I HATE YOU! (BEFEJEZETT)

42.

James: 

( Miután elvitték Lilit)

Hónapok óta nem láttam az én dühöngő, morcos ám de annál inkább gyönyörűbb, okosabb kedvesebb aranyosabb lányt akit konkrétan miután megfektettem, oda akartam adni a legrosszabb  embernek akinek lehet, kihasználva, elárulva és megalázva őt. Nem mellesleg ehhez párosul az is, hogy Luca, Igor és a többiek is úgy néznek rám mint egy utolsó rohadt darab szarra. Anyáéknál...meg  hát apám utál, elárultam a  maffiát a szemében anyám meg le akart tagadni mert megaláztam Lilit, meg amit tettem. Miután kilépett azon a napon Lili, könnyes arccal, megtörve, szomorúan, csalódottan, ott tudtam hogy egy nagyon nagy részét teljesen elvesztettem. 

Épp egy pohár vagy inkább üveg whiskey-t iszogattam az irodámban, kinézve az ablakon amikor kopogtak, megzavarva az elmúlt hetek legkedvesebb tevékenységét. 

-Igen? -kérdeztem, majd fel ülve fél fekvő helyzetemből Luca lépett be. Mindig reménykedek, hogy egyszer azon az ajtón az én gyönyörűségem kopogtat és nem az a személy aki nap mint nap mellette van, láthatja, vigasztalhatja. Nem mellesleg ha már erről beszélünk, picit féltékeny vagyok Lucára, hiába olyanok mint a testvérek, férfiből vagyok na! 

-Szevasz!- köszönt lenéző hangnemben. 

-Helló Luca. Mi vezérelt arra a nemes tettre, hogy ide gyere?- álltam fel a székemből, kezembe a whiskey-s üveggel kinyitva az ablakot, hagyva hogy az állott levegő kicserélődjön. 

-Lilivel kapcsolatban jöttem!- állt meg a perzsa szőnyegem kellős közepén, undorodó tekintettel méregetve. 

-Ne nézz rám így!- utasítottam rá mert már frusztráló volt. 

Fel húzta a szemöldökét, mintha még én nekem kéne okolnom magam, ami amúgy jelen van de ezt nem kell tudnia. 

-Miért? Azok után, hogy konkrét kidobtad a napunk fénypontját, megalázva, elárulva ezzel őt, hogy kéne rád néznem? - kérdezte halál nyugodtan karba tett kézzel. Mióta nincs Lili mindenki frusztráló, és idegesítő lett a szemembe. 

-Én vagyok a főnököd, szóval vegyél vissza a hangnemből vagy búcsúzhatsz az állásodtól. -emeltem fel a hangomat. Na nehogy már a saját alkalmazottam mondja meg nekem hogy mit csináljak. Így is tudom hogy elbasztam, nem kell még az ő előadása is!

-Rendben, értettem. -vett vissza az utasításra. 

-Tehát Lili.- tértem vissza az amúgy is 0-24-ben gondolataimban  kavargó lányra. 

-Igen. Szerintem terhes...- mondta meg kerek perec, mire nekem az infó ahogy eljutott az agyamba, le ejtve a whiskey-s  üveget, lélegzetem megállt és le izzadva Lucára pillantottam, miközben a barna alkohol szét terült a fél napi fizetésemen, beterítve vele a parkettát. 

-Hogy mi van?- hüledeztem kikerekedett szemekkel. Az nem lehet... vagyis de, lehet de ezt nem kell tudnia. De hát nyilván nem ő fektette meg, úgy hogy de...ez nagyon is lehetséges. 

-Napok óta rosszabbul van, hányingere van, émelyeg. - bólintott megerősítve, hogy ez így van. 

-Értem, vigyázz rá és mindig legyél a közelében, kérlek..- nyeltem le az egyre növekvő gombócot a torkomba. Mi jön még? Hogy beszélek majd vele? Mi lesz ha meglátom? Jézus.. 

-Rendben. Egyéb?- lépett egyet hátrább, az ajtó felé. 

-Mikor találkozhatok vele?- néztem könyörgően a szemeibe, amibe megvetést és szánalmat láttam. Mi lesz Lili szemében? És ha látni sem akar? Ha fél tőlem?