𝐊𝐞𝐠𝐲𝐞𝐭𝐥𝐞𝐧 𝐕𝐨𝐧𝐳𝐚𝐥𝐨𝐦 [𝐃𝐫𝐚𝐜𝐨 𝐌𝐚𝐥𝐟𝐨𝐲 𝐅𝐅／𝟏𝟔]

Megmentőm

17.

Reggel korán felkeltem. Pansyék még bőven húzták a lóbőrt. Az ágy magától dobott ki, képtelen voltam aludni. Felhúztam a taláromat, és elindultam a birtok felé. A hatalmas kastély visszhangzott a lépteimtől, és igyekeztem hogy még egy hóborc se vegyen tudomást a korahajnali kószálásomról. A birtokon kívűl megpillantottam egy tavat, aminek mentén letelepedtem az egyik kedvenc regényemmel. Nem érdekelt hogy hűvös volt, az sem hogy veszélyes ilyenkor egyedül kószálni, főleg a kastélyon kívül. Egyszerűen csak ki akartam szellőztetni a fejemet, és gondolkozni. Hiszen oly' régóta nem volt erre lehetőségem. Túl sok minden kószál abban a szétszórt fejemben.

A gondolatok ugyanúgy cikáztak a fejemben, még a könyvemre sem tudtam koncentrálni. Tényleg baj van velem. Viszont mind ezek ellenére vissza kellett jutnom a kastélyba, ugyanis ha meglátnak a tanárok, vagy netalántán Friccs, nekem befellegzettek.
Viszont a nagy lopakodásom közben, neki ütköztem valaki mellkasának.

– Ó a híres Audrey Henderson! – Nézett rám egy magas, mogyoróbarna szemű fiú.

– Ismerjük egymást? – Kérdeztem összeráncolt szemöldökkel.

– Nem. Viszont én sokat hallottam a családodról, Adrian Pucey! – Csókolt kezet nekem az említett fiatalember.

– Ömm, örülök? – mondtam zavartan.

A fiú elslisszolt, nekem pedig rossz elő érzetem volt, de nagyon remélem megint csak félreértem mint szoktam ugyebár a dolgokat.
Amint visszaértem a szobánkba, Daphne rosszallóan méregetett.

– Henderson kisasszony! Elárulná hol kóborolt hajnali négy órakor? – anyáskodott. – Két napja még a tó alján rohadtál, és te csak úgy lelépsz?

– Ne haragudj! Legközelebb kérek tőled engedélyt. – Néztem rá kiskutya szemekkel.

– Lányook! – nyögött fel Pansy, aki még az ágyban gubbasztott. – Ma nem megyek be órára, iszonyúan fáj a fejem!

– Édes a másnaposság? – mosolyogtam, amolyan műmosoly szerűen.

– Miről maradtam le? – kérdezte Daphne.

– Később mesélek. – Sóhajtott Pansy, majd vissza dőlt az ágyba.

Szuper minden.

Daphneval elindultunk a mágiatörténet - terem
felé, ami az első emeleten volt. Ahhoz képest hogy bőven tél vége felé járunk, még mindig eltévedek a hatalmas kastélyban.
A mágiatörténet terem, tágas tanterem, előfordul, hogy Binns professzor a táblán keresztül jön be, majd távozik a teremből. Daphneval az a tantárgy nem éppen a kedvencünk, és most elég szépen fogalmaztam. Múltkor például elaludt a padon, vizsga közben. Tehát igen, izgalmasak ezek a napok. Leültünk a hátsó padba, és vártuk a professzort. Valaki tekintete viszont lyukat égetett a hátamba. Hátra is pillantottam, és a tekintetem találkozott egy szürkéskék szempárral.