I HATE YOU! (BEFEJEZETT)

~2~

James Russo:

Hétfő.Ez az a nap, amit utálok. Főleg mert ilyenkor kell mennem "jövőbelit" választani magamnak. Ilyenkor Kevin-el szoktunk el menni apámhoz, hogy ki adja helyet ahol körül kéne néznem. Nem is értem minek nekem jövendőbeli. Kegyetlen vagyok, kiválasztok valakit,felcsinálom és a gyerek az enyém. Ennyi. Minek ide esküvő, meg tököm tudja. Fölösleges pénz kidobás amit például drogra, és egyéb fegyverekre lehetne költeni. És a házasság már csak azért sem jó, mert ha nem maffia, akkor vigyázni kell rá, óvni kell satöbbi. Ki a fasznak van erre ideje? Plusz, még arról nem is beszéltem, hogyha elkezd hisztizni akkor mit képes le művelni, hát nekem senki nem fog hisztizni. Ezért is van hogy amikor apám ki adja a helyet, körül nézünk. Vagy nem is megyünk arra helyre, persze utána kapom az ívet, de leszarom. Nem vagyok valami kutya, hogy keressem őket. Ha tényleg van olyan hogy a "nagy ő", akkor majd keresni fog.

Reggel elmentem egy kicsit a kondi terembe. Igor, és Carlos segítségével szét vertem majdnem mindent, ami az utamba került. Ők már rutinosak ebben.Tudják hogy minden hétfőn ez megy. Meg sem lepődnek. Miután végeztem, szóltam a fiúknak. 

-Igor, hívd fel Kevint, hogy 20 perc múlva legyen itt!- adtam ki az utasítást majd elindultam, hogy összeszedjem magam. 

-Igenis főnök!-kiáltott utánam majd hívta is Kevint. Szeretem, amikor nem kell kétszer mindent elmondani. Fölösleges. Út közben találkoztam Amy-vel. Egy lotyó, akit még matt részegen szedtem össze valahol. Sem a stílusa, sem a szőke haja nem az én műfajom. Inkább a barnás fekete. És nem a fél méteres magas sarkú, persze nem azt mondom, hogy egy nő  jelenjen meg igénytelenül, de nem is kell úgy kinézni mint a kurvának. Amy, ebbe a kategóriába tartozott. Amint  rá nézek, már nyitja is a lábait. Szánalmas. Amit nem is csodálok, beszélnem sem kellett és benne voltam. 

-Szia macii- vinnyogva jött oda hozzám amihez most,még inkább nem volt hozzá kedvem. 

-Hagyj, Amy! Nem érek rá veled most foglalkozni, húzz el!-morogtam rá, majd ki kerülve őt, a házam  felé vettem az irányt. 

-Nem megyek el, mi az, hogy nem érsz rá velem foglalkozni? James! Ne hagyj itt!- hisztériázott  utánam mire a fejemmel felé biccentettem, így az őr vette is az adást, hívta a többieket. Visítások és káromkodás közepette el is takarították. Gyorsan le zuhanyoztam, fel vettem egy inget, felé egy öltönyt  és mentem is le hogy igyak egy kávét mielőtt el indulunk. Meglepetésemre, Kevin a pultnak neki támaszkodva úgy vigyorgott rám, mint valami idióta. 

-Mit vigyorogsz? Letöröljem azt a vigyort a képedről?-kérdeztem fújtatva. 

-Nyugi haver! Nem esküvőre készülsz!- húzta fel viccesen a szemöldökét. 

-Menj a picsába! nem elég, hogy tudod hogy ki nem állhatom ezt a kibaszott napot, de még jössz te is az idióta vicceiddel. Nem neked keres jövendőbelit az apád mint egy kutyának gazdát- rivalltam rá, mire lehervadt a mosoly az arcáról, és fordult is az ajtó felé. 

-Kint megvárlak, faszfej!- mondta, majd becsapta után az ajtót. Ő az egyetlen legjobb barátom,  és nem szoktam vele ilyen paraszt lenni, de tudja, hogy a hátam közepére sem kívánom ezt a napot, mi a faszért baszogat még? Tessék. Elérte, amit akart. Ne csak nekem induljon szarul a napom. 

Mikor oda értünk apámhoz, nyílt a hatalmas vas kapu és lassan gurultunk be a fehér köves úton, ami a birtokig vezetett. Anyám, mint mindig egy hatalmas vigyorral várt az ajtóban,mintha csak egy lányt hoznék, és jelenteném be: "Holnap esküvő!" Mikor oda értünk, ki szálltam, üdvözöltem anyámat, aki kifaggatott, hogy van e már egy hét alatt egy olyan lány, akit feleségül fogok e venni. Ha lenne, nem kocsikáznék minden hétfő reggel apám fejmosásáért Szicília túlsó felére. 

