𝐊𝐞𝐠𝐲𝐞𝐭𝐥𝐞𝐧 𝐕𝐨𝐧𝐳𝐚𝐥𝐨𝐦 [𝐃𝐫𝐚𝐜𝐨 𝐌𝐚𝐥𝐟𝐨𝐲 𝐅𝐅／𝟏𝟔]

Feltörekvő emlékek

13

Hajnalban keltem, képtelen voltam aludni. A gondolatok csak úgy cikáztak a fejemben. Próbáltam rájönni mit is érzek valójában, mert nem vágytam rá hogy bolondítson, de mégis hiányzott azaz énje amit mutatott nekem még.
Hiányzott az érzelmes fiú. Hiányzott az a fiú aki csak védelemből épít falat magaköré.
Az a fiú aki csodálatos ember tud lenni ha akar, nem egy seggfej. Lemehettem volna reggelizni de mint mindig, most sem volt étvágyam. Így hát kimentem az udvarra. Szakadt az eső, de engem ez legkevésbé sem érdekelt. Imádom az esőt, sokkal jobban szeretem a borús időt, mint mondjuk amikor hétágra süt a nap.
Egy kevés ideig még kint voltam, de mivel most gyógyultam meg, ezért vissza mentem a klubhelyiségbe.

– Henderson! – Zökkentett ki a gondolataimból Astoria. Utálom ezt a csajt.

– Greengrass! – mosolyogtam. – Csak nem a nővéredet keresed? – kérdeztem gúnyosan, majd lehuppantam az egyik klubhelyiségben lévő kanapéra.

– Én téged kerestelek. Tisztában vagyok vele hogy mit érzel iránta. Nagyon feltűnő, én pedig csak egyszer mondom el.. – Nézett rám szúrósan. – Szálj le róla! Nem veszi be a játékaidat!

– Miről beszélsz?

– Draco Malfoyról te buta ribanc!

– Te jó ég! Drágám nem vetted még észre hogy csak játszik veled? Csókolt meg téged őszintén, vagy amikor senki nem lát? Először gondold át a dolgokat mielőtt cselekszel, és talán úgy sikerül megtartani a jó híred.

– Nem értesz te semmi. – motyogta majd faképnél hagyott. Persze. Én soha semmit nem értek.

– Audrey? – lépett be a klubhelyiségbe Malfoy. Én pedig elindultam a szobánk felé.
– Audrey állj már meg, az istenit! – kapott a karom után.

– Szállj le rólam! – téptem ki a karom a szorításából.

– Mi a fasz bajod van neked?! – csattant fel.

– Kettőt tippelhetsz hogy mégis mi a fasz bajom lehet. Hagyjál békén! – ezzel a mondatommal faképnél hagytam a szőkét.
Ahogy beléptem a szobámba, Daphne állt az ágyam mellett ez ÉN kiskori fotóimat nézegetve.

– Nagyon gyorsan tedd le!!! – üvöltöttem.
Ugyanis kislánykoromban eléggé duci voltam. Édesanyám minden nap emlékezetett rá hogy ez nem egy Hendersonhoz való test. Így álltam le az evéssel, csak aztán itt kötöttem ki.

– Audrey? – nézett rám megszeppenve Daphne, amikor tépkedtem szét a fényképeket.
Kirohantam a klubhelyiségbe, és a széttépett képeket a kandallóba dobtam.
– Audrey én sajnálom, nem akartam! – lépett közelebb.

– Ne nyúlkálj a cuccaim között, és talán nem fordul elő! – Mondtam keserűen majd faképnél hagytam.
Azokat a fényképeket csak azért hoztam el hogy emlékeztessem magamat, nem azért hogy mások azt nézegessék milyen voltam.
Ne lepődjön meg ha ennyire kiborulok.

————————————————————————

Halihó! Eszméletlenül köszönöm nektek az 1000 olvasót! Soha nem gondoltam volna hogy ennyien fogják majd olvasni a munkásságaimat. Ez a rész kicsikét rövid lett, ugyanis erre a részre semmi ötletem nem volt.  :'D
Igyekszem minél gyakrabban publikálni, de én is diák vagyok. Viszont szeretnék arra törekedni hogy ne csak havonta publikáljak.
Megértéseteket köszönöm!! <3

————————————————————————