A múlt megismétlődik (Harry Potter fanfiction)//Befejezett

I./10. fejezet: Karácsony a Miller-házban

Sziasztok! Úgy döntöttem, hogy hozok nektek egy extra, karácsonyos részt, holnap pedig szokásosan jön a következő. Jó olvasást kívánok! 😉

~~~

„Mikor már kellőképpen átfagytak, bementek egy boltba forrócsokiért, amit egy padon ülve fogyasztottak el. Miután elfogyott a forró ital, úgy döntöttek, ideje már hazamenni, így visszafelé vették az irányt. Camille forró levessel várta őket, ezért hamar átmelegedtek. A nap hátralévő részét beszélgetéssel töltötték, majd késő este fáradtan bújtak ágyba. Sophie még egyszer megállapította, hogy mennyire is tetszik neki ez a ház, de aztán elnyomta az álom."

~~~

Másnap Sophie korán kelt. Először nem tudta hol van, de aztán eszébe jutottak az előző nap eseményei. Boldogan kelt ki az ágyból, és álmosan battyogott le a földszintre. Camille már fent volt, és az asztalnál ült egy bögre kávé társaságában.

– Jó reggelt! – köszönt mosolyogva. – Éhes vagy? Kérsz valamit reggelire?

Sophie bólintott.

– Egy tea jól esne, köszönöm.

Ekkor megnyikordult a lépcső, és megjelent rajta Ryan álmosan dörzsölve a szemét.

– Jó reggelt! – motyogta, azzal lehuppant a Sophie melletti székre. – Hogy aludtál? – kérdezte, és belekortyolt a teájába, amit Camille tett elé.

– Jól! – mosolygott Sophie. – Mi a program mára?

– Elmehetnétek karácsonyfadíszt venni a közeli boltban – vetette fel Camille. – De öltözzetek fel jól, mert a végén még elkaptok valamilyen nyavalyát.

A két gyerek megígérte, majd miután Camille beléjük diktált egy-egy jókora adag rántottát, homlokszakadva rohantak átöltözni. Fél óra múlva már indulásra készen álltak, és Camille-t várták, aki úgy döntött, inkább velük tart.

A vásárlással hamar végeztek, de Sophie és Ryan úgy döntöttek, hogy még maradnak egy kicsit, és elmentek a közeli dombra játszani. Ryan Sophie hosszú kérlelésére előkotorta a régi szánkóját is.

– Na, ülj fel! – kérlelte Ryant Sophie.

– Eszemben sincs! – rázta a fejét nevetve Ryan, mire Sophie nagy duzzogva lökött egyet rajta.

– Nem baj, én akkor is felülök! – mondta Sophie, és már rajta is ült a kis szánkón.

Ryan meglökte, és a szánkó suhogva indult meg a lejtőn. A domb aljában azonban a szánkó felborult, és Sophie belebucskázott a puha hóba.

– Jól vagy? – kiáltott le aggódva Ryan.

Sophie felült, és Ryanre nézett.

– Mégegyszer! – kiáltotta lelkesen.

Ryan elnevette magát.

~~~

Karácsony reggelén Sophie egy rázuhanó párnára ébredt.

– Mi a...? – ült fel az ágyában.

– Boldog karácsonyt! – vigyorgott rá Ryan. – Gondoltam zokon vennéd, ha helyetted nyitnám ki az ajándékaid.

– Mi? Ajándékok? – ugrott ki az ágyból Sophie, és azonnal az ágy lábánál lévő ajándékkupacra vetette magát. Kapott egy jókora doboz édességet Lynntől, a szüleitől és Emmától egy-egy könyvet és egy levelet, hogy sajnálják, hogy külön kell tölteniük a karácsonyt, egy apró seprű modelljét Dennistől, Ivytől, Jamestől, Ethantől és Lucastól pedig egy doboz tréfa kelléket, amit rögtön arrébb is pakolt.