𝐊𝐞𝐠𝐲𝐞𝐭𝐥𝐞𝐧 𝐕𝐨𝐧𝐳𝐚𝐥𝐨𝐦 [𝐃𝐫𝐚𝐜𝐨 𝐌𝐚𝐥𝐟𝐨𝐲 𝐅𝐅／𝟏𝟔]

Áruló

[31]

Bájitaltan óra van. Daphne mellett ülök, aki reggel óta nem hajlandó hozzám szólni.

– Daphne! Esküszöm neked, az idegeimre mész! — fakadok ki.

– Audrey, kérlek állj fel. Had üljek le mellé! — parancsol rám Pansy.

– Mi a franc bajotok van? — csattantok fel.

– Nem vagyunk rád kíváncsiak! Menj! — kiabál rám. Mi a fasz. De szó szerint, Mi a fasz.

Felállok mivel mostmár eléggé felcsesztem magamat, és leültem a húgom mellé.

– Hoppá nővérem! Szia! — mosolyog.

– Lázas vagy?

– Astoria már tegnap óta a nővérével van. Utálom!

– Az szuper.

– Látom téged sem látnak szívesen — kuncog.

– Örülsz neki? — ráncolom a szemöldököm.

– Persze, hogy nem. Audrey én tudom, szörnyű gyerek voltam. Testvérnek még szörnyűbb. És bármennyire is szeretek neked keresztbe tenni, a testvérem vagy, és nem akarom hogy rossz legyen neked.

Erre csak egy mosollyal tudtam reagálni. Ez most aranyos volt.

– Nyissátok ki a tankönyveteket a hatvankilencedik oldalon! — viharzik be Piton.
– Ki ismeri fel a képen látható növényt? — Hermione jelentkezik, viszont Piton figyelmen kívül hagyja. — Audrey Henderson?

– Mandragóra, avagy szerencsegyökér hatásos regenerálószer. Megátkozott vagy átváltoztatott emberek eredeti állapotának visszaállítására használjuk.

– Pontosan! Készítsenek gyűjtőmunkát a bájitalok elkészítéséhez, jövő órán pedig elkészítik azt. Rendeződjenek négy fős csoportokba! — szólít fel minket Piton.

Astoria, Daphne, Pansy és Tracey egy csoportot alkotnak. Dorothyval kétségbeesetten nézünk össze.

– Hölgyeim! — emel oda hozzánk egy széket Theo, az oldalán Dracoval.

– Nem lennétek máshol szívesebben? — kérdezem.

– Audrey! — csap vállba Dorothy.

– Nem, itt nagyon jó. — néz rám Draco.

– Nos tehát, mit szeretnénk csinálni?

– Bájitalt? — kérdez vissza Theo.

– Úgy értem milyen főzetet. — mosolygok Dracora.

– Figyelj Audrey, bírlak de nem tudom miről beszélsz. — dől hátra a széken Theo.

– Jó, akkor legyen Elixír. — mondom mosolyogva, aztán megéreztem egy kezet a csupasz combomon. Dracora pillantok, aki halvány mosolyt küld felém.
Megszenvedtük, de nagy nehezen összehoztuk. Az órának vége volt, én pedig megindultam ki.

– Audrey! — jött utánam Theo. – Beszélhetnénk? — kérdezte.

– Persze, segíthetek valamiben? — kérdezem.

– Daphneról lenne szó. Meg van rám sértődve, amikor ő az aki eleinte rám forgatta a szemeit. Az, hogy én nem viseltem el és felbasztam magam, szerintem jogos. Viszont kurvára fel tudja baszni az agyamat.

– Daphne nehéz eset. — fújom ki a levegőt. — Elviselhetetlen velem is. Mindig másra hagyja a nehéz melót, viszont maga nem meri megtenni. — utalok a bájitaltan teremben történtekre.

– Kössz, Szia! — ölel meg, amikor megpillantja Daphnet. Hergeli.

