Fahéj És Cseresznyevirág-Yoonmin (Omegaverse) ✔

13.

Úgy éreztem magam, mint akin átment egy autó. De amire jobban felfigyeltem az a zongora hangja. Emlékezetem nem csalt, akkor a Min lakásban, pontosabban a nappali egyik sarkában egy zongora állt, ami magányosnak nézett ki.
Gyönyörű és lágy dallamot játszottak rajta. Lassan ültem fel, homlokomról leesett a vizes borogatást szolgáló rongydarab. Az ablakon kinéztem, sötét volt már kint. Enyhén éreztem a méz, a dália és a fahéj illatát, de már nem voltak olyan zavaróak.

Körbenéztem a szobában. Számomra idegen helyre kerültem, de azonnal rájöttem, hogy ez nem lehet más, mint Yoongi szobája. Egy kislámpa volt felkapcsolva az iróasztalnál, aminek a fénye egy csoportképet világított meg. Valamikor mesélt Yoongi a régi kosárlabdacsapatról, amiben benne volt, biztos ők voltak azok.
Lassan kelek ki az ágyból, majd elhagyom a szobát. Annyira kiismertem magam, hogy tudjam a fürdőszoba melletti szobából jöttem ki.
Végigmentem a kis folyóson és a nappali felé kanyarodtam le. Yoongi játszott a zongorán, miközben apja hallgatta a zenét. Anyja biztosan a konyhában van és mosogat, hallom a víz csorgását.

Az ajtófélfának támaszkodom és onnan hallgatom a megnyugtató zenét. Egy gyerekkori emlék jut eszembe, amikor az iskolából hazafelé menet a zeneiskola épülete előtt mentem haza és hallottam egy hasonló játékot. Megálltam pár percre, hogy hallgathassam a játékot, majd mikor abbamaradt tovább sétáltam.
- Jimin! - felkapom fejem Yoongi hangjára, azonnal abbahagyta a játékot.
- Ne hagyd abba, játsz. - mondom azonnal, bemegyek a nappaliba és leülök az egyik székre az asztalhoz. - Kérlek játsz még olyan gyönyörű.

Lassan ül vissza a helyére és kezd el újból játszani. Annyira megnyugtató számomra.
Apja feláll a kanapéról és leül mellém a székek egyikére. Nem szól egy szót sem egy ideig, a zenét hallgatja.
- Öt éves volt, mikor az óvónője feldezte a muzikális vonalait. - suttogta apja halkan nekem, nem beszélte túl a zenét. - Beírattuk zongorázni és hamar meg is tanult játszani.
- Zenészt akartak belőle? - kérdezem suttogva.
- Nem. - válaszolja. - Szerette a zenét és ez volt az egyetlen kérése felénk öt évesen. Már akkor is egyedülálló volt, sose kért segítséget.
- Sose?
- A mai napig nem. - válaszolta. - Elájultál, remegtél. Még nálam is gyorsabb volt, pedig melletted ültem. Olyan kétségbeesett volt a tekintete és segítséget kért tőlünk. Myun hamarabb reagált, mint én.
- Megijesztettem. - nézek Yoongi irányába. - Sajnálom, hogy elrontottam az estét.
- Ha nem ájulsz el, akkor másképp alakul a helyzet és haragban válunk el a fiúnktól. - vállamra rakja a kezét. - Jobban érzed magad?
- Sokkal, köszönöm. - válaszolom, felé fordulva mosolygok rá.
- Mikor derült ki, hogy terhes vagy? - kérdezi érdeklődve.
- Múlt héten. Nagyon sokszor mentem a mosdóba a rosszullétek miatt és aggódtam, ahogy Yoongi is. - válaszolom. - Volt gyanúm, de biztosra akartam lenni a dolgokkal kapcsolatban.
- Hogy fogadta?
- Ledöbbent. - mondom mosolyogva. - Nem hitte el és azt hittem elhagy, de nem tette meg. Akkor már rég megvolt a jelölése rajtam.
- Fájt?
- Egy kicsit. - válaszolok. - De inkább végigégette a testem.
- Hmmm. - elgondolkodik. - És mi a munkád Jimin?
- Egy szervezéssel foglalkozó cég vezére vagyok. - válaszolom, szemei kikerekednek. - Tudom, furcsa ezt hallani egy omega szájából, de tényleg így van. Yoongi is csatlakozott a csapatomhoz, bár ő a közvetlen közelemben dolgozik és ő fogja átvenni a vezetést, ameddig a pici elég nagy nem lesz, hogy nélkülözni tudjon.
- Szóval megbízol Yoongiban?
- Teljes mértékben, mert szeretem. Tudom és érzem, hogy jó ember. - hasamra simítok. - És jó apa is fog lenni. De ez nem azt jelenti, hogy nem nézek a körmére a cégemet illetően. Ott leszek, csak a háttérben.
- Esküvőn gondolkoztatok? - meglepődök.
- Még nem. - válaszolom. - Túl gyorsan haladtunk az elmúlt két hónapban. Szerintem Yoongi fejében sem fordult meg az esküvő.
- Ismerem a fiam annyira, hogy tudjam kit nem akar elveszíteni. Biztosan el fog venni, de a megfelelő időben fogja feltenni a kérdést neked. - magyarázza.
- És Mrs.Min hogy gondolja? Elég jónak tartanak Yoongi mellé?
- Én jónak tartalak. - válaszolja biztatóan. - Az, aki ennyi érzelmet tudott kihozni a fiamból és kihozza belőle a maximumot, csakis jó lehet.
- Igyekszem, de Yoongin is múlik. - teszem hozzá.
- Igaz. - helyesel.

