𝐊𝐞𝐠𝐲𝐞𝐭𝐥𝐞𝐧 𝐕𝐨𝐧𝐳𝐚𝐥𝐨𝐦 [𝐃𝐫𝐚𝐜𝐨 𝐌𝐚𝐥𝐟𝐨𝐲 𝐅𝐅／𝟏𝟔]

Kudarc

10

Egy héten keresztül csak gyakoroltunk Dracóval, és a többiekkel. Egyre csak közeledett a bál napja, viszont engem még senki nem kért meg. Mit is vártam? Ki hívna el egy olyan lányt mint én? Egyszerű, unalmas, szörnyű lányt.

– Audrey! – Kiáltott utánam Daphne.

– Daphne?

– Képzeld! Theo elhívott a bálba!! – Mondta ujjongva.

– Theodore Nott? Daphne, nem akarsz valamit mondani? – Ráncoltam össze a szemöldököm.

– Mi? Nem! Izé, csak örülök hogy valaki elhívott. – Mentegetőzött.

– Ja persze, engem meg meghívott Harry Potter! – Gúnyolódtam.

– Micsoda? Tényleg?!

– Daphne! Merlin szakállára! Dehogy hívott meg! Tetszik Theo?!

– Ne ilyen hangosan! – Torkolt le.

– Audrey! Beszélhetnénk? – Lépett mellénk Harry.

– Persze, erre még vissza térünk! – Intéztem a szavaim Daphne felé.

– Szóval – kezdett bele. – Nem kötelező, vagyis persze hogy nem az. De ha mégis, vagy  ha úgy döntenél. Esetleg lenne kedved eljönni velem a bálba? – Kérdezte bizonytalanul.

Hű. Na Audrey most mihez kezdessz? Elhívott a fiú akinek elvileg tetszek. De én valahogy mégis más meghívására vártam, de hiába. Minek reménykedem? Aztán beugrott.

– Persze! Szívesen elmegyek veled!

– De ha mé... mi? Eljössz velem? Tényleg? Szuper! Nagyon örülök! Akkor majd, találkozunk a bálon. Szia Audrey!

– Szia Harry! – Sóhajtottam.

– Naaa? Mi volt? – Jött oda Daphne.

– Elhívott.

– Úristen! Ez szuper! – borult a nyakamba.

– Várj! Miért lenne az? – kérdeztem meglepődve. Igazából tényleg klassz dolog volt hogy valaki elhívott, de mi ez a nagy ujjongás?

– Hát mert az a fiú aki neked tetszik, elhívott téged a bálba! – Virult.

– Mivan?! Ezt meg honnan szedted?

– Malfoy elmondta. Miért nem szóltál Audrey?

– Hogy tessék?! Mindjárt jövök!

Idegesen indultam el arra a helyre ahol ő ilyenkor a szabad idejét tölti. Nem fért a fejembe, hogy a faszba jut ilyen az eszébe?

– Mi a faszt képzelsz magadról?! – torkoltam le egyből, ahogy megpillantottam. De amikor megláttam, teljesen lefagytam. A csillagvizsgáló azon részén ült ahol nem volt korlát, ez ökle véres volt, mellette pedig egy üres vodkás üveg hevert. Részeg volt.

– Mi a szart keresel itt? Húzz el. – Mondta érzéketlenül.

– Draco? Mi történt? – Léptem közelebb óvatosan.

– Takarodj.

– Draco..Kérlek! Ne csináld ezt! Gyere be onnan! – kérleltem.

– Nem értesz a szépszóból, igaz?! – Állt felt, vagyis inkább próbált. Ha nem szaladok oda, instant kiesik a toronyból. Kicsit beljebb vittem ahol nincs veszélyben az élete. Kezét, átraktam a vállamon, és úgy támasztottam.
Betoltam a lánymosdóba, ahol lemostam a vért a kezéről. 

– Fel kellene vinni a gyengélkedőre! – Szólalt meg mögöttem Mirtill.

– Draco, figyelj rám! Mit műveltél?

– Mi? – Kérdezte, mint aki nem is beszéli a nyelvet.

– Szegényke! Majdnem meghalt. – Szólalt meg ismét Mirtill.

–  Mirtill, kussolj! Nem segítesz a helyzeten!

– Kudarcot vallottam. – Szólalt meg Draco.