A múlt megismétlődik (Harry Potter fanfiction)//Befejezett

I./15. fejezet: Bevált tartalék

„– Tudom, és az elején minden jól ment, de aztán... – kezdte Lucas, de a mondat közepén inkább abbahagyta.
– De aztán? – kérdezte kórusban Dennis és az immár már a székeikben ülő Sophie és Ethan.
Lucas vett egy nagy levegőt, és csak azután fojtatta.
– De aztán elmondta, hogy tudja, hogy mi zártuk be a mardekárosokat a klubhelyiségükbe."

– Tessék? – pattant fel szinte egyszerre és egyformán sápadtan Ethan és Sophie.

– Jól hallottátok. Lisa tudja, hogy mi zártuk be a mardekárosokat a klubhelyiségükbe – mondta lehajtott fejjel Lucas.

– Hogy mi van? – kiáltott fel hisztérikus hangon Ethan. – De ezért ki is csaphatnak minket! Így mi a fenét fogunk kezdeni? Nem kapunk majd semmilyen rendes munkát!

– Nyugodj le! – szólt rá Lucas. – Lisa csak nem árulna be McGalagonynál és a többi tanárnál.

– Aha, és ezt higgyük is el, mi? – kérdezte gúnyosan Ethan.

– Igen, hidd el – vágta rá Lucas.

– De nem fogom. Fogadd el. Nem fogja megőrizni – mondta Ethan.

Lucas Sophie-ra nézett támogatást várva, de a lány csak megrázta a fejét.

– Bocs, Lucas, de most Ethannel értek egyet. Figyelj, én James és Ivy még elsőévesek vagyunk. Szerinted mit tudnánk csinálni, ha kirúgnának? – kérdezte Sophie.

– Nyugi – legyintett Lucas. – Csak azt tudja, hogy én és Ethan voltunk.

– De honnan tudta meg? – értetlenkedett Ethan. – Csak nem elmondtad neki?

– Már hogy mondtam volna el neki? Te teljesen hülyének nézel? – háborodott fel Lucas.

– De hogy tehetted? – fakadt ki Sophie. – Felfogod, hogyha kiderül, akár ki is rúghatnak?

– De ha egyszer nem én voltam? – kérdezte idegesen Lucas. – Egyébként is, Lisa nem fog minket beárulni.

– Miért nem vagy képes elhinni, hogy Lisa sem egy szent? Ugyanúgy képes elárulni, mint bárki más – torkolta le Ethan.

– Elég volt! – szólt rájuk erélyes hangon Dennis. – A veszekedés nem old meg semmit. Inkább találjuk meg ki volt, és tegyünk róla, hogy a tanárok ne tudják meg!

Ethan, Lucas és Sophie szó nélkül bólintottak.

– Megyek, és megkeresem Jameséket – biccentett Sophie a portrélyuk felé, azzal meg se várva a többiek válaszát kiment.

Jamesre és Ivyre a könyvtár közelében talált rá. Épp egy könyvet böngésztek, és hangosan vitatkoztak a legkülönfélébb tréfa ötletekről.

– Sziasztok! – köszönt Sophie, mikor odaért hozzájuk. – Mit csináltok? – kérdezte kíváncsian.

– Csak egy új ötletet keresünk, de nem tudunk megegyezni – válaszolta Ivy, de továbbra is csak a könyvben lapozgatott. Nem nézett fel ikertestvérére.

– Szerinted a mardekárosok bájitaltani teljesítményének manipulálása vagy egyes tréfa eszközök elhelyezése a klubhelyiségükben a jobb? – kérdezte James.

– A tréfa eszközök – vágta rá a választ rögtön Sophie.

– Mondtam én – vigyorodott el James.

– Én meg azt, hogy az nem elég durva – vágott vissza Ivy.

– Szerintem pedig épp elég durva. Ennél nem lehet durvább, mert történt egy kis probléma – kezdte Sophie.