Fahéj És Cseresznyevirág-Yoonmin (Omegaverse) ✔

14.

Ha valaki azt mondja, hogy terhesnek lenni könnyű, azt egyszerűen tarkóncsapom a papucsommal.

A harmadik hónapot rugdossuk a gyerkőccel, már-már a negyedikbe csöppenünk, de a kicsi még mindig nem tud dönteni. Hol édes, hol savanyú, hol mindkettő kell neki és előszeretettel küldi vissza az összes táplálékot, ami nem tetszik neki. Iszonyúan érzékeny lettem az illatokat illetően és elkezdődtek a hangulat ingadozások is, amelyeket nehezen tudok én kezelni. Yoongi már megszokta, hol bújok, hol kiabálok vele valami apróság miatt.
Ami iszonyatosan hiányzik az a hason alvás. Lassan kerekedik a pocakom, immár láthatóvá teszi azt, hogy van egy lakója, de egyúttal megfoszt a kényelmesebb alvástól is.
Ha már alvásnál tartok, teljesen felborult az alvási rendem. Amint akad az irodában egy szabad óra eldőlök a kanapén és szusszantok egy nagyot, mintha otthon nem tudnék. Éjjel a nasik teszik ki a program nagy részét, illetve az is, hogy nagyon kívánatos az alvó párom.

***

Már egy ideje a telefonommal a kezembe ülök a rendelő várójában, de nem jön a hívás. Yoongi azt mondta, hogy nem biztos, hogy itt tud lenni velem a kicsi nemének megállapítása során, pedig tudom, hogy csak két tárgyalása lesz és én direkt ebédszünetre kértem az időpontot.

Egy nagyot sóhajtok és ismét tárcsázom alfámat, hátha felveszi. Szerencsére kicsöng, ami jót jelent és sokadik csörgésre fel is veszi.
- Mi a baj? - kérdezi aggodalommal a hangjában.
- Nem felejtettél el valamit? - kérdezek vissza azonnal, mérges vagyok rá. - Huszonötödike van, ennyit segítek.
- Huszonöt - mormolja magába, a háttérba hallok egy kevés papírsusogász. - A francba!
- Biza. - bólogatok. - Told ide a segged tíz percen belül vagy várhatsz még hat hónapot, mert én tuti nem mondom el!
- Azonnal ott vagyok! - mondja, majd le is teszi a telefont.

Lábammal idegesen tapogok a földön. Magam elé engedtem egy anyukát, aki sokkalta előrébb jár, mint én, nála minden perc számít. Igaz egyedül érkezett, de a legtöbb ultrahangnál ott volt a férje is. Volt időm elbeszélgetni vele, míg az előttünk lévőt vizsgálta az orvos.
Yoongi azután érkezik meg, miután becsukták a nő mögött az ajtót. Dühösen meredek az alfámra, késett.
- Ne haragudj Jimin! - ül le mellém lihegve. - Elhúzódott a tárgyalás és az emlékeztető sem szólalt meg.
- Nem kell a kifogás. - keresztbefonom magam előtt karjaimat. - Szégyeld magad!
Részemről lezártam a beszélgetést.

Egy prospektust veszek el a kicsi kétpolcos szekrényről magam mellett és azt kezdem el olvasgatni. Érzem magamon Yoongi tekintetét, de nem tulajdonítok nagy figyelmet neki.
Tovább olvasom a hosszú lap szövegét és megborzongok. Visszarakom a lapot a helyére és lehunyom a szemeimet.
Hosszú percek telnek el, míg szólítanak minket. Köszönök az aszisztensnek és a doktornak, majd leülök az ismerős ágyra.
- Kérem dőljön hátra. - húz fel egy kesztyűt a kezére. - Valami panasz az elmúlt hónapban felmerült?
- Nagyon válógatós a kicsi. - válaszolom. - Szinte mindent visszaküld és félek, hogy valami baja van. - vallom be az igazságot, még Yoongi sem tudja, hogy félek.
- Ez gyakori az omega terhességeknél. Kérem húzza fel a pólóját. - megcsinálom, amire kér. - A gyermekben van némi ellenállás a táplálkozást illetően, de próbálkozzon továbbra is. Többen a krémleveseket ették, de volt aki a tenger gyümölcseit ette tonnaszámra. A kicsi nem tudja mi a jó neki.
- Értem. - sóhajtok egy nagyot. Kiráz a hideg, amikor az átlátszó gélt nyomja az alhasamra.
- A vitaminokat elkezdte szedni? - kérdezi a monitort vizsgálva, igennel válaszolok. - Az omega terhességnél a csecsemő sokkal kisebb méretű, mint a többi.
- De egészséges lesz? - kérdez Yoongi azonnal rá.
- Természetesen. - válaszolja az orvos. - A vizsgálatok alapján nincs semmi rendellenessége a gyermeküknek. - megmozdítja a monitort, amire ránézek. - Kövessék az egeret.
Végigmutassa a pici kis kezeit és lábait türelemmel és ezt minden párnál elmondja több alkalommal is.
- És honnan derül ki, hogy lány vagy fiú? - kérdezem.
- A kicsik hajlamosak elbújni ilyenkor, de az önöké nem ilyen. - mondja mosolyogva, majd megmozgatja az egeret. - A két láb között van a nemiszervjük, ahogy a többi embernek.
- Mondja már doki! - csattan fel türelmetlenül Yoongi.
- Min Yoongi, ha még egyszer ilyet csinálsz, kint alszol a lépcsőházban! - szidom le páromat, nagyon megijesztett.
- Sajnálom.
- Nos, - tart hatásszünetet. - önöknek kislányuk lesz. Az ultrahangképet megcsináltam. Megkapják az aszisztensemtől.
- Kislány. - suttogom magamnak, ezért olyan szeszélyes.
Lágyan fogják meg a kezem, azonnal Yoongira nézek és meg is döbbenek. Sose láttam elérzékenyülni, bár nagyon kevés ideje vagyunk együtt, most pedig a kezemet szorongassa óvatosan, miközben patakokban folyik a sós könny az arcán. Magamhoz intem és azonnal átölelem őt, bármennyi mennyiségű harag dúlt is bennem, a síró Yoongi látványa a boldogságtól elűzte minden mérgemet.
- Khm, elnézést - szól közbe az orvos, kelletlenül engedem el Yoongit. - Még kap pár vitamint, amit szednie kell.
- Dr.Han lassan a vitaminok miatt hányom össze magam. - sóhajtok egy nagyot. - Valami mást nem lehetne?
- Ha gyümölcsöket enne kellő mennyiségben, akkor nem kellenének a vitaminok. - vág vissza az orvosom, igaz logikusan. - Vitaminok, pihenés és stresszmentes környezet. Ezt tudom tanácsolni maguknak.
- Köszönjük. - mondja Yoongi orrhangon. Letörlik a hasamról a zselét, ami maradt, majd mehettünk is a recepttel és az ultrahanggal.

