I HATE YOU! (BEFEJEZETT)

10.

Lilien:
Reggel rettenetes fejfájásra ébredtem. Hiába lengedezett a szellő, és hogy hívta táncba a függönyt, nem igazán segített. Fel ültem, és minden erő feszítésemmel azon voltam, hogy vissza emlékezzek az emlékeim szerinti tegnapi napra, de nem igazán ment. Kutattam a gondolataimban, de semmire sem jutottam, arra kaptam fel a fejem sikeres bambulásomból hogy James áll előttem, és le guggolt elém. 

- Ne...ne haragudj....én el  bambultam..- mondtam takaróm szélét piszkálva, ezzel is terelve gondolataimat az előttem guggoló fél istenről.

 -Jól vagy? Fáj valamid? Nem vagy éhes?-tette fel sorra és sorra a kérdéseket, de mindegyiket csak tompítva hallottam a fülemben lüktető vér miatt. Kezdem el hinni, hogy nem vagyok normális, csak 6 napja ismerem de már ilyen ismeretlen érzéseket vált ki belőlem, ami lehet jó viszont jelen pillanatban nem kéne így reagálnom rá. 

- Lilien! Itt vagy?- kérdezett már erélyesebben, valószínűleg unja hogy úgy ülök itt az ágyon kitudja mennyi ideje, miközben ő beszél hozzám. 

-I....igen...- motyogtam majd bólintott, és fel állva izmos karjába vett, majd menyasszony pózba próbált le vinni, gondolom a konyhába, de észhez tértem. 

- Áááá! Mi az istent csinálsz? James!! Tegyél le most azonnal!- ütögettem a vállát, de mintha egy műanyag babát cipelt volna, úgy lépkedett velem magabiztosan a márvány folyosón. 

- Ne haragudj ami tegnap előtt történt... én...- folytatta volna de azt hiszem, sokkot kaptam.

 - Egy egész napot át aludtam??- emeltem meg hangomat, mintha nyávogni akarnék,amit egy grimasszal tudtomra is adta. 

- Igen, ez érdekében most eszel, aztán el viszlek bevásárolni. - mondta, majd be érve a konyhába le rakott a pult előtti székre, és kezdett is a gőzölgő ebédből nekem ki merni. 

- Minek nekem ruha? Úgy értem hogy van már, minek még? Nem kell meg mutatni nekem a millióidat, így is látszik hogy nem vagy szegény.- haraptam el a mondat végét, ezt a mondatot nem feltétlenül akartam csak úgy oda dobni neki...

- James..én...- kezdtem volna magyarázkodni, de le rakva elém a tányéromat, el viharzott mellettem... Inkább hagyom, vagy menjek utána? Az agyam le akar kötözni a székhez de a szívem lökdös utána... Legalább bocsánatot kéne kérnem tőle nem? Egyébként meg, úgy tudtam hogy nem olyan sértődékeny. Ezekkel a gondolataimmal, nem törődve pattantam le a székemről majd indultam volna el utána, de a fejemben éles fájdalom nyílalt, és térdre rogytam. Az előbb isten bizony, hogy víz csobogást hallottam, de amint koppant a térdem a hideg kövön, James már ott is volt előttem. 

-Lili! Lili, minden rendben? Be ütötted valamid?- kérdezgette, közben lábra állítva kísért vissza a pulthoz. Ahogy meg éreztem a leves gőzölgő illatát,  azonnal össze futott a nyál a számban, és a hasam jelzett hogy nem ártana már valamit belém tuszkolni. 

- Lili az istenért válaszolj már!- nézett rám jég kék szemeivel. 

-Jól vagyok, csak...csak ahogy utánad akartam indulni, kicsit meg szédültem, és éles fájdalom villant a fejembe. - mondtam mind végig szemeibe nézve. Meg nyalta alsó ajkait, majd közelebb hajolva hozzám, ezzel ki zökkentve engem éhezésemből, puszit nyomott az orrom hegyére és gyengéden ejtette ki gyönyörű ajkain

- hívom az orvost- majd hátrébb lépve, nekem teret hagyva, ki kászálódva kábulatomból, kezdtem lapátolni befelé a levest- ami egyébként isteni volt-. 

Fél óra múlva a doki ki lépett az ajtón majd felém fordulva vizslatott James aggódó tekintettel.

 - Baj van?- kérdeztem enyhén félve, elvégre rólam van szó.

 - igen...- mondta majd biccentve fejével kanapé felé, gondolom hogy üljek le foglalt velem szemben ő is helyet majd fel véve a póker arcát előre dőlt térdeire, össze kulcsolva eres kezeit- amitől majdnem hogy falnak mentem- szóval?-kérdeztem most már én is türelmetlenül, miközben fel tornásztam magam törökülésbe a kanapén. 

-Agyrázkódásod van, vagy volt, nem tudom, a lényeg hogy nekem mennem kell dolgozni- hadarta egy szuszra majd fel pattanva ki sietett a házból, maga után hangoztatva ajtócsapkodással hogy távozott a házból. Mi rosszat tettem hogy ilyen furcsán viselkedik? 

Fél 11-kor még lent ültem a kanapén. Hogy miért várom meg? Magam sem tudom de van egy olyan érzésem hogy jobb lett volna ha fel megyek pihe puha ágyikómba, de nem. Lili te ettől önfejűbb vagy így meg várod hogy a hír közlése után mikor szándékozik haza tenni a lábát. 

Túl sokat nem kellett várnom, ugyan is pontban éjfélkor, lépett be.

 - Te...hogy...hogy fent maradtál?-kérdezte nehezen forgó nyelvel, tehát ivott. Hurrá.

- Te ittál James?- kérdeztem, fel állva a kanapéról.

 -Mit érdekel...az téged?- motyogta össze vissza. 

- James, hol voltál?- kérdeztem, miközben bőr kabátját hámoztam le róla.

 -Már itt tartunk?- kérdezte hirtelen meg fordulva, mire le esett a kabátja. 

-James hol tartunk?- kérdeztem, miközben fel álltam a kabáttal a kezemben, ezt James szemeivel végig követte a műveletet. Meg nyalta alsó ajkait, és felém hajolt.

 -Ott hogy te fogsz vetkőztetni...- mondta majd derekamnál fogva magához húzott, nem kellett sokat várnom... meg éreztem a dudorodást a nadrágjában.

 -Na nem! Nem, nem nem James! Nem vagyok holmi kurva!- léptem tőle hátra egyet, mert vészesen közel került fel hevült testünk egymáshoz. -Nem vagy kurva!- mondta morogva. 

-Ki mondta hogy az vagy?- kezdte fel idegesíteni magát. Részeg, dühös párosítás nem a legjobb. -Nem mondta senki, James. 

-Gyere menjünk fel lefeküdni.- mondtam, majd száját pajzán mosolyra húzta. Jaj James...

- Ilyen korán?- kérdezte vigyorogva. 

-Igen, na gyere!- bújtam be a karja alá felemelve azt. Át karolva derekát lépkedtünk lassan felfelé. 

Miután Jamest nagy győzködés után ágyba bújtattam, betakartam és lekapcsoltam a villanyt, át lépkedve a szobámba én is vettem egy forró fürdőt majd én is ágyba bújtam, és álomra hajtottam fejemet. Fél 5 kor már ébren voltam, nem tudtam aludni. Vagyis de, de keveset, ki kászálódva az ágyból utam a konyhába vezetett. Le főztem magamnak egy kávét, és a hatalmas kastély hátsó teraszára ki ülve, pokrócba be tekerve néztem a nap fel keltét egy bögre gőzölgő kávé társaságában. Haza akarok menni.