4.

1.3K 88 18
                                    

Yoongi nem adott konkrét választ nagy bánatomra, de legalább egy jót ehettem a kocsiban, miközben az elhaladó autókat néztem. Ilyenkor elgondolkozok, hogy vajon én vagyok az egyedüli, aki ezt teszi?
Aztán ránéztem az óvatosan majszoló alfára és elhesegettem a kérdést.
Persze nem fogta vissza a hormonjait, ami miatt az orromba kúszott intenzív fahéj illata, miközben én visszafogtam a sajátomat.
- Abbahagynád? - kérdezem és lehúzom az ablakot.
- Ja, bocs, nem szándékos volt.
- Aham, engem meg Bolondnak hívnak. - mondom teli pofazacskókkal. Nem titkolom sértettségemet, de nem is erőltethetem rá magam, nem az a fajta omega vagyok.
- Ha ennyire zavar, akkor te is engedd ki, engem nem zavar. - hümmögök egy keveset, ha ennyire nem zavarja, akkor kiengedem.

Felsóhajtok és ellazítom minden izmomat, majd felszusszanva harapok bele a burgerbe.
- Sokkal jobb. - bólogatok és békésen eszek tovább.
Egy halk morranást hallok Yoongi felől, mire felé fordulok.
- Csak nem zavar? - kérdezem felvont szemöldökkel, nem veszem a fáradtságot, hogy leleplezzem mosolyomat. Élvezem a helyzetet, nagyon is.
- Nem zavar, bár nem hittem, hogy a cseresznyevirág illata ennyire édes tud lenni. - szusszan fel hosszan.
- Az édessége az ételnek köszönhető, mert annyira jól esik. - tájékoztatom. - Ha nem ízlene, csípősséget éreznél.
- Mindig más? - kérdezi egy kicsit meglepetten.
- Nem volt dolgod omegával, igaz? - kérdezem és felkönyökölök a kormányra. Megrázza a fejét. - Sok mindent nem tudsz az omegákról.
- Nem tudok, de az emberi természetet ismerem és te nagyon incselkedsz velem. - mondja sejtelmesen, mosolyom azonnal eltűnik.
- Túl átlátszó vagyok. - rázom meg a fejem, majd befalom az utolsó falatokat a hamburgerből. - A parkolós incidenskor nem engedtem ki, de ha kiengedem sokkal intenzívebb hatása van. Részegítő, ingerlő és olyan, mintha csalétket dugnék az orrod elé. Mintha azt kínálnám fel, ami a számodra legínycsiklandozóbb étek lenne.
- Ha nem engedted ki, akkor miért éreztem intenzívebben?
- Mert alfa vagy. - válaszolom. - Ösztönösen domináltok az omegák és béták felett. De az omegák nagyobb hatással vannak rátok.

Lehunyom szemeimet és ismét elapasztom hormonjaim illatát. A kezembe maradt csomagolópapírt a nagy papírzacskóba teszem és kiveszem a shaket. Beleszívok a szívószálba és kortyolok párat a tejes löttyből.
- A legtöbb omega, akiket ismerek, azok megházasodtak és gyerekeik vannak vagy várandósak. - mondom. - Az alfájukra támaszkodnak nagymértékben, de nem ítélem el őket, ha ők így érzik magukat jól, akkor éljenek így.
- Miért mondod ezt nekem? - kérdezi, ő is abbahagyja az evést. Fájdalmat érzek mellkasamban, megszakadok.
- Az egyik idősebb omega mondta nekem, hogy ha tovább húzom az időt, akkor "felfalnak". - válaszolom. - Nem értettem, miért mondja ezt, így utánanéztem. - nagyot nyelek. - A felfalást úgy kell értelmezni, hogy annyira veszélyes lázam lesz, amit már nem tudok kontroll alatt tartani és bevonzom a szabad alfákat. A vége halál.
- Szóval elkeztél kétségbeesetten keresgélni? - kérdezi bizonytalanul.
- Nem. - válaszolom őszintén. - Sose kerestem, mert nem értem rá. Teljes mértékben nem vonzódtam senkihez sem.
- Miért mondod el nekem?
- A belső hangom azt súgja, hogy bízzak benned, pedig nem is ismerlek. - kínosan nevetek fel. - Kellett megéreznem a fahéj illatodat. - dünnyögöm orrom alatt.

Beáll közénk a csend. Nem vagyok benne biztos, hogy ez a kínos fajta vagy sem, de elég hosszú ideig tart. Felsóhajtok, majd bekötöm magam és beindítom az autót, ideje hazamenni.
- Hol laksz? Hazaviszlek. - nézek Yoongira, miközben a GPSt babrálom, hogy beírjam címét. Nem érzem jól magam.
Yoongi elhesegeti kezem, majd beírja a címet, végül beköti magát és elindulok.
Az ablakot felhúzom, de nem teljesen, jól esik az esti hűvös levegő.

