Fahéj És Cseresznyevirág-Yoonmin (Omegaverse) ✔

15.

Anyu tényleg rosszul nézett ki, de mikor meglátott, láttam rajta, hogy felvidul egy kicsit. Leraktam a kést és a krumplit, majd belehajoltam a telefonba, hogy jobban lássák az arcom.
- Szia anyu! - integetek neki mosolyogva.
- Szia Chim! - mondja rekedten.
- Igyál sok teát. - mondom azonnal. - Odamennénk hétvégén, de félek, hogy elkapom tőled és most nem lenne a legjobb.
- Ne gyertek Chim! - szinte belekiállt a telefonba. - Ne kapd el, fontos a munkád és már a lázad miatt is kivettél egy hetet.
Csak bólogatok neki, még nem tudják egyikük se.
- Van valami a számotokra. - mondom csilingelő hangon. - Egy kicsit várjatok!
- Jó! - szólalnak meg egyszerre, én pedig elmegyek a nappaliba. Az egyik szekrénybe raktunk be babacipőket, amit, majd a kicsi lábára fogunk húzni, de egyenlőre most a bejelentésre jó.
- Na, készen álltok? - kérdezem mosolyogva.
- Igen, mutasd már! - szól rám anyu.

Megrázom a fejem és a kis fehér cipőt, ami a tenyerembe elfér megmutatom nekik. Mindketten döbbenten néznek a kamerába, egy pillanatra azt hiszem, hogy lefagyott a program, de nem, gond nélkül megy tovább a számláló.
- Anyu, apu? - szólalok meg és végre látom őket pislogni. - Jól vagytok?
- Chim, biztos ez? - kérdezi anyu, mire felsóhajtok.
- Mutatok még valamit. - az egyik fazéknak támasztom a telefont, kicsit hátrább megyek, hogy teljesen látszódjak. Oldalra fordulok és lesimítok a hasam aljáig, a nagy póló miatt nem látszódott volna.
- Hát ilyen nincs! - hallom meg apu hangját.
- De van. - bólogatok mosolyogva. - Bocsánat, hogy hamarabb nem mondtam nektek, de a rosszullétek, az orvos, a munka elvette minden erőmet. - felsóhajtok. - Nem akartalak titeket elhanyagolni.
- Chim nem hanyagoltál el minket, de ha terhes vagy mond el azonnal nekünk. - dorgál meg anyu azonnal.
- Nagyszülők lesztek. - mondom halkan, bár így is hallhassák ők.
- De mesélj Chim! - kér meg anyu. - Hányadik hónapban vagytok? Kiderült már a neme? Miért ilyen hamar?
- Lassíts. - szól rá apu. - Alig tud megszólalni melletted.
- Nyugi, tudok várni. - mondom mosolyogva. - A harmadik hónapot lépjük át lassan, tudjuk a nemét. Ma voltunk, hogy mondják meg. Tudom, hogy hamar jön a pici, de nem bánom. Úgy érzem, hogy Yoongi az igazi és vele biztonságban érzem magam. Majd lelassítunk, ha itt az idő, de még nincs itt az ideje.
- Most fogod mondani a nemét is? - teszi fel kérdését apu.
- Nem. - válaszolom egy pici gondolkodás után. - Yoongival megbeszélem azt, hogy egyszerre mondjuk el nektek. Benne lennétek egy vacsorában, vagy egy ebédben?
- Az ebéd jobb lenne. - válaszolja anyu. - Odautazni, meg haza idő.
- Ha esetleg másképp alakul, itt is aludhattok nálunk. Van plusz két szobánk. - magyarázom. - Az egyik a kicsié lesz, a másikat meghagyjuk vendégszobának.
- Második gyereket terveztek? - kérdezi apu mosolyogva.
- Még nem beszéltünk erről, de majd meglátjuk. - válaszolom. Visszatérek a főzéshez, hogy közben haladjak is.
- Biztos nem álulod el a nemét? - kérdezi anyu.
- Nem fogom. - rázom meg a fejem. - Azt akarom, hogy megismerjétek Yoongi szüleit és ők is titeket, akkor el fogjuk mondani nektek.
- Rendben Chim.
- De ha Yoongi elmondta a szüleinek, hazajön és megverem, majd utána elmondom nektek is. - tervezgetek fejben.
- Ne legyél erőszakos Jimin.
- Nem vagyok az. - mondom azonnal a telefonra nézve. - De ne mondja el úgy, hogy nem vagyok ott, igazságtalanság.
- Igaz. - helyesel anyu. - Megoldjátok Chim.
- Meg biza. - bólogatok.

