𝐊𝐞𝐠𝐲𝐞𝐭𝐥𝐞𝐧 𝐕𝐨𝐧𝐳𝐚𝐥𝐨𝐦 [𝐃𝐫𝐚𝐜𝐨 𝐌𝐚𝐥𝐟𝐨𝐲 𝐅𝐅／𝟏𝟔]

Dorothy kisasszony

28

Ez rész a picit hosszabb lett, mivel úgy láttam tetszik nektek a történet.
Jó olvasást kívánok!

– Segítsek? – hallottam meg Anthony hangját a lépcső tetejéről, aki nagyvalószínűséggel most kelt ki az ágyból, az pedig még valószínűbb volt hogy jót szórakozott rajtam, miközben nézte, hogy szenvedek a lépcsőn a bőröndömmel.

– Megoldom. – vettem elő a pálcámat – Wingardium Leviosa – mondtam ki az igét, és a bőröndöm már lent is volt a földszinten.

– Kíváncsi voltam mikor esik le, hogy boszorkány vagy. – röhögött rajtam.

– Igazán humoros vagy ott fentről. – néztem rá szúrós szemekkel. – Te nem szeretnél repülni?

– Passzolom. Legyen szép éved! – mosolygott, majd elindult lefelé.

– Kössz. – mormogtam az orrom alatt.

– Dorothy! Mindened megvan? – idegeskedett anyám. Na igen.

– Igen Anya! – dünnyögte Dorothy kelletlenül.

– Jaj szívecském! Úgy fogsz hiányozni. – csókolgatta végig Anya Dorothyt.

– Jaj szívecském! Te is úgy fogsz hiányozni! – vékonyította el a hangját Anthony, majd Anyát utánozva elkezdett csókolgatni.

– Nagyon vicces vagy Anthony Henderson! – tette csípőre a kezét.

– Köszi.

– Attól még hogy nincs iskola, az nem azt jelenti hogy itt flangálj fel-alá és engem bosszants!

– Eszem ágában sincs téged idegesíteni. Biztosítalak róla, hogy egész nap látni sem fogsz.

– Jólvan. Szerintem ezt lerendezitek, viszont mi elkésünk. – mondtam majd elindultam az ajtó felé, Dorothy pedig követett.

⋆ ˚｡⋆𓆩✧𓆪⋆ ˚｡⋆

Hosszas gyaloglás után elértük a King's Cross pályaudvart ahol megpillantottam a Weasley családot. 

– Audrey! – intett oda George. – Anya had mutassam be Audrey Hendersont!

– Nagyon örvendek drágám! – ölelt át, én pedig egy mi ez az egész pillantást vetettem Georgera.

– Úgy szint Mrs Weasley!

– Na megyünk Anya mert elkésünk! – karolt át George. Még mindig nem tudom mivan, majd átszaladtunk a 9 és 3/4-dik vágányon.

– Audrey! Várj már meg! – sipítozta a húgom.

– Mi volt ez az egész? – néztem Georgera, és a többi Weasleyre.