𝐊𝐞𝐠𝐲𝐞𝐭𝐥𝐞𝐧 𝐕𝐨𝐧𝐳𝐚𝐥𝐨𝐦 [𝐃𝐫𝐚𝐜𝐨 𝐌𝐚𝐥𝐟𝐨𝐲 𝐅𝐅／𝟏𝟔]

Hullámvölgy

Kedves Te!
Köszöntelek itt nálam! Mielőtt belekezdenél könyvem olvasásába, ezt a pár sort kérlek olvasd el.

𝐅𝐢𝐠𝐲𝐞𝐥𝐞𝐦! A könyv tartalmazhat: trágár szavakat, alkohol fogyasztást, felnőtt jeleneteket, önbántalmazást.

A történetet ugyan nem kötöm korhatárhoz, csupán javaslat. Viszont szeretném megkérni azokat, akik tudják magukról, hogy nem bírják az ilyet, vagy nem olvastak még ilyesfajta könyvet, esetleg nem érzik magukat elég érettnek hozzá, azoknak ne a Kegyetlen Vonzalom legyen az első választása. Nem szeretném ha bárki is rosszul érezné magát a könyvem miatt.

Ugyan beállíthatnám a "Mature" jelzőt, de nem merem megkockáztatni, hogy a könyvem a kukában landoljon, ugyanis a Wattpad néhányszor leszedi ezeket a könyveket. Ezért is kérek mindenkit, hogy saját felelőségre olvassa el a könyvet!

𝐀𝐧𝐭𝐡𝐨𝐧𝐲 𝐇𝐞𝐧𝐝𝐞𝐫𝐬𝐨𝐧, 𝐀𝐮𝐝𝐫𝐞𝐲 𝐇𝐞𝐧𝐝𝐞𝐫𝐬𝐨𝐧, 𝐃𝐨𝐫𝐨𝐭𝐡𝐲 𝐇𝐞𝐧𝐝𝐞𝐫𝐬𝐨𝐧, 𝐋𝐢𝐥𝐲 𝐇𝐞𝐧𝐝𝐞𝐫𝐬𝐨𝐧, 𝐌𝐚𝐭𝐭𝐡𝐞𝐰 𝐇𝐞𝐧𝐝𝐞𝐫𝐬𝐨𝐧 𝐞́𝐬 𝐒𝐜𝐚𝐫𝐥𝐞𝐭𝐭 𝐇𝐞𝐧𝐝𝐞𝐫𝐬𝐨𝐧 az 𝐞́𝐧 fantáziám szüleményei. A többi karakter viszont 𝐉.𝐊 𝐑𝐨𝐰𝐥𝐢𝐧𝐠hoz tartozik.

Illetve csináltam a könyvhöz egy 𝐒𝐩𝐨𝐭𝐢𝐟𝐲 playlistet. A régi DracoTok zenéi szerepelnek benne leginkább. Ha valaki jelen volt a régi DracoToknál akkor ajánlom neki!
𝐒𝐩𝐨𝐭𝐢𝐟𝐲: 𝐥𝐚𝐝𝐲𝐝𝐚𝐫𝐤𝐥𝐢𝐧𝐠𝐬_

Örülök hogy idetévedtél hozzám! <3
Köszönöm, hogy elolvastad ezt a rövid kis bevezetőt, jó olvasást kívánok! xx

Kegyetlen Vonzalom:
Hullámvölgy

01.

Az étkezőasztalnál ültünk. Anyám idegesen kopogtatta körmeit az asztalon, s farkasszemet nézett velem.

– Audrey! Ameddig nem eszel legalább három harapást, addig innen fel nem kelsz! – Okított ki szigorúan.

– Nekem aztán nem probléma ha lekésem a vonatot, legalább nem kell elmennem abba a porfészekbe! – Vágtam rá kapásból.

– Audrey Henderson! Nagyon gyorsan fejezd be ezt a viselkedést az anyáddal szemben! – Torkolt le apám.

– Mi csak jót akarunk neked Audrey a Merlin szerelmére! – Folytatta anya.

– Hát nem értitek hogy nem megy?! – Csaptam az asztalra hisztérikusan – Miért olyan rohadt nehéz ezt felfogni?!