Bementünk apámhoz, aki a vártnál is jobban volt. 

-Jó reggelt fiúk!- szólt mosolyogva. Hát ilyet is kurva ritkán láttam. 

-Apa!-biccentettem.

-Uram!-biccentett Kevin is, mire apa összehúzta szemöldökét. 

-Megmondtam fiam, hogy neked csak Giuseppe. -emelte fel mutató úját, mint egy rossz gyerekre. 

- Giuseppe- mondta Kevin, majd leült a fotelbe. Hiába volt hatalmas ez a birtok, meg nagyobb mint az enyém, akkor is apám irodája sugallta a legtöbb figyelmet, eleganciát, és komorságot. Szürke falait csak a háta mögötti falon elterülő hatalmas ablak világított be, ami előtt földig érő hatalmas sötétítő fekete függönyök lógtak. Középen volt apám  mahagóniai sötét, szinte már fekete íróasztala, mögötte az íróasztal színével megegyező  gurulós széke. A sötét tárggyal szemben két fotel,ami a fal színét öltötte magára,  a fotelekkel párhuzamosan egy kanapé, előtte egy dohányzó asztallal. Az íróasztal másik oldalán, apám hatalmas, plafonig érő könyves szekrénye foglalt helyet. Tekintélyt parancsoló, az én irodám is így néz ki, csak nekem nem könyves polcom van, hanem fegyver gyűjteményem. 

-Na fiam, lenne számodra egy nagyon jó ajánlatom!- mondta, majd oda sántikálva a gurulós székhez, foglalt benne helyet. 

-Mivel nincs más választásom, hallgatlak!- forgattam a szemem, mert szokásosan az következik, hogy meg ad egy címet, ahova majd délután vagy  késő este esünk be, keresni magunknak a leendő örökösnek az édesanyját. 

- Szicília déli partján van egy kis kávézó- kezdte apám a mondandóját, ami Kevin figyelmét is felkeltette- két lány. Mind ketten pultosok. Nézzétek meg őket, így lehetőségetek akad, hogy mindkettőtöknek legyen kiszemeltje-emelte ki a szót, mintha tényleg erről szólna az egész. Szinkronban bólogattunk Kevinnel, majd részleteket letisztázva indultunk vissza az autómhoz. A fogadó térben elköszöntem édesanyámtól és már iparkodtunk is a kocsihoz, hogy haza menjünk készülődni. 

Út közben kidobtam Kevint a birtokánál, amit meg köszönt, és mielőtt le lépett volna, megbeszéltük hogy 6-ra jövök érte, és együtt megyünk a kávézóba. 

Lezuhanyoztam, megborotválkoztam, majd  felkaptam magamra a szokásos fekete-fehér öltöny párosítást. Szóltam a fiúknak, hogy majd jövök, és már lépkedtem is a kocsim felé. Út közben Igor lépett hozzám, mire felvont szemöldökkel álltam mondandója elébe. 

-Főnök- köszörülte meg a torkát, amit már most furcsállottam, nem szoktak ilyen kifogásolhatóan viselkedni. 

-Gyorsan Igor, mert dolgom van!- mikor egy fél perc múlva sem kezdett el beszélni, szólásra nyitottam volna ajkaimat, hogy ha nem böki ki most, akkor menjen a picsába, de elkezdett hadarni, mint valami gyerek, aki rosszat csinál és így akar előbb túl lenni a vallomáson. 

-Amy meg próbálta fel gyújtani a garázsodat- adta ki az információt, amin én meg sem lepődtem. Hisztis picsa. 

-Elintéztétek?-kérdeztem, de mikor Igor rám emelte ében fekete, bizonytalanságban úszott szemeit, kezdett felmenni bennem a pumpa. -Igor- sóhajtottam- Ha nem intéztétek el, akkor adok rá 10 percet. Én elindulok és ha 10 perc múlva nem hívsz fel, hogy el van intézve, búcsúzz a munkádtól- adtam tudtára mire bólintott és már iparkodott is végre hajtani kérésemet. Ki fújva a tüdőmben lévő bent tartott oxigén adagot, bepattantam az autóba és gázt adva, porfelhőt magam után hagyva csapott pofán a fel ismerés. Megint elkéstem.