– Hallod én bírom Nottot de ne szokjon rá hogy ölelget. — lép oda Draco, majd nyomott egy csókot a nyakamra.

– Zavar? — cukkoltam.

– Eléggé — vezeti kezeit a derekamra.

– Értem. Most mennem kell! — próbálnám ott hagyni.

– Jó — csókol meg. — Találkozunk? — kérdezi.

– Igen — nyomok egy puszit az arcára, majd elindulok a Griffendél klubhelyisége elé.

– Miről lenne szó? — fordulok Harryhez amikor odaértem. 

– Gyere be! — invitál be.

– Létrehoztunk egy kisebb csoportot. — kezd bele. — Dumbledore serege. Egy Umbridge ellenes szövetkezet. Gyakorlunk, új varázslatokat tanulunk, és megtanuljuk őket kivédeni. Mivel idén a minisztérium nem kíván velünk és tanításunkkal foglalkozni. Csatlakozol? — kérdezi.

– Hát, nem is tudom. — végülis mi baj lehet? Jelenpillanatban ők vannak csak nekem, mint barátaim. — Rendben! Csatlakozom.

– Szuper! Holnap kezdünk, takarodó után! — mosolyog majd kitessékel.

⋆ ˚｡⋆𓆩✧𓆪⋆ ˚｡⋆

A csillagvizsgáló torony korlátjánál állok. Túl sok minden történt mostanában, és még átgondolni sem volt időm. Draco és én, Pansy és Daphne, Dorothy és én. Érdekes dolgok ezek, viszont ha rágódom rajta nem lesz jobb. Szőnyeg alá söpörni sem bölcs döntés. Megrágom, megemésztem. A hűvös szél belekapott a hajamba. Elég hideg van már így októberben. Mivel csak egy talár van rajtam, visszamegyek a klubhelyiségbe. 
A szobánk felé tartok, a kezem a kilincsen van, mély levegő, majd benyitok. Pansy és Daphne szúrós tekintetet lövel felém. Az ágyamhoz sétálok, majd leülök. Amikor továbbra sem hagyják abba, már nem hagyom szó nélkül.

– Elég! — csattanok fel — Elmondanátok mi bajotok van? Vagy ne, inkább te Daphnem. Mondd a szemembe mi böki a csőrödet!

– Szánalmas vagy! — sziszegi.

– Hogy tessék? Nem hallottam! Mondd mégegyszer! Az istenit Daphne, én vagyok a szánalmas? Nem bírsz önálló mondatot formázni. Ha valami bajod van, nem rám kell beszélni, hanem talán közölni azt velem. — hadarom idegesen.

– Titkolózol folyamatosan! — mondja hisztérikusan.

– A magánéletemet nem kötném az orrotokra. Főleg nem a tiédre, ha valami nem tetszik futsz és ellenem fordítod a fél világot. Így bízzák meg benned? — mondtam majd kiviharoztam, és becsaptam az ajtót.

A fiúk hálókörlete felé veszem az irányt, majd bekopogok. Draco vizes hajjal nyit ajtót, csupasz felsőtestére vándorol a tekintetem, de hirtelen elkapom amikor engem fürkész.

– Tetszik? — kérdezi pimaszul.

– Jobban tetszene ha itt maradhatnék. — sóhajtok.

– Mármint itt? — mutat maga elé — Nálam? Éjjel? Audrey, nem korai?

– Draco fejezd be! — kiabálok rá, majd megváltozik az arca.

– Mi történt? — kérdezi. Én válaszul csak megölelem. — Drey! Ne már! Nem érnek ennyit.

– Tudom. Csak csalódott vagyok. — fúrom bele az arcomat a mellkasába. Beszívom a fürdéstől friss illatát. Mondtam már hogy iszonyat jó illata van?

– Drey, Zabini az egyik csajánál éjszakázik a sok közül. Alszol az ő.. — kezd bele.

– Veled – jelentem ki.