"ᴀ ᴛᴇ́ʟ ᴋᴀᴛᴏɴᴀ́ᴊᴀ ᴋᴜ̈ʟᴅᴇᴛᴇ́s" (ʙᴜᴄᴋʏ ʙᴀʀɴᴇs ғғ.) / ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ / JAVÍTÁS ALATT

✪ 22. [ Családi kötelék ] ✪

A bátyám által megadott pontos cím segítségével megnyitottam egy portált a nappalijuk kellős közepére. Átlépve rajta David és Tamara hatalmas mosollyal üdvözöltek minket.
Tamara habozás nélkül lépett hozzám és ölelt át miután bezárult a portál. Ölelése ismerős érzéseket keltett bennem évekkel ezelőttről.

- Rég találkoztunk Tamara!- simítottam végig a hátán.

- Annyira örülök, hogy újra láthatlak téged annyi év után! Végre teljes a család!- szorított erősebben magához.

- Köszönöm, hogy vigyáztál a bátyámra és boldoggá teszed őt!

- Oh Mary!- indultak meg örömkönnyei- Ne aggódj ezek csak a hormonok! Boldog vagyok, hogy ezentúl te is része leszel az életünknek!

Szemeim elsiklottak Tamara válla felett, amint mozgást érzékeltem a szemközt ajtó körül. Egy kislány kukucskált a fal mögül aki egyenesen engem bámult. Tamara megfordult, hogy lássa miért dermedtem meg egy pillanatra.

- Gyere ide Kincsem, ne félj, ő itt a nagynénéd Rosemary!- intett kezével a kislány felé.

Leguggoltam, hogy a kislány szintjére kerülhessek. Lassan kinyújtottam felé a kezeim és vártam.

- Gyere prücsök, had lássalak téged!- vigyorogtam a kislányra.

Anna lábai megindultak, egyre gyorsabban szaladt felém és meg sem állt míg a nyakamba nem ugrott egy hatalmas kacaj kíséretében.

- Teljesült a vágyad, végre találkoztunk Anna!- szorítottam magamhoz a kislányt.

Félkézzel előhalásztam a táskám mélyéről a neki szánt babát és a hátam mögé rejtettem.

- Mit rejtettél el?- kérdezte kíváncsian.

- Hunyd le a szemed és megtudod!

Szót fogadva lehunyta a szemeit és várt, elé tartottam a babát és puha kezével végigsimítottam az arcán. Anna szemei kipattantak a kellemes érzéstől, majd szembe találta magát a neki szánt rongybabával.

- Ez az enyém?- kérdezte csillogó szemekkel.

- Igen prücsök, a tiéd!- nyújtottam át neki a babát.

- Anna mit kell ilyenkor mondani?- kérdezte tőle David.

- Köszönöm szépen Mary néni!- adott egy hatalmas puszit az arcomra.

Amíg a férfiak a grill körüli tevékenységeket végezték, addig Tamara-val foglaltuk le Anna-t. A vacsora végeztével Tami-nak segítettem a tányérok eltakarításával.

- Sokat változtál mióta utoljára láttalak.- szólalt meg mögöttem Tamara, miközben a mosogatást végeztem- Igaz, azóta jó pár év is eltelt már, és sok mindenen mentél keresztül, amin nem kellett volna, de nagyon komoly és érett felnőtt nő lettél, büszke vagyok rád!

- Köszönöm, hidd el ezek a szavak nagyon sokat jelentenek nekem!- fordultam felé egy halvány mosoly kíséretében- Tényleg nagyon örülök, hogy a bátyámat választottad, a pillantásod, ahogyan rá nézel, az évek alatt mit sem változott, sokkal inkább elmélyült. Örülök, hogy láthatom a kettőtöt boldogságát ennyi rossz után.

- Bárcsak énis látnám a tiéd Mary.y nézett rám megtört szemekkel-David mindent elmondott, nem kell újra felhoznod, ha nem szeretnéd. Bízom benne, hogy hamar rendbe jönnek a dolgok és újra boldog lehetsz.

- Nem vagy boldog Mary néni?- kérdezte az ajtóban állva Anna.

- Édesem, azt hittem apáékkal vagy odakint. - lepődött meg Tamara- Ezt majd később megbeszéljük rendben?