I HATE YOU! (BEFEJEZETT)

=7=

Paul, egy fél óra múlva le lassított majd egy vas kapu elé kanyarodtunk be, mikor ki nyitották a kaput,  James birtokánál is nagyobb palota tárult a szemem elé, az egész kert, a palota, még hátul a lovarda is ki volt világítva. Ahogy be gurultunk, több Range Rover, Audi, Mustang és még rengetek méreg drága autók sorakoztak egymás mellett az udvaron. Már az autóból lehetett hallani a hangos, dübörgő zenét és az udvaron lehetett látni az öltönyös férfiakat, legtöbbjüknek bal, vagy éppenséggel jobb oldalán gyönyörű nők sorakoztak. Szóval nem étterembe hozott...  Mit is vártam. Ahogy be gurultunk az udvarba, a kikövezett fehér úton csak úgy szét nyílt előttünk a tömeg. Mindenki kíváncsian fürkészte az autó ablakát, hogy ki vagy jelen esetben kik ülhetnek benne. Ahogy le parkolta Paul az autót, ki szált,de mi előtt ajtót nyitott volna nekem, James meg fogta a karom és szemembe nézve keményen dobta hozzám szavait.

 -Ma, a barátnőm vagy, világos? Az enyém vagy, nem szólsz senkihez, nem mész oda senkihez,- mondta, majd nyugodtabb hangnemben folytatta - Lilien, ezek veszélyes emberek és ha nem vagyok ott melletted, nem tudlak meg védeni, kérlek maradj mindig mellettem, és csak akkor válaszolj ha kérdeznek, rendben?- emelte meg államnál fogva a fejem hogy a szemeimbe tudjon nézni. 

-Rendben. Kezedet muszáj lesz fognom?-kérdeztem mire egy "ugye ezt nem komolyan kérdezted" nézéssel jutalmazott meg, mire bólintottam, és már nyílt is az autó ajtaja, majd Paul segített ki szállni belőle. 

Ahogy be csukta Paul az ajtót, James már mellettem is volt, bele karoltam és már mentünk is befelé miközben szempárok százai tapadtak ránk. Ahogy be tettük a lábunkat a hatalmas elő térbe, egy szőke hajú 50-es éveiben járó nő lépett elénk. Gyönyörű bordó estélyi díszítette karcsú alakját, és kecses lábait egy a ruhához hasonló magassarkú emelte ki.

 
-Fiam, de jó látni hogy egy ilyen gyönyörű lány áll melletted. Bár Isabell jobb választás lett volna. -Hát ez nem esett a legjobban. 

- Magának is jó estét asszonyom-mosolyogtam rá, annak ellenére hogy meg téptem volna... James csak mosolygott az anyjára, és egyre erősebben szorította a karomat. - Kedvesem, mi is a neved? - kérdezte tettetett jó kedvel, pedig bárki rá nézett, látszott rajta hogy rohadtul nem engem képzelt el a drága  fiacskája mellett. Szuper...
-Elizabeth-nek hívják. - felelte helyettem is James, amit nem értettem, miért nem lehet a rendes nevemet mondani. Már épp szólásra nyitottam volna a számat, amikor megszorította úgy a kezem, hogy azt hittem el törik.
-Az én nevem Samantha. -húzta ki magàt.
Hiába próbáltam ki húzni James keze szorításából az én kezemet, nem sikerült. Egy csomó nagy fejessel találkoztunk, akiknek kénytelen voltam James barátnőjeként bemutatkozni. Nem szólva arról hogy James ki használva az alkalmat, hogy nem szólhatok érte, folyamatosan rajtam legeltette a kezeit. Akárhányszor hozzám ért, tiszta liba bőr lettem és ezt kihasználva meg folytatta is.

-Kit tisztelhetünk köreinkben? - szólított meg egy magas, ősz hajú férfi.

 - James...James barátnője, Elizabeth, örvendek. - nyújtottam kezet a férfinak aki meg fogva kezemet, meg csókolta.

 - Fel kérhetem egy táncra? - húzott magával. 

- Hát ohm... Nem hiszem.. Hogy... - tiltakoztam volna, hogy nem jó ötlet, de már ott is voltam a karjai közt.

 - Uram, el kérhetem a hölgyet egy táncra? - kért le egy szintén ősz hajú férfi. És már fel óra múlva minimum 35 kar vette birtokba a derekamat, mikor végre James kért le, és vitt ki a friss levegőre.

 
-Nem meg mondtam hogy ne szólj senkihez? - kérdezte ingerülten. Chh és meg én vagyok a hibás... 

- Már még bocsáss, de te el tűntél, és mire válaszolhattam volna, addigra már a tánc parketten voltam. - akadtam ki majd ki fújva a levegőt, el indultam hátra a lovardához. 

- Várj Lili! Ne haragudj, csak mikor meg láttam, hogy az az öreg rád rakta azokat az undorító kezeit...Nagyon kiakadtam. - Adta tudtomra, mire lefagytam.

 - Mi...Miért? - kérdeztem bambán. Mintha nem lenne egyértelmű, hogy védeni próbált, csak tőle akartam hallani.

 - Nem mindegy? Csak ne nyúljon hozzád senki, mert le vágom az ujjait. Az enyém vagy! - és újra vissza jött a régi, rideg maffia arca.

 - Nem vagyok valami kurva tárgy, akit oda cipelhetsz ahova akarsz! Világos? - kiáltottam rá, majd az utamat folytattam volna a lovarda felé, de karomnál fogva vissza rántott, és olyan erősen szorított meg hogy másnapra biztos meglátszik. 

- Te velem kurvára biztos, hogy így nem beszélsz! Értetted? - fúrta szemeit enyéimbe. - Utállak!! UTÁLLAK!! - rá ordítottam, majd ki tépve karomat a kezei közül indultam meg a lovarda felé.

-Ne hidd hogy ennyivel el intéztük!- mondta a levegőbe utánam amit, ugyan hallottam, de nem törődtem vele.