A múlt megismétlődik (Harry Potter fanfiction)//Befejezett

I./0. fejezet (prológus): Bagoly és varázsló

A hold besütött az erdő fái közé. Az erdő szélén csak egy fekete hajú, fiatal fiú állt, kezében varázspálcával, és feszülten várt. Egy pukkanás hallatszott, mire a pálcából átok röppent az akkor megjelenő alak felé. Az alak fájdalmasan felszisszent, és a fiúra förmedt.

– Nagyon örülnék, hogy ha már találkozni akartál velem, nem átkoznál meg – szólt fagyos hangon. Közelebb lépett, így láthatóvá vált hosszú hófehér haja és jégkék szeme.

– Most, hogy újra akarjuk építeni apáink uralmát, óvatosnak kell lennünk – mondta feszülten a fiú. – Gondolj bele! Domian Denem és Grisha Grindelwald, a két utód, Nagy-Britannia urai.

– Haladhatnánk? - kérdezte unottan Grisha. – Úgy emlékszem, azért van találkozónk, mert el kell intéznünk Milleréket. Bár nem értem, erre mi szükségünk van.

– Millerék képzett aurorok. Ha ők nincsenek, a többieket is könnyen el tudjuk intézni. Én nem követem el még egyszer apám hibáját. Már senki sem fog tudni az utunkba állni – magyarázta Domian.

– Esetleg a drága húgocskád? - vonta fel a szemöldökét Grisha.

– Ő nem ellenfél - legyintett Domian. - Mehetünk?

Hoppanáltak, majd egy faluban, egy otthonos kis ház előtt találták magukat.

– Itt laknak? – érdeklődött Grisha.

Domian bólintott, és előreszegezte a pálcáját. A kapu kinyílt. Átvágtak a kerten, és berontottak a házba. A házban a nappaliban egy házaspár beszélgetett. A két fiatal érkezésére felpillantottak, és pálcát rántottak. Grisha egy mozdulattal lefegyverezte őket, majd pálcáját Mrs. Millerre szegezte. Domian ugyanezt tette Mr. Millerrel.

– Avada kedavra! - kiáltották egyszerre.

Zöld fény villant, majd minden elcsendesedett. A két fiatal felment az emeletre, ahol Millerék két gyermeke aludt. Domian a kislány fölé hajolt készen, hogy megölje, de ekkor fájdalom nyilalt a bal karjába.

– Még nem végeztünk – sziszegte oda az alvó csöppségnek, azzal Grishával együtt dehoppanált.

Mikor aznap este Liana Miller húga, Camille Blakely látogatóba ment, csak a romos nappaliban fekvő halott nővérét és sógorát találta meg, a gyerekszobában pedig a békésen alvó ötéves unokaöccsét. Összeszorult a szíve a nyugodt gyermek láttán. Biztos nem is sejtette, hogy aznap vesztette el a szüleit. A fiúcska felébredt, és mogyoró barna szemeit nagynénjére függesztette.

– Camille néni! – mondta.

Camille szemeibe könnyek gyűltek. A karjába vette a fiút, és elindult kifelé, de ekkor gyermek sírás ütötte meg a fülét. A szomszéd kiságyban egy egyéves forma baba sírt. Camille letette az unokaöccsét, és az ágyhoz lépett.

Ekkor ajtócsapódást hallatszott, és a következő pillanatban egy fiatal lány lépett be az ajtón.

– Domian itt járt? – kérdezte rémülten.

– Ki? – nézett rá nagy szemekkel Camille.

– Domian Denem, Voldemort nagyúr és Bellatrix Lestrange fia.

Camille bólintott.

– Akkor sötét időknek nézünk elébe – sóhajtott a lány. – Ha Domian és Grisha Grindelwald összegyűjtik a régi halálfalókat, újra beköszönhetnek a régi idők.

– Igaz a hír, hogy Rodolphus Lestrangenek is van egy lánya? - kérdezte feszülten Camille.

– Sajnos, igen. Nerissa Bellatrix Lestrange most hatéves, de az apja Rodolphus neveli. Számíthatunk rá, hogy amint felnő, ő is csatlakozik Domianhez és Grishához. Sőt, azt hallottam Grishának is van egy öccse.