Fahéj És Cseresznyevirág-Yoonmin (Omegaverse) ✔

3.

A tárgyalás elhúzódott egészen a munkaidő lejárta utánig, amit már a gyomrom is hangosan jelzett nekem és a tárgyalóban ülő három személynek is. Az idő alatt pedig többször megszólalt a telefonom, anyu megint nem bírt magával.

Mind a négyen felállutnk az asztaltól és mind fáradtak voltunk.
- A megfogalmazott szerződést nyomtatott formában egy futár viszi el önökhöz. - tájékoztatom, miközben a lapjaimat szedem össze és kapcsolom ki a laptopomat.
- Jobban örülnénk egy ismerős arcnak. - ismét szemeimbe néz Mr.Min, nagyon követelöző, szinte mindenbe bele kellett mennem, amit mondott, de ki lennék én, ha nem ellenkeznék és kötnék kompromisszumot?
- Az aszisztensem elfoglalt Mr.Min, ahogy a recepciós és a cég minden alkalmazottja. - tájékoztatom.
- Ha annyira elfoglaltak, akkor jöjjön ön házhoz és bizonyosodjon meg ön arról, hogy aláírjuk a szerződést. - egy "most megfogtalak" féle mosollyal néz rám.
- Nem tudok nemet mondani erre Mr.Min. - rázom meg a fejem. - Személyesen viszem oda a szerződést, adom át önnek, kísérem el a főnökéhez és veszem át az aláírást követően. - sorolom fel. - És ne higgyje azt, hogy nem fogok a főnökével beszélni a tárgyalásról. Ennyire elszánt, makacs és követelőző ügyfelem sem volt még.
- Ezt vegyem bóknak? - kérdezi Mr.Min felhúzott szemöldökkel.
- Veheti annak is, de a követelőzése számomra felkérés egy keringőre. - válaszolom és elmosolyodom. - Azt hiszi ön vezeti a táncot, de meglepődik azon, ha én fogok irányítani.
- Nem könnyű irányítani engem Mr.Park. - figyelmeztet. - Kihívás vagyok mindenkinek.
- Csak azoknak, akik nem szeretik a kihívást. - mondom azonnal. - Ha nem szeretném a kihívást, akkor ma nem állnék itt Mr.Min. A kihívások éltetik az embert, ahogy engem is.
- Engem meg a kihívó felek. - kontráz rá a fekete hajú, mire megcsóválom a fejem.
- Ideje mennünk! - szól közbe Hyolin, mire észhez térek. Teljesen megfeledkeztem a környezetemről, ahogy a két hölgyről is. Csak én éreztem a levegőben a vibrálást, vagy másnak is feltűnt.
- Igaza van, köszönöm. - sokkal gyengédebben szól munkatársához, mint eddig Mr.Min. - Várjuk a szerződést, önnel együtt. Viszont látásra!
- Viszont látásra! - köszönnek el. Viszonzom a köszönést, majd felsóhajtok, amint elhagyták az irodát.

Szótlanul megyek át az irodámba, majd rakom le a dolgaimat az asztalomra. Kivételesen nem szeretném hazavinni a munkát, csak ledőlnék és ennék valamit.

Elköszönök Jinatól és Kihyuntól, majd a parkolóba megyek a lifttel kivételesen. Az ajtó nyitódása közben tárcsázom anyumat, hogy miért hívott, közben a kocsimat keresem.
- Miért hívtál anyu? - kérdezem és az autóhoz sétálok lassan.
- Mit főzzek édesem? - teszi fel a kérdést azonnal, megforgatom a szemeimet.
- Bármi jó lesz, csak te csináld. - válaszolom fáradtan. Hazafelé veszek gyorskaját, amit otthon betömök magamba.
- Rendben édesem, vezess óvatosan és vigyázz magadra!
- Úgy lesz anyu, te is vigyázz magadra! - köszönök el már másodjára a nap folyamán anyutól, majd az autót megkerülve azonnal megijedek. - Jesszusom, nem tudott volna megszólalni?! A frászt hozta rám.
- Ugyan, nem vagyok én annyira ijesztő, mint ahogy kinézek. - szeme sarkában látom a nevetőráncot, biztos kinevetett volna.
- Valamit otthagytak az irodában? - érdeklődöm, miközben kinyitom az autómat.
- Nem, tudtommal semmit nem hagytunk ott. - válaszolja, összeráncolom homlokomat, nem értem miért várt meg.
- Akkor ön titokban pszichopata, aki el akar rabolni engem? - kérdezem gyanakodva.
- Ha az lennék, akkor az otthonáig követem. - válaszolja.
- Nem értem, miért várt meg? - kérdezem csodálkozva, eléggé szűkszavú alfa, még nem találkoztam ilyen emberrel. Aztán leesik. - Ugye nem a múltheti miatt? - homlokomra csapok. - Esküszöm, hogy nem tudtam ki ön és miért van a parkolóban. Sajnálom, amiért bemutattam, de sose tűrtem, hogy egy alfa beszóljon nekem, főleg nem akkor, mikor a legrosszabb napjaimat élem. Elnézést kérek!

A bocsánatkérés után azonnal meghajolok, hogy tiszteletemet adjam felé, de azonnal megüti a fülem nevetése. Aranyos.
Felkapom fejem rá, majd felegyenesedek lassan. Nevetése közben összegörnyed, tartása már nem olyan merev, mint amilyen volt az irodában. A nevetés igazán jól áll neki, sokkal barátságosabbá teszi kinézetét.
Míg őt nézem, észre sem veszem, hogy mosolygok. Mi van velem?

