A múlt megismétlődik (Harry Potter fanfiction)//Befejezett

I./1. fejezet: Fűzfapálca

„– Biztos csak képzelődtem – mondta magában. – Nagy véletlen lenne, ha Jamest is felvették volna a Roxfortba.
Gyorsan elhessegette a gondolatot, és magához vette a leveleket."

~~~

Az Abszol úti bevásárlást egy héttel Blake látogatása utánra tervezték. Aznap reggel Sophie korán kelt, és rohant is le a lépcsőn a konyhába. Belapátolt egy tányér rántottát, majd csatlakozott az előszobában toporgó Ivyhez. Emma eközben szép komótosan megreggelizett, és a szüleikkel együtt szép nyugodtan összekészültek. Sophie és Ivy mindeközben türelmetlenül várakoztak a kertben, mert az előszobát már megunták. Sophie vetett egy pillantást Jamesre, aki a kerítésnél ült, és egy könyvet olvasott. Felpillantott a könyvéből, és biccentett Sophie-nak, aki visszafordult Ivyhez.

– Mit tudsz Bennettékről? – kérdezte.

Ivy vállat vont.

– Furcsák. Anyáék nem szeretik, ha a közelükben vagyunk.

– Egyebet?

Ivy épp válaszolt volna, de a kertben megjelentek a többiek.

– Indulhatunk? – kérdezte az anyjuk.

A gyerekek bólintottak, és bekászálódtak az autóba. Meg se álltak a Foltozott Üstig, az Abszol út bejáratáig. A Blacksmith család félve lépett be a kocsmába. A kocsmában elég nagy tömeg volt. Sophie érdeklődve nézett körül. Az egyik asztalnál két varázsló alkudozott az előttük fekvő zsák gyanúsan mocorgó tartalmán. Sophie jobbnak látta, ha inkább arrébb húzódik. Egy másik asztalnál egy idős boszorkány aludt, álmában valamiféle vérfarkasokról motyogott. Sophie végül a pult felé fordult. A söntésnél egy kopasz, görnyedt hátú férfi állt. Biztos ő volt a kocsmáros.

– Anne néni, Paul bácsi!

Sophie a hang felé fordult. Talia az egyik asztalnál ült egy barátnője társaságában. A család odatódult.

– Már féltem, hogy nem találtok ide –mondta mosolyogva Talia. – Bemutatom nektek roxfortos barátnőm, Amy Dallast. Amy, ők itt a nagynéném és a nagybátyám. Ők pedig itt az unokatestvéreim, Sophie, Ivy és Emma. Idén lesznek elsősök a Roxfortban.

– Örvendek – rázott kezet Amy a szülőkkel, aztán elbúcsúzott, és csatlakozott a nővéréhez, aki épp a kocsmárossal beszélgetett.

– Na, akkor kezdődhet a bevásárlás? – kérdezte fülig érő szájjal Talia.

Sophie a többiekkel együtt követte Taliát, aki hátrament az udvarra, és megállt egy téglafal előtt. Talia elővette a pálcáját, és megkocogtatta az egyik téglát. A téglafal eltűnt, utat engedve a családnak, akik így egy boltokkal és emberekkel népes utcán találták magukat.

– Üdvözöllek titeket az Abszol úton! – szólt ünnepélyes hangon Talia.

Sophie ámulva nézett körül. Legszívesebben azon nyomban rohant volna körülnézni, de Talia hangja megállította.

– Mielőtt mindenki szétszéledne, menjünk be a bankba, a Gringottsba varázsló pénzért.

Talia elindult az utcán egy magas, elegáns épület felé. Sophie követte. Miközben Talia mögött haladt, körülnézett. Az egyik bolt kirakatában egy gyönyörű seprű volt, előtte egy vele egykorú fiú magyarázott az apjának.

– De apa, a levélben is megírták, hogy az elsőéveseknek nem lehet saját seprűjük. Még nem is vehetnének be a csapatba.

Az állatkereskedés ajtaján sorra léptek ki a gyerekek a szüleikkel, kezükben kalitkákkal vagy ketrecekkel.