I HATE YOU! (BEFEJEZETT)

16.

Lili: 

Mikor Danielt, a magam módján helyre raktam, el indultam fel a lépcsőn, de mivel majdnem egész nap a szobában vagyok, gondoltam körül nézhetnék egy kicsit, ha haza már úgy sem mehetek. El indultam lefelé a lépcsőn, balra a kis kanyarba, aminek a végén megtorpantam mert akkor Jameshez és Danielhez értem volna ki, ami valljuk be, sem nekem, sem nekik nem lett volna túlságosan jó. Így, megfordulva, nem figyelve az üzletelésre, indultam vissza a lépcső aljáig, onnan nem balra kanyarodtam hanem jobbra, végig a folyosón ami tele volt ajtókkal, le egy pár darab lépcsőn, balra egy szűkebb folyosón. A folyosóról kiérve, egy két szárnyas előtérbe találtam magamat, előttem, a fal helyett elhelyezkedő, üveg réteggel. Rá lehetett látni az egész udvarra, meseszép volt. Ahogy ki értem az előtérbe, balra le a lépcsőn, majd ki az ajtón. És jobbra fel a lépcsőn és szintén jobbra egy fekete ajtóhoz lyukadtam volna ki. Mivel az az ajtó olyan fekete volt mint James lelke, már ha egyáltalán van neki, inkább az udvart választottam. Épp léptem volna ki amikor Carlos, és Kevin jött a kis folyosóról ami gondolom a szobájukból vezetett ki. 

-Hé! Lili! Te mit keresel itt? És hova akarsz menni?- rohant oda hozzám Kevin, megragadva a karomat kezdett el vissza felé húzni. 

-Lilien, te seggfej! És engedj el!- rántottam ki kezei közül a karomat. Biztos meg fog látszódni. 

-Engedd el Kevin, ha meg akart volna szökni, már megpróbálta volna, és a főnök egyébként sem hiszem hogy örülni fog hogy rángatjuk folyton Lilit. - mondta Carlos majd felém fordult. 

-Ki akartál menni az udvarra?- kérdezte tőlem. 

-Nem basszus, fel akartam magam akasztani. Szerinted?- forgattam a szemeimet. Miért néz mindenki ennyire hülyének? 

-Jól van, nyugi. Nem kell keresztbe le nyelni!- mosolygott rám. 

-Szerintem élveznéd is.- viccelődött Kevin. 

-Ne akard hogy megverjelek!- mondta Carlos. 

-Ti tesók vagytok?- tettem fel civakodásuk közben, lehetséges opciómat, mire rám emelték egyszerre a fejüket. 

-Dehogy vagyunk azok, csak együtt nőttünk fel.- mondta Carlos. 

-Pontosabban muszáj volt együtt fel nőnünk. -mondta Kevin. 

-Elmesélhetnétek, ha ki mennénk. -mosolyogtam rájuk. 

-Mehetünk.- mondta Carlos, de Kevin megfogta Carlos karját, ezzel megakadályozva hogy ajtót nyisson nekem.

-Szerintem nem örülne neki James.- kezdett el érvelni, szerinte helyesen. 

-Ugyan már, fiúk. Hisz veletek vagyok, ha meg akartam volna szökni, már rég megtettem volna. -mondtam, majd megindultam az ajtó felé. 

-Igaza van!- adott igazat nekem Carlos. 

-Attól még szerintem ez nem túl jó ötlet...-tojt be Kevin. 

-Csak nem félsz? Hogy elbánok veletek?- mosolyogtam rá. 

-Álmodozz kislány!- mosolygott most már végre ő is rám,és ki mentünk a kertbe. 

-Szóóóval... meséljetek! Hogy kerültetek ide?- ültem le a kertben található, pavilon alá. Velem szembe a két fiúval. 

-Hát ez egy naaagyon hosszú történet.- mondta Carlos. 

-Miért hány évesek vagytok? 40? -kérdeztem viccesen, de ez nekik nem nagyon jött be, el nézve a reakciójukat.

-Én 8 éves voltam, amikor kint játszottunk anyával a kertben. Apukám üzletember volt, és soha nem volt itthon. Akkor sem volt itthon mikor ez történt.-kezdett bele Carlos, de Kevin folytatta.