– Na most már elég legyen! – Csapott az asztalra apa is. – Most azonnal felmész a szobádba, lehozod a holmidat, és kimész a fránya Roxfort Expressre!
És ha elájulsz, vagy bármi bajod lesz, akkor vess magadra!

[] [] [] []

A roxfort expressen álltam, a sok idegen arc között. Eleget tettem apám kérésének, hiszen minnél előbb elhagyom a házat, annál jobb. Szerintük új életet kellene kezdenem vagy valami olyasmi. Csak jó lenne ha elárulnák hogy mégis hogyan. Hm igen, jó lenne.
Éppen próbáltam át küzdeni magamat a tömegen amikor belebotlottam egy magas, szőke, kék szemű fiúba.

– Nézz az orrod elé te mocskos kis sárvérű! – Köpködte felém a szavakat.

– Én sárvérű? Nem lehet elférni az egódtól! – Majd nemes egyszerűséggel faképnél hagytam, és felszálltam a vonatra.

A vonat hemzsegett a diákoktól, alig volt már üres kabin. Majd megpillantottam egy egyedül ülő, szőke hajú lányt, aki egy könyvet bújt. Kinyitottam a fülke ajtaját, és bedugtam rajta a fejemet.

– Leülhetek? – Kérdeztem.

– Hogyne, persze! Ülj csak le! – mosolygott rám kedvesen – Nem láttalak még itt, új vagy?

– Ami azt illeti, igen. Audrey Henderson! – Nyújtottam felé a kezem.

– Daphne Greengrass! Mardekár. Nagyon örvendek!

A kabin ajtaja ismét kinyílt és becsörtetett rajta egy rövid, fekete hajú lány.

– Greengrass! Ki ez a csaj? – Kérdezte gorombán.

– Ez a csaj itt – Mutattam magamra – Audrey Henderson – Mutatkoztam be neki is gúnyosan.

– Imádom a stílusod! Pansy Parkinson – Nyújtotta felém a kezét, majd határozottan kezet ráztam vele.
– Ó Daphne! Ott vannak Dracoék! Menjünk oda!
Ugye nem baj? – nézett rám Pansy.

– Dehogy.

– Ne haragudj! Meg van őrülve az egyik fiúért, és igen. Ilyenkor nem lehet leállítani. – súgta oda Daphne, én pedig mosolyogva hallgattam.

– Örülök hogy megismerhettelek benneteket! – intettem.

Hát úgy néz ki magamra maradtam. Elővettem az egyik kedvenc könyvemet majd fellapoztam.

Ismét kinyílt a kabin ajtaja és belépett rajta, egy vörös meg egy barna szemüveges fiú, és egy barna hajú, lány. A kettő fiú leült velem szemben, a lány mellém, kezében a reggeli próféta volt.

- Pánik, a világkupa döntőn. – olvastam fel hangosan.

- Te új vagy?-Kérdezte tőlem a lány kedvesen.-Az én nevem Hermione Granger, Ő itt Ron Weasley, Harry Pottert meg gondolom nem kell bemutatnom.-mosolygott rám a lány.

- Audrey Henderson – erőltettem mosolyt az arcomra.

- Henderson?-nézett rám a lány csodálkozva.- Te vagy Audrey Henderson?

-Hermione!-Bökte oldalba a szemüveges.

-Elnézést! - Sziszegte kínosan a lány. Majd ismét kinyílt az ajtó.

- Adhatok valamit a kocsiról kedveskéim?-mosolygott ránk egy alacsony asszony.

- Ó igen, egy nyaláspálcát! -állt fel Ron, zsebében pénz után kutatva.

- Rettenetes!-szólalt meg mellettem Hermione, az újságot olvasva-Miért nem tudják elkapni a tettest? Voltak ott őrvarázslók nem?

-Rengeteg, apa szerint. -szólalt meg Ron.- Ezért vannak kiakadva, az orruk előtt történt.

-Megint fáj a sebed igaz?-Intézte szavait Hermione, Harry felé.

-Nem, dehogyis. Jól vagyok!

-Nagyon örvendek Harry Potter!-néztem rá.