Az út alatt nem szólunk egy szót sem, csak iszunk a saját italunkból, amit vettem. Ha el kell szúrni valamit, abban elsőosztályú vagyok.
Fél óra kocsikázás után megállok a megadott címen.
- Akkor találkozunk a héten, viszem a szerződést. - szólalok meg, magabiztosságot erőltetek magamra, hogy ne lássa a csalódottságomat.
- Egy randi. - mondja hirtelen, amit nem nagyon értek.
- Mi?
- Kérek egy randit. - válaszolja magabiztosan. Még mindig nem értem. - Ne nézz így Jimin. Kérek egy randit, tessék. - zsebében matat és kivesz egy névjegykártyát. - Ezen rajta van a számom, hívj vagy írj, mikor eljutott a tudatodig és megbeszélünk egy időpontot. Vagy ha úgy tetszik személyesen is.
- Ez most komoly? - elveszem a kis kártyát. - Ha csak szánalomból csinálod, akkor nem kérek belőle.
- Nem szánalomból vagyok itt. - jelenti ki. - Megtetszett a bemutató, okoskodó és tényközlő fejed. Az érzéseidről beszélő megrémített egy kicsit, de csak így tudja meg az ember, hogy érző lénnyel van dolga.
- Érző lény vagyok. - mondom unottan, igaz nem viselkedek néha úgy, mert megtanultam az elnyomást.
- Ne felejts el! - mosolyog rám és szállna is ki az ajtón.
- Jó, legyen! - szólok utána. - Randizzunk.
Visszaül fenekére, majd rámnéz.
- Hétvége? - kérdezi, elhúzom a szám.
- Szülőkhöz megyek. - válaszolom.
- Erre nem számítottam, máris kikosaraznak. - rázza meg a fejét, elnevetem magam.
- Bocsánat, anyu az orromra kötötte, hogy mondjak le minden programot. - ismertetem vele a részleteket kellő képpen. - Le is kell mondjak egy utazást miatta.
- Ilyenek az anyukák. - mondja szórakozottan.
- Igen. - helyeselek. Támadt egy ötletem. - Mi lenne, ha velem jönnél?
- Nem gyors ez egy kicsit? - kérdezi. - Se randi, se szex, se hivatalos kapcsolat és máris a szülőknél kötök ki? Normális vagy?
- Igen az. - válaszolok. - De te várnál két hetet egy randira? Vagy többet is?
- Igazad van. - bólint. - Akkor meglesz az a randi a hétvégén.
- Jól van. - szusszanok fel. - Eljövök érted tízre, addig legyél kész. Csomagolj váltás ruhát is magadnak.
- Értettem uram! Hívj fel az előző nap, mert hajlamos vagyok a felejtésre.
- Felhívlak. - mondom mosolyogva. - Köszönöm.
- Nem kell köszönd. - legyint kezével, majd végül kiszáll az autóból. - Jó éjszakát Park Jimin!
- Jó éjszakát Min Yoongi! - köszönök el tőle, de még előtte elmentem a címet, hogy visszataláljak hétvégén hozzá.

***

Már másnap felhívtam Yoongit, hogy ne felejtse el a hétvégi randinkat, bár nem tűnt úgy a hangja, mint aki elfelejtette volna, sokkal inkább jót szórakozott rajtam.
A hívast minden nap megismételtem, az indulás előtti napig. Izgultam, mert eddig sose vittem haza alfát és nem tudom mit szólnak majd anyuék hozzá. Szinte biztos vagyok benne, hogy kombinálni fognak. Lehet nem volt jó ötlet a hétvégére rakni a randit.

Yoongi címéhez hamarabb ott voltam, mint hittem, pedig nem is siettem, lehet, csak az idegeskedés miatt. Kábé öt perccel hamarabb, felhívtam, hogy odaérek, így már várt rám.
Gyorsan szállt be az autóba, csomagját a hátsóülésre dobta, ahol az enyém is volt. Ismerem anyut már annyira, hogy egy csomó ételt küld haza és szagolhatom két hétig.
- Na mizu? - kérdezi Yoongi, miközben övét kapcsolja be. - Nyúzottnak látszol. Minden oké?
- Ideg vagyok Yoongi. - válaszolom, miközben visszaállok a sávra és a helyes írányba fordulok. - Négy órát aludtam, mert kombináltam a fejemben anyuék miatt.
- Miért is? Talán nem vittél haza alfát még? - kérdezi nevetve, de feszült tekintetem láttan abbahagyja a nevetést. - Ne viccelj velem Jimin. Tényleg nem vittél haza alfát?
- Nem, jó nem! - mondom kissé dühösen. - Az egyetem és a munka miatt nem vittem haza senkit. Azt sem tudják, hogy az egyéjszakás kalandokkal megelégedtem. Ott volt pár alfa, de egyik sem fogott meg.
- Azt hiszik szűz vagy? - kérdezi.
- Igen. - válaszolom határozottan. Yoongi elneveti magát. - Ne nevess, így is elég gázul hangzott, ha nevetsz még rosszabb. Komolyan Yoongi.
- Jó, abbahagytam. - erőlteti magára a mosolygást, megrázom a fejem. - Mennyire fognak utálni a szüleid?
- Azt nem tudom. - válaszolom, majd felkapcsolok nagyobb sebességbe az autópálya miatt. - Ha tíz évvel ezelőtt mutattalak volna be, lehet rosszabbul fogadnának?
- Mi volt tíz éve? - kérdezi.
- Tizenöt évesen, eléggé lázadtam az alfák ellen, szinte gyűlöltem őket. Anyuék meg támogattak. - válaszolom meg a kérdését. - Bár lehet azért tették, hogy kiengeszteljenek a szervezett találka miatt.
- Csak nem össze akartak hozni valakivel? - kérdezi nevetve.
- Ha még egyszer kinevetsz én esküszöm megütlek. - mondom mérgesen, a kormányt szorongatom. - De igen.
- Az gáz, mert engem is. - teszi hozzá. - Tizenhat voltam és nem volt senkim, nem értem miért akarták ezt.
- Emlékszel a nevére? - kerdezem.
- Nem. - rázza meg a fejét. - Nincs jó névmemóriám.
- Nekem jó szokott lenni, de tíz évre visszamenőleg nem emlékszem én sem. - húzom el a szám. - Na de, a lényeg a szüleimről...

Fahéj És Cseresznyevirág-Yoonmin (Omegaverse) ✔Where stories live. Discover now