𝐊𝐞𝐠𝐲𝐞𝐭𝐥𝐞𝐧 𝐕𝐨𝐧𝐳𝐚𝐥𝐨𝐦 [𝐃𝐫𝐚𝐜𝐨 𝐌𝐚𝐥𝐟𝐨𝐲 𝐅𝐅／𝟏𝟔]

A vendég

[25]

Úgy néz ki ez a nap is eljött.

– Vigyázz magadra, Audrey! Majd írok. – ölelt át Daphne.

– Szia Daph! Ősszel találkozunk. – Nyomtam egy puszit a feje búbjára.

Leszálltam a vonatról, és nem volt meglepő a látvány. Minden diákért jöttek a szülei, rokonai. Csak értem nem. Mit is vártam azok után hogy egész évben nem írtak? Mindegy is. Elindultam haza. Útközben eszembe jutott Pansy. Vajon Daphneval azóta sem békültek ki? Nem értem ezt a helyzetet. Azon is eltűnődtem hogy mi fog rám várni otthon. Semmi jó, az egyszer biztos. Viszont mire elkezdhettem volna találgatni, a bejárati ajtó előtt találtam magamat. Mély levegő, majd lenyomtam a kilincset.

– Kisasszony! Audrey kisasszony! Moogie nagyon örül hogy újra látja. – szaladt oda a kis házmanó hogy elvegye a holmimat.

– Szia Moogie! Ne fáradj, megoldom! – mosolyogtam rá.

– Audrey kisasszony nagyon kedves Moogieval. Moogie szóljon Audrey kisasszony szüleinek?

– Nem kell. Majd én szólok.

Az irányt a konyha felé vettem. Anyám soha nem hagyta a házmanóknak hogy ők főzzenek. Szeretett mindent maga csinálni, és nem szerette kihasználni őket. Ellentétben apámmal. Anyám nagyon jó ember volt, viszont apám megrontotta. Ő sem rossz ember, de megvan a sajátos stílusa.
Amint beléptem a konyhába, megpillantottam Anyát, és a húgomat Dorothyt.

– Audrey! – Szaladt oda anyám. – Nem gondoltam volna, hogy ilyen korán érkezel. – ölelt át.

– Látom elfoglaltak vagytok. – pillantok a húgomra.

– Igen Audrey, feltartod anyát!

– Dorothy! A nővéredet majdnem egy évig nem láttad! Ne légy ilyen.

– Ne haragudj, nővérem. Kihasználtam az időt, jövőre már úgysem lesz ekkora szerencsém.

– Ezt hogy érted? – kérdeztem.

– Tényleg szívem! Te még nem is tudod. Apáddal úgy döntöttünk, mivel Anthony most fejezte be tanulmányait, egyelőre már csak ti vagytok diákok. Ezért Dorothy is jövőre a Roxfort tanulója, hogy egy helyen legyetek.

– Csodás. Felmentem. Lily hol van?

– Az udvaron játszik Apáddal. Ó Audrey! Még valami. Holnap érkezik hozzánk a Malfoy család, egy darabig megvendégeljük őket. Üzleti dolog Apád szerint, szerintem viszont jó ha szerzünk barátokat. — mosolygott.

Oda ne rohanjak.

– Rám ne számítsatok! Nem bírom Malfoyt. — ellenkeztem.

– Hát még jobb ok, hogy összebarátkozzatok.

– Kössz, kihagyom.

Kimentem az udvarra, majd megpillantottam a kishúgomat. Éppen egy lepkét kergetett, apám pedig a fűben fekve bíztatta.

– Audie! – szaladt felém a kis Lily.

– Lily! – kaptam fel a kis termetét. – Milyen nagyot nőttél!

– Audie játsz velem!

– Audrey bizonyára fáradt. – Méregetett Apám, majd átölelt.

– Jól vagyok! Szívesen játszok vele. – tiltakoztam.

– Hát jó. Én bementem. Holnap fontos vendégeink vannak.

– Tudok róla.

Lily iszonyatosan mozgékony. Nagyon hamar elfáradok ha vele játszom. A birtok hatalmas, még egy kis tó is van benne. Sőt, egy kis erdő is. De a kedvencem a rózsakert. Most éppen arra tartunk Lilyvel.

– Audie én is olyan akarok lenni mint te!

– Milyen? – mosolyogtam.

– Olyan nagy! – nyújtózkodott.

– Ahhoz nagyon sokat kell enned! – koppintottam a orrára. – Nyomás.

– Hiszen te sem eszel!

– De eszek. Tudod mit? Gyere menjünk be, és együnk közösen!

Mit művelsz Audrey?

Bementünk Lilyvel, majd készítettem magunknak egy kis tésztát. Lily lelkesen majszolta, én viszont csak széttúrtam.

– Audie, nem eszel? – kérdezte.

– Dehogynem! Nézd! – irányítottam a villámat a szám felé, majd ráharaptam. – Most te jössz.

⋆ ˚｡⋆𓆩✧𓆪⋆ ˚｡⋆

Az ágyamban gubbasztok. A pihe-puha ágyamban. Délelőtt van, talán már dél is. Tudom, hogy már itt van. Nekem viszont eszem ágában sincs elhagynom a szobámat.

Kopogás

–Audrey! Hogy bírsz ennyit aludni? – rontott be Dorothy. – Itt vannak a vendégek! Nagyon tiszteletlen vagy.

– Nem vagyok jól. – Takaróztam be még jobban.

– Kár. Malfoyék fia, Draco. Nagyon helyes. Azt hiszem szerelmes vagyok!

– Édes húgocskám! Mit tudsz te a szerelemről? – mosolyogtam.

– Hát többet mint te. Nézz magadra!

– Takarodj. Nincs hozzád kedvem.

– Hülye picsa! – csapta be az ajtót.

Napokig eltudnék itt lenni, olyan kényelmes! Viszont nem szeretném Malfoynak megadni azt az örömöt, hogy azt higgye miatta nem megyek le. Na nem baj. Majd vacsoránál.
Addig elütöm az időt a kedvenc könyvemmel.

⋆ ˚｡⋆𓆩✧𓆪⋆ ˚｡⋆

Hamar eltelt ez az idő. Este hat óra van. A Henderson családnál pedig szigorúan mindig hatkor van a vacsora. Végigsimítottam az egyszerű selyemruhámon, majd elindultam a lépcsőn. Viszont a bátyám pont akkor lépett be a bejárati ajtón így hát szembetalálkoztunk.
Rohantam lefelé a lépcsőn majd a nyakába ugrottam.

– Anthony! Pattant fel Anyám is.

– Hát itthon vagy! – ölelte át.

– Sajnos.

– Mi?

– Ja, semmi.