Fahéj És Cseresznyevirág-Yoonmin (Omegaverse) ✔

12.

Eljött az a pillanat, amikor Yoongit felhívták a szülei. Mint megtudtam jó pár hete nem beszéltek egymással és azonnal le is szerveztek egy találkozót. Hivatalosak vagyunk hozzájuk egy vacsorára.
A terhesség miatt kicsit jobban rástresszeltem a dolgokra, mint arra is, hogy mit kéne felvegyek a szüleihez. Yoongi lerendezte az öltözékét egy sima fekete farmerből és  fehér pólóból, ami egy kicsit zavart, aztán minden mindegy alapon felvettem én is a kényelmes ruháim egyikét. A háttérok nem az, hogy elkezdtem hízni és nem férek bele a nadrágjaimba és a pocakom is elkezdett nőni.

Felvettem a fekete mackónadrágomat és egy szürke felsőt, ami volt elég nagy ahhoz, hogy eltakarja a hasamat egy kicsit.
Igaz nem olyan nagy a pocakom, de Yoongi ragaszkodik ahhoz, hogy ő vezessen, ami eleinte bosszantott, de mostmár hozzászoktam.
- Kicsit túl kényelmesen vagy öltözve. - mondja, miután elindultunk.
- Az ajtóban állva mondhattad volna. - morranok rá. - Még van időnk visszafordulni és átöltözök.
- Nyugalom. - jobb kezét lábamra teszi és simogatni kezd. - Nekem tetszesz így.
- A szüleidnek nem fogok tetszeni így. - kapcsolok azonnal. - Fordulj meg kérlek, hogy átöltözzek. - valahogy felhúzom a nadrágom és magamon is tartom.
- Már késő. - mondja és elneveti magát. - Mindjárt ott vagyunk.
- Gonosz vagy Yoongi. - söpröm le kezét lábamról. - Ezért nincs szex ma este.
- Nem is akartam szexelni ma. - néz rám kérdőn egy pillanatra. - Oh. - esik le neki.
- Oh biza. - fonom karjaimat keresztbe magam előtt. - Eljátszottad a mai türelmem.
- Sajnálom Jimin.
- Sajnálhatod is. - fordulok az ablak felé, szemem megakad az édességbolton. - Állj meg!
- Miért? - kérdezi és félrehúzódik.
- Mindjárt jövök. - csatolom ki magam és úgy egy felsőben visszasietek az édességbolthoz.

Kiválasztom a legsavanyúbb édességet, amit árulnak, majd kifizetve sietek vissza az autóhoz.
- Ne édesem. - néz a szatyorra a kezembe. - Ha most megeszed mindet, nem fog kelleni a vacsora és anyám megnyúz eleve.
- Nem fog, ha megtudja, hogy gyerekünk lesz. - veszem ki az első csomag citromos cukorkát. Átadom neki a csomagot. - Bonts ki kérlek mielőtt kisorolsz.
- Tudom, hogy te is ki tudod bontani - felbontja és visszaadja nekem. - láttam a kibontott csomagokat a konyhába.
- Csak kihasználom, hogy erősebb vagy. - mondom mosolyogva és befalok egy puha cukorkát. - Oh istenem, ez a menny!
- Ne mond ezt egy cukorkára. Féltékeny leszek.
- Legyél is. - mondom azonnal.
- Most te vagy a gonosz Park Jimin.
- Ne merj így hívni! - emelem fel mutatóujjam. - Megígérted, hogy nem fogsz lealacsonyítóan viselkedni velem. Ne kelljen csalódnom benned.
- Nem is voltam lealacsonyító!
- Gonosznak hívtál. - mondom azonnal. - Ha engem hívsz így, a gyereket is így hívod.
- Sajnálom. - sóhajt fel egy hosszat.
- Ezt jóvá kell tenned. - mondom azonnal. Ki kell engesztelnie minket.
- Jóvá teszem, ígérem!
- Úgy legyen!

Yoonginak igaza volt, mikor azt mondta, hogy nemsokára ott vagyunk, ugyan is az édességüzlettől kábé tíz percre áltunk meg.
Egy tíz emeletem tömbház parkolójában álltunk meg. Egy csomag cukorkát vittem csak magammal, a többit nem engedte meg Yoongi és bementünk az épületbe.
- A tízediken laknak. - válaszol kérdésemre Yoongi, mire megdermedek.
- Yoongi terhes vagyok, nem kérheted azt, hogy felliftezzünk hozzájuk, ahogy azt sem, hogy felgyalogoljunk.
- Hogy te mennyire lusta lettél hirtelen. - teszi csípőre karjait. - A lépcsőzés egy órába telne minimum, a lift öt-tíz perc. Melyiket választod?
Nyöszörgök egy keveset, majd a lifthez lépek. Muszáj áldozatokat hozni.
- Lehányhatlak? - kérdezem tőle, mikor beszállunk a liftbe.
- Nem. - válaszol egyszerűen. - Tartsd vissza.
- Megpróbálom. - mondom bizonytalanul.

