𝐊𝐞𝐠𝐲𝐞𝐭𝐥𝐞𝐧 𝐕𝐨𝐧𝐳𝐚𝐥𝐨𝐦 [𝐃𝐫𝐚𝐜𝐨 𝐌𝐚𝐥𝐟𝐨𝐲 𝐅𝐅／𝟏𝟔]

Nincs szerencsénk

[43]

Végül Anthonynál kötöttünk ki. Két hónap telt el az incidens óta. Két hónapja késtük le a vonatot. Hoppanálhatnák, de Dorothy még kiskorú. Viszont nem hagyhatom itt. Isszonyatosan tanácstalan vagyok. Vajon Draco is aggódik értem? A fenébe is! Miért esik nehezére válaszolni a leveleimre? Amióta visszajöttünk a roxfortból, egy nyugodt éjszakám is volt.

– Hogy vagy? — ült le az asztalhoz Anthony.

– Félek. Nagyon — mondtam őszíntén.

– Audrey, figyelj rám! Most nagyon erősnek kell lenned. Nem mehetsz vissza. Több szempontból is veszélyes. Dorothy írni fog Theonak, aki eljön hozzánk karácsonyi szünetben. Ő mindenről beszámol.

– Nekem ez nem megy! — támasztottam meg a fejem. Az első könnycsepp legördült az arcomon.

– Sajnálom, Audrey. Minden rendben lesz!

– Te is tudod, hogy ez nem így van.

– Igen, tudom, hogy most nehéz időszakon mész keresztül, és úgy érzed, hogy semmi sem fog jobbra fordulni. De ne add fel! Mindig van lehetőség a változásra és a jobbá tételre. Tarts ki és higgy magadban, mert előbb-utóbb minden rendbe fog jönni!

– Mindannyian ezt hajtogatjátok, de a kisujjatok nem mozdítanátok a változásért! Gyávák vagytok!

– Audrey..

– Hagyjatok — felálltam és kimentem London macskaköves utcájára. A lámpák fénye villódzott a sötétben. Mi van veled, Draco? Merlinem! Érzem, hogy szenved, és én nem tehetek semmit.

Nem sokkal később visszamentem a házba, majd elnyomott az álom.

⋆ ˚｡⋆𓆩✧𓆪⋆ ˚｡⋆

– Jó reggelt! — jelent meg az ágyam mellett Dorothy. — Arra gondoltam, elmehetnénk vásárolni.

– Vásárolni? — vontam fel a szemöldököm. — Ez komoly?

– Ugyan, Audrey! Kell egy kis kikapcsolódás!

– Jó. Legyen. Egy órát adj, addig elkészülök.

Felöltöztem, megcsináltam a hajamat, felkentem egy kis szempillaspirált. Amikor mindketten elkészültünk, körbejártuk Londont. Itt minden egész más mint a varázsvilágban. Ott udvariasabbak az eladók. Sőt, itt egyáltalán nincsenek is eladók, csak pénztárosok. Vajon mennyi idő lehetett ezt Anthonynak is megszokni?

Dorothyval nagy papírtáskákkal hagytuk el a bevásárlóközpontot. Még egy étterembe is beültünk.

– Na milyen volt? — kérdezte Anthony, amikor beléptünk a lakásába.

– Szuper! — lelkendezett Dorothy. – Ha anyáék tudnák milyen menő hely ez, nem hordanák fenn az orrukat amikor lesárvérűznek valakit.

– Így igaz — helyeseltem. Őszintén, tényleg szuper.

– Az amúgy mi? — kérdezte Dorothy, Anthony asztalára mutatva.

– Az egy laptop. Azon írom a regényem — mosolygott.

– Aha, biztos.

Hirtelen zajra kaptam fel a fejemet. Egy fehér bagoly kopogtatott az ablakon. Kinyitottam az ablakot, majd  levettem a lábára rögzített levelet. A szívem összeszorult amikor megláttam az írást. Felbontattam a borítékot, majd leültem a kanapéra.

Drága Drey!
Kérlek bocsáss meg nekem amiért nem tudtam neked előbb írni. Tragikus a helyzet, amit nem levélben fogok részletezni. Még bírom, viszont a hiányodat már legkevésbé sem. Találkozzunk karácsonykor a Malfoy kúria hátsókertjében. Remélem jól vagy, nagyon aggódom érted. Hova tűntetek?

A te Dracod.

A szemem könnybe lábadt az aláírását látva, istenem Draco! Miért nincs szerencsénk?