A rendelőt elhagyva, ismét magamhoz húzom Yoongit és szorosan ölelem magamhoz.
- Köszönöm. - suttogom fülébe mosolyogva.
- Kislányunk lesz. - mondja Yoongi fülembe, elkuncogom magam. - Egy kislányra vágytam és egészséges.
- A lényeg, hogy egészséges és más nem számít. - puszilok ajkaira. - Ne haragudj rám, nem akartam bunkó lenni veled.
- Semmi baj, jogosan voltál az. - visszapuszil. - Hazaviszlek titeket.
- Jó, de nem maradsz sokáig bent. - mondom azonnal. - Kislányos apuka leszel, nem maradhatsz távol a lányodtól.
- A lányomtól vagy az omegámtól? - kérdezi mosolyogva.
- Jó, tőlem, de akkor is. - sóhajtok egy nagyot. - Gyere haza.
- Mindig hazamegyek hozzád. - mondom mosolyogva.
- Főzök valamit.
- Rendesen vagy rendelni fogsz? - kérdezi, nagyon jól kiismert az utóbbi hónapokban.
- Főzni akarok valamit. - válaszolom. - Lehet sütni is fogok.
-

Nagy szavak egy terhes pasitól. - kuncogja el magátm - De ha tényleg sütsz valami könnyűt csinálj, nem akarom, hogy megterheld magad.
- Persze, mert öt kilós tortát sütök, hogy felegyenesedni ne tudjak. - forgatom meg a szemeimet.
- Csak mértékkel Jimin. - óvatosan fogja meg a kezem, majd az autóhoz vezet.
- Tudom. - bólintok egy aprót. - Kislányunk lesz! - mondom boldogan, még kell idő, míg megszokjuk ezt a gondolatot.
- Így van. - helyesel. - Egy szép kislányunk.

Yoongi hazavitt. Az autóút alatt megbeszéltünk pár dolgot, hogy hol lesz a szobája a kicsinek és azt is, hogy nem szeretnénk elkényesztetni a picit. Amikor felértem és elkezdtem főzni, átsuhant rajtam egy gondolat, hogy apuékat fel kell hívni. Rég beszéltem velük és lehet anyu is megbékélt már.

Aput hívtam, hisz ő mindig felveszi és azonnal válaszol nekem és barátságosabb is, mint anyu.
- Szia apu! - köszönök bele a telefonba, mikor felveszi és tovább pucolom a krumplit.
- Szia Jimin! Hogy vagy? Rég hívtál. - szólal meg ő is.
- Bocsánat, kissé sűrű volt ez a pár hónap. - mondom azonnal. - Jól vagyok köszönöm, ti?
- Mi is, anyád egy kicsit gyengélkedik, elkapott egy megfázást. - válaszolja, elhúzom a számat.
- Akkor nem tudunk menni Yoongival ezen a hétvégén. - mormogom orrom alatt.
- Akartatok jönni? - hallom apu hangján a csodálkozást. - Yoongi is?
- Igen, akartunk. - válaszolok. - Híreim vannak, aminek lehet örülni fogtok, de az is lehet, hogy nem.
- Azt tudom, hogy összeköltöztetek, mert mondtad. - gondolkodik apu hangosan. - Kicsit gyors lenne a házasság és a gyerek is.
- Mi szeretünk gyorsan haladni apu. - forgatom meg a szemeimet.
- Megkért?
- Nem. - válaszolom. - De szerintem, majd megfog kérni.
- Nem tudom Jimin. - most biztos rázza a fejét.
- Odemennél anyuhoz? - kérdezem. - És videóban felhívlak, mutatni akarok valamit.
- Persze. - válaszolja, majd lerakom és átváltok netre, felhívom videóba, de vigyázok, hogy a hasam ne látszódjon. - A főztöd akartad mutatni? - kérdezi apu nevetve.
- Nem, de menj anyuhoz. - mondom mosolyogva.
Mindketten meg fognak lepődni az biztos.