Rosszullettem ismét, de igyekeztem visszafogni a dolgokat. Igaz, már az első emelet felé menet nem voltam jól és a klausztrofóbiám is kezdett bezavarni. Azonnal Yoongihoz bújtom, hogy az illatával megnyugtassam magam és koncentrálni tudjak. Életemben nem volt még ilyen hosszú tíz percem.
Amikor kinyílt a lift ajtaja, kimenekültem és biztos voltam, hogy lefelé inkább a lépcsőn fogok menni.
- Jól vagy? - kérdezi aggódva.
- Nem. - válaszolom és egy nagyot sóhajtok.
- A küszöbön állunk Jimin, mindjárt ott vagyunk. - biztat.
- Csak menjünk, hadd legyek a mosdóba. - szusszanok egy nagyot.

Yoongi bekopogott és a szülei ki is nyitották nekünk az ajtót. Azonnal útbaigazítást kértem a fürdőt illetően és be is rohantam. Nem akartam udvariatlan lenni, de sajnos másképp nem oldhattam meg.
Miután kellően rendbe hoztam magam, visszamentem a Min családhoz. Bemutatkoztam illően és elnézést is kértem a történtek miatt.

A hivatalos bemutatkozás után azonnal az étkezőbe vezettek, ami egybe volt a nappalival, de látszott, hogy igazán takaros kis hely és halványan éreztem Yoongi illatát is. A szüleié sokkal erősebbek voltak, az anyjának enyhe dália illata, míg apjának inkább méz illata volt. Mint kiderült mindketten alfák és az anyukája hordta ki Yoongit.
- Mióta vagytok együtt? - tette fel anyukája a kérdést, miközben a húst ette, én félretoltam. Egy ideje nem kívánom a húst.
- Körülbelül másfél hónapja? - nézek kérdőn Yoongira.
- Lassan kettő. - helyesbít.
- Egész jó omegát kerítettél fiam. - mér végig apja ültömben.
- Nem kerítettem és ne nézd így. - változik meg azonnal a légkör.
- Ugyan Yoongi - kezdi anyja. -, csak leellenőrzi, hogy megfelelő társ lesz-e számodra.
- Elnézést. - szólok közbe. - De az, hogy jó vagyok-e a fiúk számára az rá és rám tartozik. Mond el Yoongi.
- Nocsak, nem hittem volna, hogy egy omega fogja megvédeni a fiúnkat. - mosolyog önelégülten az apja.
- Mit mondj el? - kérdezi anyja Yoongit. Nem szimpatikusak a szülei.
- Megjelöltem. - válaszolja, miközben békésen eszik. Anyja és apja döbbenve nézett fiúkra, aki nem is érzékelt semmit.
A méz illata felerősödött, kellemetlenül facsarta az orrom, a gyomrom is felfordult tőle.
- Apa az illatod. - szól rá Yoongi apjára. - Zavarja Jimint, kérlek állítsd le magad.
- Hagyd Yoongi. - iszok egy pohár vizet, de nem segít a dolgon. Kezdek megint rosszul lenni.
- Mi bajod van Jimin? - kérdezi aggódva anyja, bár nem vagyok benne biztos, hogy őszinte-e az aggódalma.
- Sajnálom, az illatok zavarnak. - válaszolom, elveszek egy szalvettát és megtörlöm homlokom.
- Ha ennyire rosszul vagy, akkor nem kellett volna jöjjetek. - mondja anyja azonnal. - Még megfertőzöl bennünket.
Yoongi felhorkant, fahéj illata kezd erősödni és csípős lesz.
- Nem fertőz meg titeket. - teszi le az evőeszközöket tányérja mellé.
- Dehogy nem! - rikkant fel az anyja. - Nézz rá, izzad és sápadt is. Beteg az omegád!
- Ne hívd így! - csattan fel Yoongi.
- Yoongi, az illatod. - mondom halkan. Ez nem jó, ennyire rosszul még sose voltam.
- Sajnálom. - mondja azonnal és csillapítja illatát, hálásan szusszanok fel. - Apa a te illatod.
- Egy pillanat. - mondja és elzárja illatát. - Jobb már?
- Egy kicsivel. - sóhajtok egy nagyot. - Köszönöm.
- Biztos elmondjuk? - kérdezi aggódva Yoongi. Megfontolom a választ, lehet nem most kellene elmondani a szüleinek, annyira ellenszenvesek velem.
- Mit akartok még elmondani? - von kérdőre az anyja azonnal. - Mit tettél Yoongi?
- Myun kérlek, valamit mondani akarnak. - csillapítja le az anyja, bár ő is pont olyan természetű.
- Tudom, hogy nem mutatkoztam be a legjobban és ennek oka van - nézek kétségbeesetten a két szülőre, nem vagyok jobban. -, terhes vagyok és a fiúk által.
- Micsoda? Yoongi! - kiált rá azonnal anyja. - Megmondtam neked, hogy viselkedj!
- Mindketten akartuk. - mondja nyugodtan Yoongi, de tekintetét rajtam tartja, aggódik. - Jimin?
Megrázom a fejem és felkönyökölve az asztalra hunyom le a szemeimet. Túl sok az illat és most a dália illat is feszélyez engem.
- Jimin, jól vagy? - kérdezi Yoongi, de elég tompán hallom őt.
Egy nagy sóhajt hallatok, majd azt érzem, ahogy dőlök le a székről. Valaki kifog mielőtt a padlón terülnék el és megütném magam. Sötétségbe borul minden.