Pár perc utan sikerül lenyugodnia, kíváncsian várom, hogy megszólaljon.
- A bemutatása nem volt olyan sértő Mr.Park, sőt meg is lepett engem. - mondja mosolyogva. - Nem sok omegával találkoztam, de akikkel igem, azok meghunyászkodnak és szót fogadva hagyják el a helyet rám se nézve. Ön kivétel.
- Még szép hogy az vagyok! - csattanok fel azonnal. - Nem tűröm, hogy az omegákat lenézzék és lealacsonyítsák. Egy omega is van olyan jó, mint egy alfa és ezt a halálom napjáig fogom bizonygatni.
- Nyugalom. - szól rám azonnal, kissé hangos voltam. - Szerettem volna nem hivatalosan beszélgetni önnel, ezért vártam magára.
- Oh. - lepődök meg azonnal. - Tehát beszélgetni akar velem. Mégis miről?
- Bármiről. - válaszolja, kérdőn nézek rá. - Érdekesnek tartom és tetszik az, ahogyan szembeszáll velem. Van magában kurázsi.
- Köszönöm. - nézek rá kissé gyanúsan.
- Ugyan, nincs semmi hátsó szándé...
Gyomrom megint megkordul, azonnal rárakom kezem hasamra, bár már késő.
- Úgy hallom rosszkor tartóztatom fel és biztosan várja a családja is. - lép félre az autóm mellől.
- Elnézést, nem tudtam ebédelni és nincs családom, csak szüleim vannak. - javítom ki, bár nem tudom miért teszem.
- Ők biztosan várják már önt. - kezd el topogni bal lábával.
- Nem, külön lakok tőlük. - rázom meg a fejem. Kicsit sok idő kell, míg rájövök, hogy mire akarnak kilyukadni az emberek, ha érzésekről van szó. - Oh, szeretne velem tartani vacsorára?
- Ha nem zavarok. - válaszolja.
- Nem zavar, bár gyorsétterembe szerettem volna menni, de lehet a hagyományos étterem is. - gondolkodok hangosan.
- Nekem megfelel a gyorsétterem. - szól hozzá gondolatmenetemhez.
- Akkor szálljon be, gondolom egy kocsival jött a kolleganőjével és nincs ki hazavigye. - mondom mosolyogva.
- Honnan tudja?
- Megvannak a forrásaim és nem egyszer volt ilyen alkalom. - válaszolok, igaz azokból más is lett, nemcsak vacsora.
- Jól van, nem bánom, elvihet. - von vállat, mintha nem ő hívatta volna meg magát. Megkerüli az autót és beszáll az anyósülésre, míg én nevetve rázom meg a fejem és szállok be én is.

Az egyik legközelebbi gyorsétteremhez hajtok, ott is az autós kiszolgálóhoz. Még vannak előttünk ketten.
- Mit kér? - nézek az alfára.
- Duplasajtos hamburgert, sültkrumplit és kólát. - válaszolja unottan.
- Ahogy óhajtja. - szalutálok egyet.
- Elhagyhatnánk a magázást? - kérdezi, ránézek.
- Természetesen. - válaszolom. - És miről akarsz beszélgetni velem, Yoongi?
- Gondolom neked is feltűnt az a kis vibrálás a tárgyalóban - kezdi. -, nem kéne kezdeni vele valamit?
- Vagy ignoráljuk, ami nehezünkre esik, vagy pedig megfektetsz és elfelejtsük az egészet. - sorolom fel a lehetőségeinket őszintén. - Vagy megfektetsz, együtt maradunk és szülök.
- Még nem akarok gyereket. - vágja rá azonnal.
- Akkor védekezz, ne feledd omega vagyok. - tartom észben helyette is, közben előre araszolok az autóval. - Bármikor becsúszhat egy gyerek.
- És ha csak szex lesz? - kérdezi, mire megforgatom a szemeimet. - Most mi van?
- Egyéjszakásba benne lennék, de csak szex az már húzósabb. - válaszolom. - Köztudott, hogy az omegák hajlamosak gyengébb érzelmeket táplálni hamarabb, mint az alfák és a dominánsabb fél csak azután jön rá az érzéseire, miután elhagyták.
- Ezt te honnan szedted össze?
- Olvasok, sokat és benne vagyok egy társaságban, ahol csak omegák vannak. - válaszolom. - De nem adom ki a kilétüket.
- Mostmár mindent értek. - bólogat sejtelmesen.

Az autóval ismét előrébb gurulok, majd leadom Yoongi rendelését.
- Még valamit? - kérdezi a rendelést felvevő srác.
- Igen, lesz. - válaszolom. - Lesz még egy háromsajtos burger, egy egysajtos burger, egy nagyadag sültkrumpli, egy csokishake és egy baracklé is.
- Háromsajtos burger, egysajtos burger, nagy sültkrumpli, csokoládé shake, baracklé, duplasajtos burger, normál sültkrumpli és egy kóla. - sorolja a rendelésünket. - Még valami?
- Oh és egy csokis desszert. - egészítem ki a rendelést. - Ennyi lesz.
- És egy csokis desszert. - mondja a srác nagy türelemmel. - A rendelést a hármas kapuban veheti át. Jó étvágyat!
- Köszönöm! Szép estét! - hajtok el a kiadó helységhez.
- Neked aztán jó nagy étvágyad van. - mondja Yoongi, kis döbbenet van a hangjába.
- Ebéd és vacsora egyben. - mondom mosolyogva. - A desszertnek pedig mindig van hely.
- Azt valahogy sejtettem. - rázza meg a fejét.
- Annak külön gyomrom van! - jelentem ki büszkén. - Na de térjünk vissza az eredeti témára. Melyiket választod?