Fahéj És Cseresznyevirág-Yoonmin (Omegaverse) ✔

7.

Az apuval való beszélgetés elhúzódott egy kicsit. Fáradtságra hivatkozva mentem vissza a szobába. Nem aludtam sokat és szerettem volna egy-két órát pihenni.
Szinte behuppantam az ágyba, ami következtében Yoongit is megmozgatta a matrac.
- Fent vagyok. - jelenti ki rekedten, sokkal mélyebb a hangja, így mint alapból. Elmosolyodom.
- Bocsánat. - mondom azonnal. Nem tudom, hogy reflexszerűen húzott magához vagy akarattal, de ott voltam szorosan mellette. - Aludj vissza. - suttogom neki mosolyogva.
- Te is aludj. - mormolja az orra alatt.
- Csak egy kicsit. - egyezek bele. Egyik kezével ad a takaróból is, ami eddig őt takarta.
- Csak egy kicsit. - suttogja halkan, majd fokozatosan esik vissza az álmok világába.
Egy ideig azt néztem, ahogyan alszik, majd én is elaludtam.

***

Arra ébredtem meg, ahogy a szobám ajtaja hangosan kinyílik, míg a kilincse a falnak lökődik.
- Felkelni, vacsora! - anyu rideg hangja azonnal felkelt.
- Lassan az ajtóval. - mondom álmosan. - Megyünk.
- Iparkodjatok. - szinte trappol a szobában, mintha az alsó szomszédokat szeretné zavarni.
Felülök az ágyban, majd tenyeremmel megdörzsölöm finoman arcomat, ennél jobban is ébredtem már.
Yoongira nézek, aki a plafont bámulja, alkarjára simítok.
- Anyukád utál engem. - mondja, elnevetem magam, majd felállok az ágyból.
- Velem együtt, nekem is szólt a megszólítás. - ásítok egy nagyot. - Menjünk enni, mielőtt visszajön leszídni.
- Menjünk. - áll fel ő is a helyéről. - Úgy érzem, hogy nem apukáddal fogom megtenni a kötelező köröket, hanem anyukáddal.
- Lehetséges. - mosolyogok rá, előre féltem. - Oh, apu azt mondta nekem, hogy ha bántani mersz, levágja és a szádba tömi a tököd.
- Miért én? - teszi fel a kérdést. - Te is bánthatsz engem.
- Ja, vigyázz tökön rúglak teljes erőből. - nevetem el magam.

A vacsora mondhatni csendben telt, bár anyu sokszor szólt rám vagy éppen Yoongira, de igyekeztünk normálisan kommunikálni egymással. Kicsit se érzetem magam fantasztikusan az alvás után, talán még fáradtabb voltam, mint előtte. Az evés végezte után, magamra vállaltam a mosogatást. Ha már itthon vagyok, akkor csináljak valami és ne a munkán járjon az eszem.
- Hagyja csak, leszedem az asztalt. - mondja azonnal Yoongi.
- Ugyan, vendég vagy. - tiltakozik anyu azonnal, feléjük fordulok.
- Anyu hagyd. - szólok rá az egyetlen nőre. - Yoongi segít ennyiben, amúgy is makacsabb kettőnknél.
- Így van. - helyesel Yoongi. - Az főzés és a sűrgés lefáraszthatta önt, még vásárolni is volt, amit később tudtam meg. Következő alkalommal szóljon és elkísérem.
- Oh - lepődik meg anyu, majd kettőnk között felváltva néz minket, gondolom nem tudja hova tenni a kedvességet. - Hát jól van, ha ragaszkodtok hozzá.
- Ragaszkodunk. - mondja Yoongi jelentőségteljesen.
- Rendben édeseim. - mosolyog kettőnkre felváltva. - Rátok hagyom a mosogatást.

Anyu gyanúsan lassan ment ki a konyhából, míg Yoongi összeszedte a piszkos edényeket és hozzám hozta.
- Szerintem egy kicsit megpuhítottuk. - suttogja nekem. - Megleptem?
- Biztosan. - válaszolom mosolyogva. - De ne hidd azt, hogy megúsztad a kioktatást és a koránkelést sem.
- Mennyire korán? - kérdezi nyöszörögve. Nem szeret felkelni.
- Nyolckor kész legyél. - mondom mosolyogva és kap egy arca puszit tőlem. - Vigyázz az anyukámra.
- Vigyázok. - megajándékoz egy lágy mosollyal.
- A dolgodra. - intek fejemmel az asztal felé, hitetlenkedve rázza meg a fejét.
- Terrorista.
- Hallottam!
- Azt is akartam! - mondja hangosan, mire rászólok.

Yoongi volt olyan kedves, hogy elszórakoztatott mosogatás közbe is, egy tányér és egy pohár volt az ára. Annyira nevettem, hogy nem láttam az edényeket és azt a kettőt le is vertem, amit Yoongi nem győzőtt összetakarítani, nehogy belelépjünk.
Amint végeztünk, elküldtem tusolni, míg bevetettem az ágyat és előkerestem egy másik párnát, illetve takarót is. A saját párnámat neki fogom adni, hogy kényelmesebben aludhasson.
Táskámból elővettem ruháimat, amiket pizsamának szoktam használni és vártam a soromra.