I HATE YOU! (BEFEJEZETT)

24.

Lili: 

Miután fel öltöztem, ami egy nike rövid nadrág, és egy trikó volt. Kényelmes és időhöz megfelelő.  A James-es incidens után, kerültem. Fel kavart bennem mindent, és ezt a port szeretném elrendezni magamban, lehetőleg tőle távol.

 Eddig anyáék, mindig meséltek a nagy-nagy szerelemről, a nagy "ő", hogy majd jön, és apától meg kéri valaki a kezem. Az igaz szerelmem. Szerettem volna ebben a hitben élni, amíg így nem történik, de ehelyett, elrabolt egy hírhedt maffia örököse, fogva tart itt, anyáékkal csak is onnan tudom, hogy mi van, hogy Emili a leveleiben mindig leírja. Nem pont így képzeltem el, a "nagy szerelmet", de majd meg látjuk mi alakul belőle. A lényeg: El kerülni, azt a jó képű, aranyos mosolyú srácot...mi?? Nem! Nem aranyos....na jó, talán egy picit...és azok a gödröcskéi mosolygás közben... Ahh! Francba is már azzal az idegesítő hanggal a fejemben! Csend legyen! 

Ehhez, és hasonló párbeszédet folytattam magammal, miközben le értem a konyhába, ahol Luca csinált nekem ebédszerűséget. Mennyei illata volt. Mindjárt le is ültem a pulthoz, miközben Luca nekem háttal ügyködött. Csendben voltam, kíváncsi voltam mikor vesz észre. 

-Mikor akartál meg ijeszteni?- fordult velem szembe, egy serpenyővel a kezében, és egy kis fél mosoly kíséretében. 

-Honnan tudtad?-néztem rá felhúzott szemöldökkel. 

-Már azt hallottam, amikor becsuktad a szobád ajtaját, és elindultál le a lépcsőn, majd a fordulónál körülbelül megálltál, gondolom elgondolkodtál valamin, majd le jöttél.- adott választ kérdésemre. 

-Vagy úgy, értem...azért egy kicsit csinálhattál volna úgy, mint aki megijedt.-dörmögtem az orrom alatt, majd neki láttam az omlettemnek, amit Luca rakott elém. 

-Jóétvágyat!-mosolygott rám, majd le ült velem szembe.

-Köszönöm!-mosolyogtam vissza rá.

-Többiek?-kérdeztem rá, mert csak ketten voltunk a konyhában.

-James fent van, Carlos a szobájába, Igor meg vissza ment a házhoz, körülnézni. -sorolta fel, majd a lépcső felé pillantott. Kérlek mond, hogy nem James jött le. Kérlek...

-James..-biccentett Luca.

-Lili, nincs Igor, úgyhogy ma délután velem gyakorolsz!-mondta, ellent mondást nem tűrően. Mi baja van?

-1 órája gyakoroltam Igorral, mèg is minek még veled is?- tettem fel úgy a kérdést, hogy tudtam, milyen szemekkel néz rám. Már nem félek tőle.

-Mert én azt mondtam!- emelte meg a hangját. Lucára néztem, aki csak le sütötte a szemét, és inkább felállt, hogy elmenjen.

-Ne menj el Luca. Ha ráérsz, körbevezetsz?-néztem rá segélykérőn, mire rá nézett a hátam mögött álló Jamesre, és szó nélkül itt hagyott.... szuper.

-Ma át jön Kevin.-jött be a konyhába. Egy fekete póló volt rajta, és egy a pólóval megyegyező farmernadrág.

-Kérdeztem?- néztem a jéghideg szemeibe. Majdnem hogy nekem ugrott, látszott a tekintetében, de ehelyett olyat mondott, amin ismét ki tört a káosz.

-Nem jöhet át Emili, mert így viselkedsz velem!-mondta a púltnak háttal támaszkodva.

-Nem tilthatod csak azért el tőlem,mert nem akarok állandóan a közeledbe lenni!!-kiabáltam rá, mire el rugaszkodott a púlttól, és velem szemben lévő púltnak támaszkodott, még jó hogy az köztünk van.

-De igen, meg tilthatom! Mert én parancsolok!- emelte meg ő is a hangját.

-Nem tilthatod meg, mert nekem nem vagy a főnököm, hogy parancsolgathass!! Nem vagyok az egyik kutyád, aki akkor ugrik neked, amikor fütyülsz!-kiabáltam mostmár én is, az arcába konkrétan.

-De igen!-ordított rám, mire lefagytam. Szemeim megteltek könnyel, lélegzetem elakadt. Hogy mondhatott ilyet? Mikor neki is le esett mit mondott, a haragos tekintetéből, bűnbánó és szomorú tekintet lett.

-Lili...-nyúlt felém a púlton keresztűl, de felugrottam, mintha csak meg égettek volna és könnyes szemekkel néztem rá. Undorodom ettől az embertől.

-Neharagudj rám! Lili én....nem úgy...neharagudj.-magyarázkodott, megkerűlve a pultot, de hiába. El kezdtem fel felé futni a lépcsőn, de nem elég gyorsan,hogy ne érjen utól. Derekamat körbe ölelte, és magához rántott. Hátam neki ütközött mellkasának, mire belém szorult a levegő.

-Engedj el!!!- próbáltam szabadulni, de esélytelen volt. Sokkal erősebb nálam.

-Lili! Higgadj le!- próbált nyugtatni de esélytelen volt. Könnyeim folytak le az arcomon, légzésem szapora volt.

-Lucaaaaaa!!- kiabáltam neki, rugdolóztam, kapálóztam, de csak erő vesztés volt.

-Lili, higgadj már le az istenért!!- szorított fogásán.

-Mi a baj?? Jöttem ahogy tudtam!- száguldott be Luca az ebédlőbe.

-Luca segíts kérlek!!- mostmàr úgy sírtam mint egy kislány, de az sem érdekelt, csak szabaduljak ki innen.

-James, engedd el!- emelte meg hangját Luca, de hiába.

-Luca, ne szóljál bele! Takarodj!- mélyítette el James a hangját, ilyesztő volt. Most féltem tőle, és a tudat hogy félek tőle, megilyesztett.

-Engedj már eel!!!!- ordítottam neki, hátra felé meglendítettem a lábamat, mire a lába közötti pontot találtam el. Sziszegve el engedett, majd össze görnyedt. Kapva az alkalmon, fogtam magamat és fel szaladtam a lépcsőn. Be a vendégszobába.

-Normális vagy??- üvöltötte Luca Jamesnek. -Szerinted most mit érezhet?? És ha megint hetekig nem jön ki a szobából??- idegeskedett.

-Fogd màr be a pofádat!!! Mi a faszért üvöltözöl velem?? Tudom hogy el basztam!! Tudom!!- üvöltötte mostmár James is.

-Hova rohant fel egyáltalán?- kérdezte James.

-Jobb oldalt csapta be az ajtót..-mondta Luca.

-Az az én szobám. -jelentette ki James.

-De lehetett a vendégszoba is!!- eszmélt fel Luca, majd 2 másodperc múlva már robogtak is fel a lépcsőn. Jól sejtették. A vendégszobába voltam, le feküdtem a kanapéra, és becsuktam a szememet.

Csak egy kis nyugalmat szeretnék! Olyan nagy kérés ez?

(Sziasztok! Elérkezett az újabb rész! Remélem tetszik. Megpróbálok még ma ki rakni egyet. Vàrom a véleményeteket!)