű énekét lehetett csak hallani. Lábunk alatt ropogott a kavics, ahogy rajta sétáltunk, szinte olyan volt, mint egy igazi álom.
Bucky leült a tó melletti padra, az ölébe húzott, fejét pedig az enyémnek döntötte.

- Vissza kellene mennünk Samhez. - törtem meg a csendet.

- Tudom, tudom..

- Kedves tőled amit érte tettél.

- Mit tettem?- kérdezte értetlenül.

- Tudom, hogy ruhát készíttettél neki Wakandából.

- Előtted nincsenek titkaim úgy tűnik.

- Ne is legyenek.

- Nem lesznek ígérem, csúnyán kikapnék, ha így lenne, nem kockáztatom meg, hogy az életemmel játszak. - nevette el magát.

- Nagyon helyes Barnes, nagyon nagyon helyes!- bólogattam hevesen.

- Gyere Kicsi, reggelizzünk, készítek neked valami finomat. - állt fel és felém nyújtotta a kezét.

Belekaroltam és elindultunk vissza a lakásba.

- Lehetne palacsinta?- néztem rá kiskutya szemekkel.

- Persze, hogy lehet Kicsim, nektek bármit.- puszilta meg a homlokom.

Reggeli után összepakoltunk néhány dolgot magunknak, majd elindultunk Samhez és a nővéréhez.
Két órányi autóút után meg is érkeztünk a kikötőbe. Sam éppen a hajónál volt, amiről egyszer mesélt nekem, több emberrel együtt dobozokat pakoltak. Még kettő maradt hátra, az egyiket Bucky leemelte, a másikat pedig én raktam le a földre az erőm segítségével.