𝐊𝐞𝐠𝐲𝐞𝐭𝐥𝐞𝐧 𝐕𝐨𝐧𝐳𝐚𝐥𝐨𝐦 [𝐃𝐫𝐚𝐜𝐨 𝐌𝐚𝐥𝐟𝐨𝐲 𝐅𝐅／𝟏𝟔]

Barátom

[26]

– Gyere csak fiam! Szeretnélek bemutatni a Malfoy családnak. – Vezette oda anyám, Anthonyt az asztalhoz, én pedig emelt fővel követtem őket.

– Kedveseim, ő itt a fiam: Anthony Henderson. – mosolygott anyám. Elképesztő hogy megtudja játszani magát. – Ez az ifjú hölgy pedig, – mutatott végül rám. ajajj. Draco figyelme rajtam. – A legidősebb lányom Audrey Henderson.

– Nagyon örvendek! – Vágtuk rá Anthonyval szinkronban.

– Scarlett! Milyen elbűvölő lányod van! És a fiad is igazán jóképű. – szólalt meg Narcissa Malfoy. Aranyos nőnek tűnik. Gondolom nem rá ütött a fia.

– Hát akkor együnk! – terelte a témát Anya.
Igazából Dorothy a kiskedvenc. Anthony zűrös, ezért sem a család büszkesége, én pedig csak egy szürke kisegér vagyok. Lily még nagyon kicsi, így rá alapból több figyelem irányul.
Helyet foglaltam a bátyám mellett, pontosan Dracoval szemben. Kerülöm a szemkontaktust.

– Isteni ez a pulyka, Scarlett! – mondta nyájasan Narcissa.

– Nagyon kedves tőled Narcissa!

– Audrey! Nem vagy éhes? – Pillantott felém ismét Narcissa, amikor mindenki befejezte a vacsorát, csak nekem volt tele a tányérom.

– Nemrég ettem. — köszörültem meg a torkomat.

– Aha, tegnap. – szólt oda Dorothy.

– Audrey, segítenél leszedni az asztalt? – Fordult felém anyám. Hát hogyne.

– Persze.

Draco szemszöge:

Végig Audreyn volt a szemem. Egy falatot nem evett. Aggódom érte, itt valami nagyon nincs rendben.

– Audrey, segítenél leszedni az asztalt?

– Persze. – válaszolt Audrey tömören, majd elmentek a tányérokkal. Gyerünk Draco, most vagy soha!

– Bocsi! – fordultam Anthony felé. — Merre találom a mosdót?

– A lépcső melletti jobb oldali folyosó legvégén balra.

– Kössz!

Micsoda mázli! Az a folyosó, ahova Scarlett és Audrey ment. Ahogy közeledtem meghallottam Audrey vékony hangját.

– Hát nem érted? Bassza meg! Miattatok van ez! Csak magatoknak köszönhetitek. Ó igen! A drága kis Dorothydnak. – akadt ki Audrey.

– Hogy merészeled ránk kenni az anorexiádat, te hálátlan csitri?!

Anorexia? Ó Merlin! Drága Audrey.

– "Audrey hagyj a húgodnak is!" "Audrey húzd be a hasadat!" "Audrey megette előlem" "Audrey! Ez nem egy Hendersonhoz méltó test!" Mivan Anya? Soroljam még?

– Miért csinálod ezt? – pityeredett el Scarlett.

Na ne!

– Ti miért bántottátok azt a kislányt, aki csak szeretett enni? – üvöltötte – Majd értétek el, hogy az étel a legnagyobb ellenségévé váljon!

Hirtelen egy hatalmas szorítást éreztem magamon. Egy erős kart, ami nekipréselt a falhoz.

– Idefigyelj! Kurvára befogod a pofádat, és senkinek egy szót sem az itt elhangzottakról. – suttogta Anthony.

– Soha nem ártanék neki.

– Ismeritek egymást?

– Barátok vagyunk.

Bárcsak így lenne!

⋆ ˚｡⋆𓆩✧𓆪⋆ ˚｡⋆
Audrey szemszöge:

Nagyon ideges voltam. Hogy képzeli? Még neki áll feljebb. Hogy lenyugodjak átvettem a fürdőruhámat, majd kimentem a tóhoz.
A lámpások körbevilágítottak a tavat. Gyönyörű volt. Hagytam hogy a víz ellepjen. Süllyedek. Imádom a nyarat, viszont itthon lenni gyűlölök. Utálom őket.

– Drey! – hallottam meg a hangot. Azt a bizonyos hangot.

– Soha nem akadsz le rólam, Malfoy?

Csobbanás

– Drey! Sajnálom! Egy seggfej voltam. Tudom is magamról, ezért sem szeretnélek mérgezni. Viszont egy barátra szükséged lehet. – erőltetett mosolyt a arcára.

– Szükségem lenne de..Draco nekem nem megy.

– Nekem sem, Drey! Elhiheted. De vigyázni szeretnék rád.

– Ugyan mitől akarsz megóvni?

– Nem akarom hogy bántsanak!

És ott tudtam. Hallotta. Tudja.

– Had legyek a barátod! – ölelt át.

– Legyél a barátom. – sóhajtottam.