Yoongi zongorázását addig hallgassuk, ameddig be nem fejezi. Biztatóan mosolygok rá, mikor rámnéz. Felállok a székről és odamegyek hozzá, leülök mellé. Átkarolja vállamat és magához húz egy ölelésre.
- Aggódtam. - suttogja.
- Jól vagyok. - mondom azonnal. - Kicsit sok volt a feszültség és az illat.
- Sajnálom, az én hibám.
- Dehogy a te hibád. - ellenkezek. - Te nem tehetsz róla, ahogy egyikünk sem. Csak egy sima rosszullét.
- Ahogy gondolod. - sóhajt egy nagyot.
- Nagyon szépen játszasz. - dícsérem meg.
- Köszönöm. Ki akarod próbálni?
- Én nem tudok játszani rajta. - tiltakozom azonnal.
- Nem is játszanod kell, csak leütöd a billentyűt. - lenyom három billantyűt egymás után.
- Megpróbálkozom vele. - adom be a derekam és teljes mértékben figyelem, ahogy ismét leüti azt a három billentyűt.
- Gyere közelebb. - csússzan odébb egy kicsit és átveszem tőle azt a három billentyűt. Félve ütöm le őket, majd ránézek. - Ügyes vagy Jimin!
- Zongoráztam. - mondom boldogan.

Yoongi arra kért, hogy továbbra is három billentyűt nyomjak le, de egy kicsit mélyebb hangokat. Meg is mutatta, de nem tudtam mire vélni a dolgot.
- Folyamatosan játszd azt a hármat. - tájékoztat, majd nekikezd a tényleges játéknak, míg én azt a három hangot ütöm le folyamatosan.
Elég furcsa volt, hogy ketten zongorázrunk, bár az én feladatom nagyon egyszerű volt, de megelégedtem vele. Yoongi briliáns volt, ahogy eddig is.

A dal végén egymásra mosolyogtunk és boldogan szusszantam fel. Egész jó volt játszani egy kicsit.
- Yoongi, lassan hagyd abba a zenélést Lee asszony megint panaszkodott a hangoskodás miatt. - jön be az anyja, miközben kezeit törli egy konyharuhába. Kicsit meglepi, hogy én is ott ülök.
- Már abbahagytuk. - mondja Yoongi mellőlem, egyik kezét vállamon pihenteti, míg a másikat a combomra teszi. A szemem sarkából pillantok le a combomra, tudja jól, hogy a gyengepontjaim közé tartozik a combom is.
- Nahát! - néz végig rajtam az asszony. - Már jobb színben vagy Jimin, jobban is érzed magad?
- Jól vagyok, köszönöm. - válaszolok mosolyogva. - És köszönöm a gondoskodást is.
- A fiam intézett mindent. - tájékoztat.
- Szeretnék öntől is elnézést kérni a viselkedésem miatt. - állok fel a zongora elől. - Nem illően mutatkoztam be és a vacsora alatt sem voltam a legudvariasabb, pedig anyukám úgy tanított, hogy meg kell adni mindenkinek a tiszteletet.
- Oh, hát semmi probléma. - mondja meglepetten. - De következő alkalommal biztos másképp fog lenni.
- Remélem igen és előre is bocsánat, hogy ha valami problémát okoznék ismét. - nézek reménykedve anyósomra.
- Ugyan, elnézzük a terhesség miatt. - lép Yoongi apja párja mellé és halántékára csókol. - Ne fogd szigorúan, jó fiú.
- Meglátom. - suttogja, de hallok minden egyes szót.

Mivel elég későre járt, így Yoongival hazamentünk. Szerencsére visszafele a lifttel nem volt probléma, sőt egész jól bírtam. Az autóúttal sem volt probléma, de a cukorkákat hátraraktam, hogy ne is lássam őket. Szinte biztos vagyok benne, hogy az okozta a kellemetlenséget.
Persze Yoongi célzását a zongoránál nem felejtettem el, amint a lakásba értünk azonnal egymásnak estünk.