A múlt megismétlődik (Harry Potter fanfiction)//Befejezett

I./4. fejezet: Illegális randi

„Sophie odalépett a ládájához, és előhúzta belőle a pizsamáját, mert már nagyon álmos volt. Ivy és Evelyn is lefekvéshez készülődtek. Sophie gyorsan bebújt az ágyába, amiről örömmel állapította meg, hogy puha és meleg, és hamarosan el is nyomta az álom. Még fél füllel hallotta, hogy Ivy mond valamit Evelynnek, de az utolsó gondolatai már a tanóráknál jártak."

~~~

Sophie másnap reggel korán kelt. Szobatársai még aludtak, úgyhogy úgy gondolta, lemegy reggelizni. A baj csak az volt, hogy menthetetlenül eltévedt. Szerencséjére az ötödiken összetalálkozott Ryannel, Ethannel és Lucasszal.

– Szia! – köszönt Ryan. – Mit keresel te erre?

– Reggelizni indultam, de eltévedtem – vallotta be Sophie.

– Akkor a legjobb emberekkel találkoztál – jelentette ki ünnepélyes hangon Lucas.

– Pontosan – helyeselt Ethan. – Ez három diák örömmel megmutatja az utat a nagyterembe.

Ryan felsóhajtott.

– Szóval mivel mi is arra megyünk, megmutatjuk az utat a nagyterembe.

Így hát Sophie csatlakozott a három fiúhoz a nagyteremig. A nagyteremben még alig voltak, így Sophie leült a három ötödéves mellé.

– Tudsz esetleg valamit az ifjú Bennettről és Blacksmithről? – kérdezte óvatosan Ethan, miközben megkent lekvárral egy piritóst.

– Ethan, nem lehetne ezt később? Szerintem Sophie reggelizni szeretne – pirított a barátjára Ryan.

– Nem baj – nevetett Sophie –, de szerintem erről velük kell beszélnetek. Ryan, megkaphatom a lekvárt?

Sophie már a második szelet pirítóst ette, amikor valaki lehuppant a másik oldalára.

– A szívbajt hoztad ránk – sóhajtott Lynn, miközben töltött magának töklevet. – Felébreszthettél volna minket – bökött Ivy felé, aki épp kolbászt kotort a tányérjára.

Sophie épp valami megnyugtatót akart mondani, de ekkor megzavarta valami. A terembe berepült vagy több száz bagoly, és leszállt egyes diákokhoz. Ryan elé is leszállt egy gyöngybagoly, és a lábához kötött levelet a fiú felé nyújtotta. Ryan leszedte a levelet a madár lábáról, és gyorsan átfutotta.

– Ki írt? – kérdezte kíváncsian Sophie.

– Csak a nagynéném – válaszolta Ryan. – Minden héten küld egy levelet, és megkérdezi, minden rendben-e. A szüleim már nem élnek, így ő nevelt fel, mint egyetlen élő rokonom.

– Oh, sajnálom! És mitől haltak meg? Betegségben?

– Nem, nem. Képzett aurorok voltak, és... Hallottál már Voldemort nagyúrról?

Sophie elgondolkodott, de hirtelen nem jutott eszébe kilehetett ez a nagyúr, ezért megrázta a fejét.

– Ő egy nagyhatalmú fekete mágus volt, míg évvekkel ezelőtt egy Harry Potter nevű fiú le nem győzte – magyarázta Ryan. – Sok követője volt, a halálfalók, és az volt a céljuk, hogy leigázzák a varázslókat. Rengeteg gonosz tettet vitt véghez. Emberek ölt, rettegésben tartotta a varázsvilágot. Neki és a leghűbb követőjének, Bellatrix Lestrangenek született egy fia, Domian Denem, aki egy másik sötétmágusnak az unokájával, Grisha Grindelwalddal eltervezte, hogy visszahozzák Voldemort rémuralmát, de a szüleim harcoltak ellene, míg egy este meglátogattak minket, és megölték őket. Engem a nagynéném vett magához, és azóta ő nevel.