𝐊𝐞𝐠𝐲𝐞𝐭𝐥𝐞𝐧 𝐕𝐨𝐧𝐳𝐚𝐥𝐨𝐦 [𝐃𝐫𝐚𝐜𝐨 𝐌𝐚𝐥𝐟𝐨𝐲 𝐅𝐅／𝟏𝟔]

Szilánkok

21.

Üvöltés, egy ismerős lány sikolya, és törések sorozata. Rohantam a klubhelyiség felé, a zaj egyre erősebb volt. A sikolyok egyre élesebbek. Vércseppek a hideg padlón, mégsem volt ott senki sem.

- Audrey! Audrey segíts!  – Hallottam meg a nevemet.

- Audrey kelj már fel! És segíts! Eltűnt a fülbevalóm ! – Kiáltotta Pansy a fülembe.

- Szűnj már meg! – Húztam a fejemre a takarót.

- AUDREY! Merlin szerelmére! Keljél már fel! – Hordott le.

- Még kora van – Motyogtam félálomban.

- Daphne és Astoria lementek reggelizni, és a fülbevalóm eltűnt! Biztosan nem magától! Ellopták! Biztos Draco új barátnője volt az, Tracey Davis! Most megleckéztetem! – Azzal ki is rontott a szobából, én pedig kénytelen voltam utána rohanni.

- Pans! Elég ebből! – Torkoltam le a lányt. - Elég! Jó?

- De Audrey, az a lány...

- De mi Pansy? Mi? Az a lány Draco Malfoy barátnője! Amit kurva jó lenne ha felfognál! És bármennyire is lehet csitri vagy rosszindulatú, attól még Draco Malfoy szíve választottja! Ilyen nehéz felfogni, vagy adjam írásba? Nem hiszem, hogy olyan nehéz elfogadni hogy egyszer nem te kellesz valakinek, tragédia! – Keltem ki magamból.

- Te ezt kurvára nem érted! Az a fiú.. – csuklott el a hangja. – Az a fiú többet jelent nekem a világ összes kincsénél! És rohadtul fáj, még ha nem is mutatom ki. – folytatta, majd könnybe lábadtak a mogyoróbarna szemei.

- Sajnálom – suttogtam.

- Tudod – Nevetett kínosan – A világ legönzőbb embere vagy! Keserű vagy, és mások érzéseibe gázolsz, úgy hogy fogalmad sincs semmiről! Azt sem tudod mi az a szerelem! Kérdezted te valaha Daphnet, hogy mi zajlódik le benne? Érdeklődtél hogyléte felől? Ha te olyan kurva jó barát vagy, miért nem tudsz Theoról? Vagy hogy mennyire szarul van. Szállj magadba egy kicsit! – Köpködte felém a szavakat, végül magamra hagyott a gondolataimmal.

Egy kövér könnycsepp gördült le az arcomon, és úgy éreztem mindenben tökéletesen igaza volt. Tényleg keserű, és önző vagyok aki úgy vág mások fejéhez mondatokat, hogy fogalma sincs semmiről.
Berohantam a fürdőbe, és megnyitottam a csapot hogy megmossam a szétbőgött fejemet.

- Na nem Audrey! Még te vagy az aki bőg? Szánalmas vagy! Kurva szánalmas! Ennél önzőbb már nem is lehetnél! – Kiáltottam a tükörképemnek, majd hirtelen mozdulattal bele vágtam a tükörbe. Az öklömet felhasították a szilánkok, és szivárgott belőle a vér. De nem érdekelt, ott semmi sem érdekelt jobban, minthogy bocsánatot kérjek Pansytől, és mindenki mástól akinek fájdalmat okoztam. Ott volt Draco, aki a maga módján mindig segített. Ami pedig a legfontosabb hogy védett! Oda sétáltam az utazóládámhoz amiből kivettem egy gézt, és bekötöttem kezemet hogy elálljon a vérzés. Utoljára még bele néztem a tükörbe, majd a talaj kicsúszott a lábam alól, elsötétült minden.

Az ágyamban ébredtem gondosan betakarva, Daphne társaságában. A lány az ágyam mellett térdelt, és az arcomon futtatta a barna szemeit.

- Audy! A frászt hoztad rám! Mégis mi történt? –Bökött a szemével a kezem felé.

- Nem érdekes! Tényleg! Sokkal inkább az hogy bocsánatot kérjek tőled! Rossz barát voltam, bocsáss meg nekem!