Sokáig beszélgetek anyuékkal. Meglepődtem, hogy nem negativan reagáltak, bár szerintem később fognak kibeszélni engem.
A beszélgetés alatt igyekeztem haladni az ételünkkel is, kesz akartam lenni, mire Yoongi hazaér. Közben kaptam tőle üzenetet, hogy késni fog és így biztossá vált számomra, hogy kész fogok lenni, mire hazaér.

Igyekeztem megvárni a vacsorával Yoongit, de sajnos a kislány annyira kívánta a vacsit, hogy nem tudtam megálljt parancsolni magamnak. Már a második adagot fogasztottam, mikor meghallottam az ajtó nyitódását.
- Hazajöttem! - hallom Yoongi fáradt hangját.
- Konyha! - mondom tele szájjal és igyekszem gyorsan megrágni a falatot.
- Nem tudtál várni, igaz? - kérdezi, mikor meglát engem.
- Meg akartalak várni, de a kicsi lány jobban akart enni. - válaszolom. Felállok és kirakok neki egy jó nagy adagot. - Tudod ugye, hogy nem kell sokáig bent lenned? Mi történt ma?
- Tudom, de jobban szeretem, ha minden el van intézve a mai napra. - válaszolja és elveszi a tányért a kezemből, majd az asztalhoz megy. A mellettem levő helyre ül le. - Öt szerződést olvastam el és elrendeztem a fizetéseket is. Kihyun kivett pár nap szabad napot a láza miatt, ennyire nem volt erős a lime illata, gyorsan hazaküldtem.
- Jól tetted. - mondom mosolyogva. - Gondolom Jina átvette a helyét arra a pár napra, igaz?
- Igen. - válaszolja. - Szerencsére minden teendőt felírt a naptárakba, így semmi nem fog elmaradni.
- Jut eszembe, lesz egy koncert, amit mi szerveztünk meg, még le kell ellenőrizni a személyzetet is. - juttatom eszébe. - Szombaton lesz, akkor nincs több munka neked, csak az.
- Értettem Jimin. - bólint egy aprót. Túlzásba esik, ha hétvégén is dolgozik, pihennie kell egy keveset.
- Beszéltem anyuék. - mondom pár perc csend után. - Megmutattam a hasam is nekik, bár szerintem most átkoznak el téged.
- Nyugi, ha engem nem is kedvelnek annyira most, az unokájukat fogják. - mosolyog rám biztatóan. - El is mondtad nekik, hogy kislány lesz?
- Nem. - rázom meg a fejem. - Úgy terveztem, hogy vacsorára vagy ebédre hívnánk meg őket és a te szüleidet is és akkor elmondjuk nekik.
- Ez jó ötlet. - bólogat. - Hétvégén jobb lenne, a szüleim nem dolgoznak és a te szüleid sem kellene utazzanak annyit a tömeg között. Meg itt aludhatnának.
- Én is mondtam nekik, de nem akarnak zavarni. - forgatom meg a szemeimet. - Pedig nem zavarnak.
- Nem biza. - felszusszan. - Tudtad, hogy szexi vagy, ha a szemeidet forgatod?
- Nem, mert nem látom magam. - válaszolom mosolyogva és ismét megforgatom szemeimet.
- Direkt csinálod, igaz?
- Igen. - válaszolom mosolyogva. - El akarlak csábítani.
- Oh, engem nem kell csábítsd. - feláll székéről és hozzám lép, legugol hozzám, pocakomra csókol finoman, amitől felszusszanok. Kezeit combomra helyezi és cirógatja lágyan ujjbegyeivel.
- Pimasz vagy. - nézek le rá.
- Nem pimaszabb nálad. - rámkacsint. - De imádnivaló vagy, szóval megbocsájtom neked.
- Micsoda? - kérdezem tettetett felháborodással.
- Kiengesztellek. - felnyújtózkodik hozzám és lágy puszit nyom ajkaimra.
- Ennyivel nem tudsz kiengesztelni.
- Ki mondta, hogy csak ennyit fogok tenni? - vonja fel szemöldökét, mire megforgatom szemeimet.
- Akkor ne hagyd abba. - szinte parancsolóan mondom neki.
- Igenis. - felállít a helyemről, majd felkap mennyasszony pózba és a hálóba sétál velem.