"ᴀ ᴛᴇ́ʟ ᴋᴀᴛᴏɴᴀ́ᴊᴀ ᴋᴜ̈ʟᴅᴇᴛᴇ́s" (ʙᴜᴄᴋʏ ʙᴀʀɴᴇs ғғ.) / ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ / JAVÍTÁS ALATT

✪ 24. [ Közelgő veszély ] ✪

Reggel James karjai közt ébredtem, a beszűrődő nap sugarai melegítették a bőrünket. Percekig figyeltem mellettem szuszogó alakját, ami egy álomnak tűnt az utóbbi két év után. Óvatosan piszkálni kezdtem az arcát, hogy felébresszem.

- Jó reggelt Édesem!- adtam egy apró csókot az alsó ajkára.

- Mhmm..- morgott félálomban- Reggelt Kicsi..- viszonozta a csókot.

- Ébredj fel, hasadra süt a nap!- piszkáltam tovább az arcát.

- Mary..- lökte el kezemet.

- Jólvan, ha nem kelsz fel akkor egyedül megyek!- ültem fel az ágyon.

Pillanatok alatt elkapta a derekam és visszahúzva maga alá gyűrt, majd felém tornyosult.

- De gyorsan felébredt valaki!- ráncoltam a szemöldököm.

- Valaki meg szökni próbált!

- Most feküdjek itt ébren, miközben te alszol?- fontam keresztbe a karjaimat.

- Valaki tegnap este eléggé lefárasztott, ki kellett pihennem.- húzta félmosolyra ajkait.

- Mi van? A fiatal lány elbánt az öreggel ilyen könnyen?- vágtam vissza.

- Mégis ennek az öregnek nyögted a nevét miközben benned járt!

A belém rekedt szavak az arcomra ültek ki egyre vörösödő pír alakjában.

- Hozok neked enni valamit.- csókolt lágyan homlokon.

- Megcsinálom én!- vágtam rá azonnal.

- Te inkább pihenj még egy kicsit, hidd el rád fér!

Amint lemászott az ágyról, a lábammal hátsón rúgtam, majd a párnák közé fúrva a fejem elrejtettem a rákvörösre színeződött arcomat.

A kinti friss levegő ami átjárta az egész rétet és a környező területet, milliószor másabb volt, mint otthon a városban. Nyugodt és csendes környék, ahol az ember szívesen élne el élete végéig. Gyerekek egy csapata játszott nem messze a háztól, a kacarászó apróságok vigyorogva rohamozták meg Jamest, miután észrevették. Wakandai nyelven hadarták a szavakat, néhány szót már értettem belőlük, Shuri és T'Challa tanítottak ezt-azt az utóbbi években.
A gyerekek szemei engem vettem célba, néhányuk már látott előző nap, amikor a királlyal érkeztem ide.

- Sziasztok, Mary vagyok! Örülök, hogy látlak titeket!- guggoltam le hozzájuk, miközben wakandai nyelven bemutatkoztam.

- Örülünk Mary!- válaszolta egy kislány, majd kézen fogott és húzni kezdett magával.

Szó nélkül követtem az akaratos kislányt, a vállam fölött néztem vissza James-re, aki mosolyogva intett és a kisfiúkat követve elindult a többi férfihoz, akik a távolban dolgoztak.
A kislány egy fa alá vezetett, ahol néhány játék hevert a földön, apró rongybabák és néhány kiegészítő hozzá.

- Mary, játszol velem?- kérdezte csillogó szemekkel.

- Persze. Nem teljesen értek még meg minden szót, de próbálkozok.- simítottam végig puha hajtincsein.

- Majd én segítek!- jelentette ki boldogan.

- Köszönöm.

Újraélve a gyermekkorom önfeledtem babáztam a kislánnyal és annak édesanyjával, aki idő közben csatlakozott hozzánk, miután elvégezte aznap délelőtti teendőit. A lány anyukája egy gyönyörű és nagyon intelligens nő volt. Segített a nyelvük használatában és hálás volt, amiért játszottam a lányával. Játék közben lopva figyeltem a távolban dolgozó páromat, aki a férfiaknak segédkezett. Ritkán kaptuk el egymás pillantását, minden alkalommal széles mosolyra húzódtak ajkai akárhányszor szemeztünk.
Délután járhatott az idő, a nap már magasan járt az égen.