- Ugyan Audy! Mégis miért lennél rossz barát? Csodálatos ember vagy, és nagyon szeretlek téged!
Miért mondod ezt? – ült fel az ágyra.

- Nem érdekes, de ne hazudj! Tudok Theoról, és soha nem kérdeztelek, soha nem tudtam min mész keresztül!

- Audrey! Ez nem a te hibád! Én nem mondtam el neked, mert volt elég gondod! Megfelelési kényszer, szorongás.  El akartam mondani, idővel!

- De akkor is! Sajnálom Daph!

– Ne tedd! Nem kell. Viszont szívem! Én nekem mennem kell órára. Sietek!!

– Megyek én is! – takaróztam ki.

– Nem! Te maradsz! – torkolt le.

– Jól vagyok, Daph! Tényleg.

– Maradsz és kész! – ezzel a mondattal megajándékozva faképnél is hagyott.

Na már csak azért is önző leszel Audrey.

Siettem, szóval sűrű bocsánat vagy elnézést véletlen volt után, végre eljutottam a bájitaltan teremig. Szerencsémre még Piton nem volt jelen, bár a Mardekárosokat, annyira nem szokta szivatni. De inkább nem húzom ki nála a gyufát.
Anyám a tökéletességre nevelt, de csalódást okoztam neki, nem egyszer.
Szóval, megpróbálom meghúzni magamat.
A terem tele volt, csak Piton nem volt jelen.
Viszont Daphne, akivel minden órán együtt ülünk, most Theo társaságát élvezte. Eszem ágában nem volt zavarni, úgyhogy lehuppantam Draco mellé.

- Nem akarsz átülni a Weasley patkány mellé? Ő sokkal jobban élvezné a társaságodat! — tette fel a kérdést gúnyosan.

- Ezer örömmel! Várj mi? Ezt hogy érted? — értetlenkedtem.

- Úgy, hogy totál beléd zúgott! – forgatta a szemét - Bár... nem értem mit esz rajtad!

- HOGY TESSÉK!?! Nagyon ajánlom hogy vegyél vissza a stílusodból Malfoy!

- Különben? – Húzta pimasz mosolyra a száját.

- Különben megismered az igazi arcomat! - tettem fel a mutató ujjam fenyegetően.
Draco arcáról pedig lefagyott a mosoly.

- Milyen a kezed? – Kérdezte halál komolyan, semmi gúnnyal a hangjában.

- Semmilyen – dugtam el a kezemet, miután realizáltam a kérdést.

- Henderson! – Nézett rám gyanakvóan.

- Baleset! Békén hagysz?

- Örömmel. – nevette el magát kínosan.

A "vitánkat" Piton szakította meg, ugyanis nagy hévvel csörtetett be a terembe.

- A mai órán az Amortentiáról tanulnak, valaki? – Kérdezte unottan

- A legerősebb szerelmi bájital! – Fontoskodott Hermione.

- Ennyire szeretné tudatni a többiekkel hogy ennyire pofátlanul tudálékos? – Égette be szegény Hermionét.

Egész órán csak jegyzeteltünk. Az óra végére már nem éreztem a csuklómat. Draco pedig egész órán azzal szórakozott hogy a fülembe fújta a levegőt, enyhén libabőrössé téve.

- Befejezted? – Raktam le a pennám.

- Mi lesz ha nem? – húzta pimasz vigyorra a száját.

- Óra után esküszöm lecsaplak – sóhajtottam fájdalmasan. Újra neki álltam jegyzetelni.
A gondolataim eléggé elkalandoztak, majd valami nem hagyott nyugodni.
- Draco! Mit is mondtál Ronról?

-Hogy beléd esett – Mondta rám sem nézve.

- Ha látnád most a képed! – Röhögött ki Draco.

- Oh fogd be! – Vágtam oldalba.
Az óra hamar eltelt. Hamar. Na ja. Aki nem jegyzetelt semmit annak hamar. Draco Malfoy.

- Este eljössz a csillagvizsgálóba? – Mosolygott rám Draco.

- Miért mennék?

-Beszélgethetnénk! – súgta a fülembe, nekem pedig a torkomba ugrott a szívem.

– Most bajban vagy! – állt meg előttem Daphne karba font kezekkel.

Írói megjegyzés.:

Kedves olvasóim!
Nagyon boldog karácsonyt, és kellemes ünnepeket kívánok nektek!! ❤️