I HATE YOU! (BEFEJEZETT)

18.

Lilien: 

Ahogy abba hagytam a tükörképemet nézegető vigyorgást, szaladtam is zuhanyozni. Beálltam a zuhanyfej alá, langyos vizet engedve magamra. Vigyorogtam. Hogy min? Áhh tudjátok, csak randim lesz egy gyilkossal, és most izgulok, szokásos. Cseresznye és citrom illatú tusfürdőmből nyomtam egy kicsit a pamacsra, ami a fém kis tartón állt a zuhanyzó sarkában, majd el dörzsölve magamon gondolkoztam hogy vajon hova szeretne engem vinni. 

Miután letusoltam, hajat mostam, kitisztítottam a fejemet, törölközőt magamra csavarva léptem ki a fürdő szobából. Egy boríték volt az ágyamon. Fel húzott szemöldökkel, és kérdő tekintettel vizslattam a fehér lapot, mégis mit keres egy boríték az ágyamon.? Vállrántással, minden mindegy alapon oda léptem az ágy széléhez, le ültem és a kis borítékot a kezembe véve kezdtem bontogatni.  

Mikor kinyitottam egy halvány szürke kis levél keltette fel figyelmem. Ki vettem a borítékból a szürke kis lapot, majd olvasni kezdtem. 

Kedves Lili! Kevin meg engedte hogy írjak neked, ha már telefont nem adott hogy hívhassalak. Kevinnel nemsokára át megyünk hozzátok, bejelenteni valónk van. Nagyon jól érzem Kevin mellett magam, mindent meg kapok, és nem csak a pénzre értem:)) Gyönyörű szép birtoka van, és udvarias, kedves, szerethető, kicsit agresszív, de velem mindig tisztelettudóan beszél...azt hiszem szerelmes vagyok. Múlt héten el vitt egy bálba, pontosabban James apukája hívott meg minket. Kevin bemutatott James szüleinek, mesélte Kevin hogy James szülei őt és még sokukat a "szárnyai" alá vett. Ezalatt azt értem hogy nem csak ott voltak nála, hanem nagyon kemény kiképzésben is részt vettek, ezért ők azok, akik. Ezért ne haragudj se Jamesre ha kőszívű, sem pedig az apukájára, hisz biztos vagyok benne hogy mindkét fiúból úri embert faragott, csak meg kell őket puhítani. Ami a te esetedben nem nehéz, mert értesz a férfiakhoz;) Csak le akartam írni, hogy beszéltem anyáékkal, és a te szüleiddel, nem mondhattam meg hogy hol vagyunk, csak egy áll szöveget találtam ki arra, hogy miért van több mint másfél hónap kimaradásunk az egyetemen. Én drága barátnőm! Nagyon szeretlek téged, és bármi van, tudsz levelet írni James által, csak úgy ahogy én írtam. Igen, James mondta, hogy mivel a telefont le hallgathatják, írjunk egymásnak levelet. Nagyon szeretlek, vigyázz magadra! Szia! Ja, és Jamesel csak óvatosan:)

Mikor el olvastam a levelet, patakokban folytak a könnyeim. Még jó hogy nem sminkeltem. Mikor leraktam a levelet, nyílt az ajtó és James dugta be fejét és kérdőn nézett rám. Beljebb lépett, mire nekem több sem kellett, és nyakába vetettem magam. Éreztem ahogy szíve majd ki ugrik a helyéről, pár lépést hátra lépett majd kezeivel szorosan közre fogta a derekam. 

-Köszönöm...-suttogtam a nyakába miközben kezeimmel lassan elengedtem. És akkor esett le, hogy rajtam csak egy darab törölköző van. El léptem tőle, mire kábultságából fel eszmélve el kezdett vigyorogni. 

-Szívesen- vigyorgott majd mielőtt ki lépett volna vissza fordult

-Ha legközelebb is így vársz, gyakrabban jövök. Fél óra múlva ha lehet legyél készen, lent várlak.- mondta, majd a kis félmosolyt a szája sarkában elejtve, kacsintott egyet majd elhagyta a szobát. 

Vigyorgásom, míg fel öltöztem, és ki sminkeltem magamat, végig kísért. Ha akartam sem tudtam volna le törölni a vigyort az arcomról. A ruhám, egy fekete rövid farmer nadrág, hozzá egy trikó, és egy farmerkabát, ha este felé hűvösebb lenne. Szemeimen halvány rózsaszín smink, és egy kis szempilla spirál ékeskedett. Számra csak szájfényt raktam, és késznek nyilvánítottam magamat. Hajamat, kiengedve hagytam hogy vállamon pihenjen, és egy szürke kis belebújós cipőt párosítottam az egészhez. Kész. Sóhajtva hagytam el a szobát, majd mielőtt a folyosó takarásából ki léptem volna, a vigyort az arcomról megpróbáltam eltüntetni, ne örüljön annyira a fejének. 

Ki lépve a folyosó takarásából, Luca vigyorgó arcával és csillogó tekintetével, majd James ledermedt arcképével találtam szembe magamat. Luca kicsit sem feltűnően, meglökte James vállát, mire az csak kicsit meg rázva a fejét vissza tért a valóságba és megszólalt. 

-Öltözz át!- nézett rám, mire nem csak én, de Luca is hitetlenkedő tekintettel meredtünk rá. 

-Tessék?- kérdeztem vissza, biztos csak szórakozik. 

-Azt mondtam öltözz át. -mondta ismét. Szóval nem szórakozik. 

-Mégis miért? Nem tetszik a ruhám?- néztem magamra majd elém lépett, államat kezével fel emelte és a szemembe mondva intézte hozzám, őszinte szavait. 

-Azért öltözz át, mert nálad gyönyörűbb nővel nem találkoztam, ha valaki rád mer nézni, kénytelen leszek kinyomni a szemét. Te az én gyönyörűm vagy Lili. Nem nézhet rád senki, rajtunk kívül. De ha még is megtörténne, vagy valaki úgy érne hozzád- folytatta volna, miközben megfeszültek az izmai. Kezemet rá tettem a vállára és szintén a szemébe nézve, őszinte meggyőződéssel beszéltem hozzá. 

-Csak a tiéd vagyok James, Nálad lakom, veled élek, csak te nyúlhatsz úgy hozzám. Még is miért engedném hogy más hozzám nyúljon? Buta. És egyébként, nem szeretnék temetésről, temetésre járni, úgyhogy kénytelen leszel beletörődni, hogy nem csak te legeltetheted rajtam a szemed. -mondtam mosolyogva mire kicsit rémült arca ütött vissza. 

-Nyugi, csak én láttam. -súgtam a fülébe, mire elmosolyodott és ennyit mondott. 

-Készen állsz, életed első randijára? Velem?- fogta meg a kezemet. 

-Igen. -mosolyogtam rá, majd kezemet belecsúsztatva az övébe, indultunk el a kijárat felé. Hogy Luca hova tűnt? Nem tudom, de most ez érdekel a legkevésbé. Végre rám talált a szerelem, és ezt, csak is James Russonak köszönhetem. 

(Sziasztok! Tudom rövidebb lett a rész, mint terveztem, de remélem tetszik nektek! Köszönöm szépen a sok csillagot és kommentet. Szeretném még a hétvégén elhozni nektek a következő részt. Tudom lassan haladok vele, meg részletes de minél hosszabb a könyv, annál érdekesebb. Köszönöm hogy itt vagytok!)