A múlt megismétlődik (Harry Potter fanfiction)//Befejezett

I./12. fejezet: Békítő különítmény

„Sophie is felállt, és követte. De mire kiért, James már el is tűnt. Sophie felsóhajtott, aztán úgy döntött, mivel már úgy is kint van, meglátogatja Ryanék kupéját.
Hamar megtalálta őket, úgy a vonat középtája felé. Látta kintről Ethant és Lucast, akik látszólag megint összevesztek, és Ryant, Emilyt, Paulát, Briant és Bethanyt, akik döbbenten nézték a két fiú vitáját. Sophie gondolatban próbált felkészülni arra, ami bent volt, aztán nagy levegőt vett, és benyitott."

Ryan, Emily, Paula, Bethany és Brian a kinyíló ajtó hangjára felpillantottak, de Ethan és Lucas folytatták vitájukat.

– Mi történt már megint? – kérdezte sóhajtva Sophie.

– Ethan és Lucas megint összevesztek – tájékoztatta Emily. – Egyébként szeretnél valamit?

– Nem, csak gondoltam benézek – rázta a fejét Sophie. – De látom, van elég bajotok nélkülem is – mondta, azzal kihátrált a kupéból.

Mikor a vonat megérkezett a roxmortsi vasútállomásra, az elsőéves griffendélesek csapata elhagyta a kupéját a holmijaikkal megrakodva. Csak James nem volt velük, mert ő már hamarabb leszállt, hogy lehetőleg elkerülje Emilyt. Sophie teljesen megtudta érteni, mert neki se hiányzott volna, hogy Emily folyton a nyakában lihegjen, és kövesse mindenhova. Dennist követve beszálltak egy fiákerbe, ami elindult velük a Roxfort felé.

– Na és, mit kaptatok karácsonyra? – kérdezte Ivy. – Képzeljétek, én Ethantől, Lucastól és Jamestől egy nagy adag tréfa kelléket. Tényleg Sophie, megkaptad az ajándékunk?

– Ja. Szuper volt! – dünnyögte Sophie.

– Ugye? Szerintem is – mondta lelkesen Ivy. – Na de, mit kaptatok még?

Sophie előkotorta Shaw levelét, és Ivy kezébe nyomta. Lynn kíváncsian hajolt oda, és együtt olvasni kezdték.

– Gondoltam, hogy neked is szól, és nem várja meg, amíg visszajövünk a Roxfortba – mosolygott Dennis. – Nekem a vonaton szólt róla.

– Bevettek a kviddicscsapatba? – kérdezte talán kicsit túl lelkesen Ivy. – Ez csúcs!

– Csak tartalék vagyok – rázta a fejét mosolyogva Sophie. – És Dennis is.

– Dennis is? Ti olyan szerencsések vagytok! – mondta Ivy irigykedve.

A fiáker megállt, és a négy elsőéves vidáman evickélt le róla, hogy aztán már kissé bosszús hangulatban vonszolják a csomagjaikat a kastély felé. A hangulatuk csak romlott, mikor elérték a lépcsőt. Valahogy felügyeskedték a ládáikat, de a portré lyuknál megtorpantak, hisz nem tudták az érvényes jelszót. Szerencséjükre James arra járt, aki előrelátó volt, és megkérdezett egy prefektust, így bejutottak a klubhelyiségbe.

Sophie, Lynn és Ivy lepakoltak a hálójukban, majd visszatértek a klubhelyiségbe, ahol a fiúk már egy-egy karosszékben terpeszkedtek. A három lány is helyet foglalt mellettük. Sophie elhelyezkedett a kényelmes karosszékben, aztán csak a kandallóban táncoló lángokat figyelte.

– Blacksmith! Jogia!

Egy hang rángatta ki mélázásából. Sophie odanézett, és megpillantotta Shawt, aki őt és Dennist figyelte.

– Csak azért jöttem, hogy közöljem, hogy mint a Griffendél kviddicscsapatának tartalék hajtói, minden edzésen kötelesek vagytok megjelenni. Az edzések minden hétköznap délután öttől vannak. Az első edzés időpontja még nincs meg, de amint lesz hírem, mindenkit értesíteni fogok – mondta Shaw, aztán biccentett, és ott hagyta a kis társaságot.