I./17. fejezet: Jó családban jó a húsvét

15 1 0
                                    

„– Az apám tiszta bolond – morogta Dennis. – Mégis hogy a fenébe gondolta, hogy leszerződhet minket a csapatába? Még csak tizenkettő vagyok.
– Én még csak tizenegy – vetett ellen Sophie.
– Jó, nem számít – legyintett Dennis, mire Sophie a deja vu érzés hatására felnevetett. Dennis se bírta tovább, és ő is elnevette magát."

~~~

Tökéletes hangulatban telt el a március. Lisa és mardekárosok végre lenyugodtak – azaz nem hordták két percenként az ikreket el mindennek – és mindenki napirendre tért a meccs fölött is – bár Dennis írt még egy nem túl kedves hangú levelet az apjának és valószínűleg Blake küldött egyet Mr és Mrs Somerholdernek, ugyanis Ethan és Lucas az egyik reggelinél egy rivallót kaptak. Szóval jó hangulatban érkezett el az április és ezzel együtt a húsvét is, amit Sophie Ryannel és Camille-lel szándékozott eltölteni.

A tavaszi szünet előestéjén lefekvés előtt Sophie még egyszer ellenőrizte, hogy mindent elrakott-e, majd szobatársaival együtt – akik a Roxfortban szándékoztak maradni – nyugovóra tért.

Másnap reggel korán kelt, és Ryan, Ethan, Lucas, Kyle, Clarence, James, Emily, Brian társaságában – akik szintén haza kívántak utazni – tette meg az utat a vonatig. Együttes erővel sikerült felügyeskedniük poggyászaikat a szerelvényre, ahol kerestek maguknak egy üres kupét. Sophie-nak még Clarence-t is sikerült maradásra bírnia, Brian azonban, miután megígérte, hogy még találkoznak a szünetben, inkább Bethanyvel és hollóhátas barátaival utazott együtt – Lucas is ment volna, de Ethan visszatartotta, mondván, hogy Lisa úgyse akar tőle semmit.

Az út viszonylag jó hangulatban telt. Ethan, Lucas és James robbantós snapszliztak, miközben az éppen eszükbe jutó viccekkel szórakoztatták a többieket, akik inkább olvasással vagy beszélgetéssel foglalták el magukat.

– Nem értem, a tanároknak miért kell ennyi házit feladniuk – sopánkodott Sophie A mágia története mögül.

– Mert jönnek a vizsgák – vetette oda neki félvállról Ryan. Ő, Emily és Clarence ugyancsak egy-egy tankönyvbe temetkeztek. Nekik még többet kellett tanulniuk, ugyanis ebben az évben szándékoztak letenni az RBF, illetve RAVASZ vizsgáikat.

– Örülj, hogy neked még nem a RAVASZ-t kell letenned – morogta Clarence, és lapozott egyet az Átváltoztatás haladóknak igen vaskos példányában. – Allen konkrétan feladta a fél könyvet.

– Az a férfi egyébként néha félelmetes – vont vállat Sophie.

– Ez igaz – helyeselt Lucas. – De nem tennétek le végre ezeket a hülye tankönyveket? Igazán frusztráló hatása van.

Ethan és James nagyban bólogattak, Kyle-nak pedig eszébe jutott egy nagyszerű sztori, amit sürgősen meg akart osztani a többiekkel, de csak Emily figyelt rá. Azonban ő is csak látszólag, mert közben varázsigéket és pálcamozdulatokat ismételt magában. Sophie is belátta, hogy kivételesen egyetért a fiúkkal, úgyhogy nagy sóhajjal letette a könyvet, és inkább ő is beállt a játékukba.

A vonatút alatt kivételesen nem történt semmi izgalmas, leszámítva, amikor James majdnem felrobbantotta a kupét, de ezt leszámítva nyugodtan telt az utazás. Mikor megérkeztek, mindenki lekapkodta a csomagjait a poggyásztartóról, és egymást lökdösve indultak le a vonatról.

– Gyerekek, itt vagyunk! – hallottak egy hangot, majd a következő pillanatban Camille, Aby, a Somerholder és a Bennett házaspár léptek oda hozzájuk. Mrs Somerholder rögtön megölelgette fiait, Mr Somerholder pedig jól leszídta Ethant és Lucast, akik csak vállrántással elintézték a dolgot. Mrs Bennett is megölelte Emilyt és Jamest, majd óvatosan megérdeklődte, csinált-e valami szabályelleneset a fia.

A múlt megismétlődik (Harry Potter fanfiction)//BefejezettWhere stories live. Discover now